Mint az közismert (vajon valóban közismert-e, avagy csak én hiszem, hogy életem apró történései bárki más számára is jelentőséggel bírnak, miközben mindenki unottan ásít és letiltogat), a közeljövőben Székesfehérvárra költözöm, mely egy nagyon bő órányira helyezkedik el hőn szeretett fővárosunktól, így nyilvánvalóan nem szabadulhattok tőlem, Drágáim, könnyeden felszaladozok állandóan, mielőtt szemen köpnétek egy lámát.
Akinek ez új információ volt, azt itt megvárom, tarthat egy kis szünetet s ocsúdhat kedvére, bár azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem halni megyek, mint azt sokan hiszik avagy vágyják, szóval a "Mikor tudunk elbúcsúzni?"- kérdésre a releváns válaszom, hogy reményeim és az idevonatkozó statisztikai adatok szerint nagyjából 52 év múlva. Köszönöm.
-------------------------------------------------------------------------------
Szünet vége.
Nos tehát, mint tudjuk, Zsuzsánk nem épp az előre megfontolt szándékáról híres, ő inkább hirtelen felindulásból követ el rémisztő tetteket, amelyekhez azonban onnantól kezdve makacsul és állhatatosan ragaszkodik. Remek kombináció, s egyértelműen üdvösséghez vezet.
Elkezdett tehát lakást és munkát keresni, tapasztalatból tudja már, tekintettel arra, hogy mindezek ellenkezőjét is kipróbálta viháncolva, hogy sosem árt, ha az ember lakik és időnként még bevétele is van. Az élet nagy megfejtése. (Persze a költözésnek egy teljesen új dimenziója nyílik meg előtte, de nem retten vissza, bár elképzelése sincsen, hogy hogyan fog ez történni, természetesen megoldja. Szorítsunk neki mindahányan és gondoljunk rá a hétvégén, miközben csokis fánkot majszolva elheverünk a meleg szobában bármiféle készülék előtt, hogy Zsuzsánk épp megint anyagmozgat minden eddiginél nagyobb távokra, sokkal ízesebb lesz a falat így.)
A székesfehérvári albérlet-és álláskínálat hihetetlenül széles palettán helyezkedik el. Nem is gondolnánk.
Zsuzsánk azzal kezdte, hogy jelentkezett egy fantasztikus irodai állásra, mert abból egész pofás önéletrajzot tud bemutatni és imád vég nélkül ABC-sorrendbe csoportosítani dolgokat, álommeló lenne számára egy milliós nagyságrendű magánkönyvtárat rendezni, katalogizálni s minden kötetről rövid, ám lényegretörő recenziót írni, hogy megkönnyítse a tulajdonos életét, majd mindezek végeztével ügyes Excel-táblákba gyűjteni az összes szereplőt például. (Ha netán valaki hall ilyenről - akár bentlakással - kérem, jelezze.).
Meglepő fordulat, hogy szinte azonnal érkezett a válasz, melyben repesve interjúra invitálták. Már itt kezdett gyanússá válni a dolog, s lőn: a személyes beszélgetésen, mely a legkevésbé sem volt személyes, tekintve, hogy hősnőnkön kívül még nagyjából 11-en toporogtak türelmetlenül a helyszínen, kiderült, hogy valójában csodatévő lámpákat kellene árusítani a köznek. Zsuzsánk végigülte az előadást, mert mérhetetlenül kedves, de minduntalan küzdenie kellett a nevetéssel, különösen olyankor, mikoron élénk színekkel ecsetelték előtte, hogy feladatai közé tartozna idegen emberek lakásába előre egyeztetett időpontban behatolni, s ott a jelenlévőket megvillanyozni (avagy mi a szakkifejezés, nem tudni) a csodalámpával., miközben kellemes, továbbá könnyed témákról beszélget velük. Nos. Ez Zsuzsánk fejében - fejlett vizuális kultúrájának hála - emígyen jelent meg: saját tulajdonú, kis kézilámpájával dzsinnként ül egy kutya által levizelt huzatú puffon, amit direkt erre a célra hoztak be őneki, miközben a kanapén apuka hever letolt nadrággal, hogy ugyan legyen már meggyógyítva az aranyere, miközben hipochonder nagyi sorban áll és fennhangon türelmetlenkedik, Zsuzsánk pedig kétségbeesve próbál beszélgetni mondjuk a meggyleves elkészítési módjáról avagy saját fiktív családjáról, amivel felbosszantja anyukát, akinek sajog a vakbelének helye, s így egy pohár vizet sem lehet majd tőle kérni, a gyerekek pedig egyre kétségbeesettebben várakoznak az óvoda előkertjében, míg meg nem szánja őket egy (vagy számos) szadista szatír.
Látható tehát, hogy ez nem kedvesünknek való foglalkozás, még akkor sem, ha beleszámítjuk, hogy előbb-utóbb elfogy a Föld lakossága, hiába a gyors ütemű gyarapodás, s mindenkinek villanyozva lészen a prosztatája; tekintve, hogy még saját festményeit sem tudja hatékonyan eladni, amelyekkel pedig tökéletesen azonosulni tud.
