Alpárkodunk, avagy cefregolyók

Kedveskéim!

A tiszaalpári Kisbakter kocsma - mily meglepő - a vasútállomás mellett helyezkedik el, mint ahogy azt nevéből is könnyeden kitalálhattátok, ámde arra már nem derül fény azonnal, hogy nemcsak a pálya -, hanem a  tyúkudvar mellett is fekszik. Ennek jelentősége a legélesebben akkor nyilvánult meg, mikoron a magukat kétséges párválasztási felhangokkal mutogatni igyekvő, setét ruhájú és tekintetű ifjoncok a nagy lelkesedéssel lefolytatott lábtengó-mérkőzések közben ügyesen a zöld drótketrecen túlra emelték a labdát, s valaki boldogtalannak mélyen be kellett hatolnia az állatok aurájába, hogy az eszközt kimenekítse, majd a továbbiakban néminemű sutyuló mozdulatsor elvégzésével - immáron kívül a veszélyzónán - megpróbálja a tyúkszart lábbelije talpáról eltávolítani.
De, mint az ismeretes, a tyúkszarral nem lehet ilyen könnyen elbánni. (Elpusztíthatatlan, mint a feketedoboz és mint a Bestiák; ezek nyilvánvalóan összefüggenek, mint a borsó meg a héja, bár ez nem értelmezhető számomra, mit akar egy zöldség egy ragadozómadártól? Tyúxart, mi mást.)
Veszélyes ez az elhelyezkedés, félő, hogy részegen több állampolgár számára is ínyenc fekvőhelyként definiálódhat a szárnyasok élettere, s valaki elhullik mindeközben, légyen baromfi avagy ember, bár a téglarakás a messzeségben még nekem is vonzó, lássuk be, ellenállhatatlan lehetőség azon nyugovóra térni, hátha leomlik és maga alá temet néhány vegyes rendű s rangú állatot.

Mindeközben úriasszony-postáskisasszonyos öltözetben, egyenes derékkal, kölcsönszandálkában, valamiféle kékcímkés sört kortyolgatva (a Borsodi kettő kör után elfogyott, és akkor még hittem naivan, hogy ez lesz az este legkülönösebb eseménye, de még csak a dobogóra sem jutott fel) észrevevém, hogy valamely fiatal a földön guggolva tiszteletlen közelségből tetovált lábaimat szemlézi ordenáré módon, de legalább nem tapogat, már ez is előrehaladás, így figyelmesen úgy teszek, mintha nem venném észre. (Innen jelezném, Fiú, hogy más esetekben, ha olvasni óhajtasz, végy egy újságot, mert a felirat eleje jóval túllóg az illendőségi határon és hiába Kisbakter, ez nem a Szigorúan ellenőrzött vonatok, máskor legyen nálad jól látható pecsételő, ha mégis az lenne, semmi rossznak nem vagyok a megjavítója.) Kárpótlásul kihoz nekem - kérdés nélkül, Kedveskéim, messziről süt rólam az alkoholfogyasztási szándék még ismeretleneknek is - egy szilvaízű nitrohígítót, kéremszépen, le akarnak itatni, de pálinkával próbálkozik, az egyetlen italfajta, amiből korlátlan mennyiséget képes vagyok bevinni károsodás nélkül, boldogan élünk, a májam és én, alföldi vagyok, hát van még mit tanulnia.
Koncertre várunk, nyilvánvalóan, az előzenekar fitogtat és labdát dobál a tyúkoknak, akik ezt nem kellő mértékben értékelik, úgy hiszem, ezért a közfigyelem Zsuzsánk felé irányul, neki is passzolnak egyet, de ő okosabb, mint a tyúkok, és vissza tud dobni kecsesen, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy oly szép kis gödröcskéket nem tud kaparni, mint amazok és a hangja alantasabb.
A várakozás unalmas perceire megosztanék egy receptet, amely érdekességben közvetlenül a perecleves előtt helyezkedik el (már csak az abc-sorrend miatt is), nem más ez, mint a paránybólé. Elkészítése egyszerű, könnyed, szórakoztató: műanyagvödörben érlelt, zselésre olvadt csokis paránymasszát felöntünk tejjel, ízlés szerint némi szesszel, miegyébbel, lehetőleg dobozból guberált alumíniumtepsiben kisütjük, majd egyperces néma megemlékezés után elénekeljük a "Paránybaulét sütöttéééééé'" munkacímű és kezdetű epikus népi metáldalt.

