Költözés rílód a Holtak Házából

Kedveskéim!

Legkedvencebb Zsuzsánk, miképp egy rémisztő természeti erő, aminek mindahányan ismerjük és szeretjük, illetve megpróbáljuk elviselni egy szék alatt remegve, újfent költözésre adta a fejét, mint az nyilvánvaló volt, kettő másodpercet nem bír megülni óriásbálna fenekén, rosszabb, mint minden helyváltoztató lény egyszerre.
Mivel igencsak irányíthatatlan, ezért úgy döntött: az A-ból B-be történő anyagmozgatás nemes műveletét egyes-egyedül, mind az ötvenegynéhány kilójával (szemüveggel együtt, fémsarkú cipőben) önállóan óhajtja abszolválni. Tapsot neki és jutalomfalatot.

De ahh, mielőtt a költözés vészterhes műveletét boncolgatni kezdenénk (vér fog folyni, ahogy azt már megszokhattuk tőle, nem is telhet el nap enélkül kis világában), vizsgáljuk meg kissé, honnan is indult a fergeteges történet.

Mint azt előszeretettel szokta hangoztatni bármilyen társaságban, szülővárosa valójában egy horrorfilm elhagyatott díszletvárosa, melyet egy jövedelmező 2. rész reményében hagytak a pusztában állani, s az enyészet által félig elfogyasztódni, ám anyagi eszközök hiányában ez a folytatás nem jöhetett létre, s már lebontani sem volt idő, így aztán az évtizedek alatt szép lassan belakták a zombik és társaik, tehát nem ismeretlen számára a Félelmes Lelakott Lyuk fogalma, mint olyan, ámde az a lak, amelyet otthagyni készült, Kedveskék....
Nos, nyilvánvalóan oda küldték tanulmányútra a Pokol belsőépítészeit, feltételezéseink szerint macska formájában (lásd még: Behemót a Mester és Margaritából), Zsuzsánk némelyikükkel találkozott is állítása szerint, már régi ismerősként üdvözlik ilyenkor, körbelakja ugyanis az összes lehetséges Lepattant Lakást, kedves hobbi ez, lehetőséget nyújt megismerni például a város élővilágát, mindenféle sosem látott mutáns rovaroktól egészen a denevérekig, a csótányok már integetve köszöntik, s sztorikat mesélnek neki, nem meglepő, de pontosan arról a helyről, ahonnan lélekszakadva hurcolkodott el Kedveskénk: átható néniszag minden zugolyban, 60 éves sötétre barnult tapéták, helyenként izgalmas foltokban leszaggatva, lehetőleg szemmagasságban, ha nagyon muszáj, akár alakzatok is beleképzelhetőek, például megvető farkasfej, amint téged bámul szex közben, lemosatlan, lemoshatatlan és kinyithatatlan ablakok, néminemű penész, leszaggatott konyhabútorfrontok, az Élet, a Világmindenség meg Minden legvisszataszítóbb fürdőkádja, és ugye már olvashattatok a Setétség Hűtőjéről és a Titanicot elsüllyesztő jégtábláról bévül egy korábbi bejegyzésben.
De mindezek eltörpülnek, ahhh, mindama rettenet mellett, melyet az élelmiszer jellegű készítmények támadása képviselt még beköltözésemkor. Gyomorforgató részletek következnek, mindenki készüljön, bár erre nem lehet.
Első megrázkódtatásom, mikor pakoláskor az ágyneműtartóban - számos más, félelmetes használt tárgy mellett, melyeket most nem részleteznék, de némi kapcsolatuk van a higiéniával, még ha kifordult formában is -  egy félig elfogyasztódott, immáron folyékony pizzaszeletet találtam, a tulaj kedves és nagylelkű ajándékaként, egy probléma volt, hogy óvatlanul belenyúltam, aztán sikoltva s remegve súroltam a kezemet mintegy fél órán át, de mint azt nagylelkű, s már sokat szenvedett lakótársamtól megtudhattam, ez csak a kezdet. És igen: további rejtelmes halálesetek következtek. :)