Tehát a pszichológiai alkalmassági teszt előtt kislisszol udvariasan, ámde egy rövid pillantást még sikerül rávetnie a lapra: eldöntendő kérdések sora, ilyenek, mint pl "Mindig igent mondok, amikor nemet szeretnék", hősnőnk szerint ez azért nem ennyire fekete-fehér, lehetne kissé árnyalni, hogy milyen gyakorisággal és a "nem" vajon itt azt jelenti, hogy "nem mindig" avagy "egyáltalán nem". Tehát balra el.
A történethez hozzátartozik, hogy egy másik irodai munkára való jelentkezéskor ugyanide hívtak újra vissza, hát köszönöm és még azt is megmagyarázták, hogy azért irodai munka, mert az irodából kell hívogatni az embereket és mindenkit, aki ajándék reményében botor módon megadta adatait önként ledér hosstess-eknek. :D Óóóóó, igen.
Ámde a lehetőségek végtelen tárháza hever előttem.
Mehetnék például asszisztensnek cégvezető mellé, nincsenek elvárások, pusztán egy egész alakos fénykép és az, hogy legyek attraktív és független. Feladataim közé tartozna a "kísérgetés", bármit is jelentsen ez.
Hmmm, még a varázslámpánál is vonzóbb számomra, pusztán dekorációs elemnek lenni s időnként a kávéspulton elkapódni az irodában, ahol még zuhanyozni sem tudok utána. :)
Irodai munkák közt találtam szintén egy páratlan és csodás ajánlatot: "bejáratott lakásba, akár bentlakással is" keresnek "egyedülálló, mobil lányokat" és "ne legyen probléma, ha van vendéged", azt hiszem, mindig is erre vágytam, csak nem kerestem eléggé. Különösen tetszett, hogy a foglalkoztatás módja: alkalmazott, be lennék jelentve, nem semmi, vajon mi lenne a munkaköröm megnevezése a szerződésben? Mobil szórakoztatóipari szakmunkás, mi egyéb.
Rájöttem, hogy nagyon finnyás vagyok munkaügyben.
Kombinálhatnám a csodalámpával, fergetegesen sikeres lehetnék, napi 40 ezerért, aztán lennének saját bejáratott lakásaim, írhatnék egy szexbotránykönyvet rossz helyesírással és általános iskolás fogalmazásmóddal, a borítón csíkkal kitakart arccal, de egyébként teljesen meztelenül pózolnék, és ez lenne a címe: Kedves lányok, kispöcsök vagy valami hasonló, majd indulnék a megjelenést követő választásokon.
Megoldódna a lakhatás problémaköre is egy csapásra.
Na igen, a lakhatás. Kedvencem, a fukszialila hálószoba boltívvel, ki találta ki ezeket a színeket együtt, és miért van még szabadlábon, addig kísértett, hogy majdnem ki is vettem, láthatjátok alant, micsoda élvezet lett volna benne az élet, de aztán a józan ész szava, s a kissé ingatag pénzügyi helyzet megálljt parancsolt, hiába győzködtem magam, hogy nem oly szörnyű, ráadásul szinte utánad hajítják, mivel nincs kaució sem, szabadulnának nagyon, ezt meg is értem, ez nem egy bejáratott lakás, bár a környék, ahol volt szíves felépülni, meglehetősen puccos, mondá egy megbízható forrás.
Na és a továbbiak:
"Lakótársat keresek komonikatív kreatív nyitott Lány személyében." Aztamindenit! Ez már egy komoly házassági ajánlat, de a nyomába sem érhet kedvencemnek, mely emígyen kiáltja világgá:
"Lakótársam keresem Attraktív független Lány személyében." (Ezek visszatérő hívószavak, úgy látszik, egyaránt elvárás munkához és lakhatáshoz, csinálok egy ilyen önéletrajzot, amin csak ez a két szó szerepel, komolyan, hogy sikerrel vegyem az akadályokat. Hoppá, csak az attraktív szerepelhet rajta, mint arra időben figyelmeztetett az illetékes, 50%-os hátránnyal indulok tehát.) Majd a következőeket tartotta fontosnak közölni még: "Lakás újszerű állapotban bútorozott. Érdekel írj magadról pár sort elképzelésed elvárásodról mért te vagy ideális Lakó?"
Kedveskéim! Majdnem sikítottam kínomban, miközben központozás nélkül idemásoltam ezt a mondatot, senki se próbálja ki, bár azt el kell ismernem, még sosem kellett albérlethez motivációs levelet írnom, nagyszerű újítás.
Mielőtt azonban aggódni kezdenétek, találtam lakást, mely csudás és napos, szívem ragyog, hétvégén költözés. Milyen szerencse, hogy mindenkitől bögrét kaptam születésnapomra. :) (S nem csodalámpát.)
Folytatása következik. Talán még meló is hullik az égből mannaként.
Ezután már Székesfehérvárról jelentkezem legközelebb, ahol még színházba is eljutok. (Micsoda előnyökkel jár, ha az ember lánya attraktív ugyan, de már nem független.)