Mindezen csodákra gondolva, Zsuzsánk a boldogságtól és megkönnyebbüléstől üdén kipattant tehát az ágyból egy csudálatos csütörtök reggelen, de bár ne lett volna ily energikus: egy ikejászsák útját állta, s a bizonytalanul egymásra halmozott, sebtében s nem méret szerint elpakolt könyvek, melyekre kecsteljesen kilépett Halálos Rugótlan Heverőjéről, megcsuszamlottak, s Kedvencünk egy irdatlan nagyot vágódott hasmánt, de akkorát, hogy orra vére is eleredt (az első vér ebben a történetben...vajon lesz-e még?) Zsuzsánk halódni akar, de 10 perc hiszti után talpra áll, s anyagmozgatni kezd, őrületes szerencsének tartva, hogy régi s új helye egyaránt a Nagyszerű 7-es Busz vonalán helyezkedik el.
Az első kört még vidám mosollyal teszi meg, árad belőle a magabiztosság, olyannyira, hogy guberáló kinézete ellenére ketten megpróbálják felszedni, de cipekedni természetesen egyik sem segít (Zsuzsánk testét áhítják, ám ingóságait nem), s óriás kitérőre van kárhoztatva, mert holmi építőmunkások (ugyanazok, akik néhány nap múlva már füttyögetnek utána) átzavarják cuccaival együtt a másik oldalra a célállomás előtt 1.5 méterrel. A második kör közben már nem mosolyog, mert csak egy másnapos lekvártalan buktát falt be állva, és az ide-oda csapdosó, egyenként nagyjából 20 kilós szatyrok már elkezdték kékre-zöldre verni a testét. A 3. körnél beleakad a buszajtó nem rendeltetésszerűen kilógó alkatrészébe és felhasítja vele kedves térdhajlatát farmeron keresztül, helyes vércseppekkel jelölve cikkcakkban az utat, s felkenődik egy esőcsatornára, mert nem tud kitérni  egy hirtelen irányt váltó idős, lila hajú hölgy elől zsákjainak terjedelme okán, s megvető pillantások is osztályrészéül jutnak, mert undok, a közt zavaró, renitens tetovált fiatal, nyilván hullát cipel és drogokat, míg a 4. kör után teljesen reménytelennek látja a helyzetét és annyira fáradt már, hogy a Borzalmak Házában leheveredik a kitakaríthatatlan szőrszőnyegre és zokogni kezd, miközben a Hallucinogén Szereket Fogyasztó Néni üvöltve csenget 10 percen át, s a bedilizés határán álló bérelt cica csendesen folyatja nyálát nadrágszárára (nem a sajátjára, hanem kedvesünkére, persze).
De Zsuzsánk nem adja fel. Újabb két zsákot ragad, bár tudja, hogy kiskanállal hord vizet az óceánba, s miután bögréit átcipelte a fél városon, egy kicsit erőteljesebb földre helyezést követően már hallja is az ismerős csörömpölést, három bögre mínusz és hang alapján legalább egy tányér, mérgében belerúg  a cserepekbe, sejthetjük, újabb egy bögre mínusz, szerencsére az Elvis Presley-s biztonságban lapul biztonságos hátizsákjában, nemhiába volt rá 30 év garancia.

A második nap reggelén már látványosan szenved, legszívesebben Lakeside-on heverne, de nem adatott meg neki. Vagy mégis? Egy nagyszerű autós futárfiú a segítségére siet a 4135 kilós könyveknél, áldassék az ő neve, már olyan, mint egy kedves családtag, tekintve, hogy 3 hónappal ezelőtt is ő volt a megmentő, szeressük mind, bár a csetreszek tömege láttán elborzad és nem hiszi el, hogy több, mint a fele már át lett hordva kézi erővel. Megfontolandó, hogy némi jövedelem reményében garázsvásárt szervezzek, hogy túladjak a feleslegen, már gyártom is a táblát "minden öccá" - felirattal, kivéve persze a könyveket s a dvd-ket, melyek egyre csak gyarapodnak és gyarapodnak, valami rejtélyes módon.

Természetesen 2 hét múlva újabb költözés következik. Meglepő fordulat. Sebtapaszt kell szereznem és néhány új bögrét.