Máris kezdődik a koncert, micsoda izgalmak, habár igazából a 2., azaz a főzenekar miatt érkeztünk, lázat szimulálva is, de az első fellépők szintén tartogatnak meglepetéseket. Vagy csak azokat, leginkább.
Mindjárt a legszembeszökőbb ezek közül, hogy a valamelyik zenészhez tartozó, kellemdús (inkább dús, mint kellem) hölgy cipőtalpáról megrögzött pontossággal ismeretlen eredetű golyócskák potyognak lefelé, lába körül nagyjából egy 20 cm-es körzetben szétterülve, szemlátomást nem zavarja ez a tény, semmi jelentősége, mindeközben mi óriás izgalomban igyekszünk megfejteni a golyóbisok természetét, én szarra szavaznék, de a cefregolyók is felmerültek ötletként, aznap ismerkedtem meg eme fogalommal, így némi kétellyel a szívemben vonok vállat, mert az nem más, mint földre hullott, rohadó bogyósgyümölcs, és az kedves dolog, szorgalmatos ivócimboráink pedig nagy igyekezettel máris elkezdték belecsuszatolni a táncparkettbe illetőleg széthordani a szélrózsa minden irányába, különösen jó leend, ha majd telitalppal ütik a ritmust, frecsegni fog mindenfelé, bármi legyen is, kis dinnye vagy óriás uborka, ha pusztán szociológiai szempontok alapján vizsgáljuk, akkor szar, úgy ám, fergeteges estének nézünk elébe és fiatal az éjszaka, kérünk még egy kis sípolást a kontrollba bele.

Az énekes egy kenguruvadász, szafarimellény és terepkalap, megemlíteném még a két basszusgitárost (lehet ám, hogy csak az egyik volt az, nem lehet ezeket megállapítani tisztes távolból, kívül a szóródás hatósugarán), el nem tudnám dönteni, melyikhez mennék férjhez hamarabb, egyenlő esélyekkel indulnak, Fiú, Aki Nekem Nyakatlanként Lett Beharangozva, De Csak A Tartása Rossz, Mert Van Neki Nyaka, Ugyan A Mellkasából Kifelé Előre vagy Hullámos, Ámde Kócos Hajú, Gorillakarú, Zord Arcú Fiú (a zord arc az egyik gyengém, lásd Dolph Lundgren és Batman, mellékesen nekem itt be lett ígérve egy Betmen, de távolmaradásával tüntet), óóóóó, nem lehet, felvilágosítanak, hogy az ő szériatartozéka az Ürüléklépő Lányzat, micsoda páros, remélem, sokasodnak mielőbb, s a nemzet felvirágozék.
Feldolgozásokat játszanak, köszönjük meg nekik, a közönségből egy darab ittas egyed még akkor is azt üvölti tele torokból, feszülős izompólóban, simára csiszolt fejjel (és aggyal), hogy "akőőrközepéééénááálok", mikor már 3 nóta is lecsengett azóta, érdekes módon azonban a játszott dallammal mégis kompatibilis marad, rémisztő koincidencia, és ügyesen széttántorogja a padlót belepő pottyantástengert, emberi (barokkos túlzás, elismerem, legyen pusztán szabású) flippergolyó ő.

Megéhezünk ám a vigalom közepette, végigesszük a menüt, sajnos szó sincs frissen levágott csirkékről a hamburgerhez, ami legalizálná a tyúkudvar jelenlétét, van azonban hagymaporos hungarocell, melyet ingyen megkapunk, hogy ne kelljen megfizetni a környezetvédelmi termékdíjat a szemételszállítás miatt, nyilván ott áll 4 éve, itt nem esznek, csak isznak, ez az egyetlen chips volt a polcrendszerben, lehet, hogy csak dekorációs célt szolgált, majd földimogyoró, és részemről egy meggondolatlan lépésnek bizonyuló bocicsokis jégkrém, bármit megennék most, ó, miért nem hoztam egy kis sült halat kecsappal, elénk kihelyezve egy üres pizzásdoboz, gunyorosan kacsint irányunkba, mindannyian megnéztük, nincs-e benne maradék, mellette egy pohárban valami paradicsomszósz, ha hamarabb észrevesszük, hogy nem hamuzó, akkor belemárthattuk volna a hungarocellt.

Affér a női mosdóban: Szartalpú Hölgyemény nyomakszik, s visszaszorítást végez rá a kefére, ahová ő is igyekszik. A férfiak számára rendszeresített illemhelyről egy ijedt arcú kisasszony perdül ki, nem tudom, mit kell rémüldözni, elvégre ő mentesült a Lánc- és másmilyen talpas támadása alól, mi mást várhat még az élettől, világítózöld kisruhácskát, értem én.

Na végre, érkezik az igazi attrakció, a döbbenet, hogy egy ilyen vékony fiúból, hogy jön ki ilyen hang, honnan, és mit csinál, amikor nincs lehetősége kiadni, kettő spontán egyenpóló, Nyakmentes Gavallér aktivizálja magát, pogóba kezd már a legelején, néhányan felborulnak és meghemperegnek a krumpli termesztésére is alkalmas padlaton, minden szaros vagy cefregolyós, mint egy nagy boldog család, a szag sem épp elenyésző. A törzsközönség susogósban ormótlan sportcipővel, egynémely lány pedig rövidke láthatósági ruhácskában, anya, elmegyek kocsmázni metálkoncertre és kilóg a seggem, jó menj csak, úgy is van, de aztán nehogy hazagyere hajnal 5 előtt tiporatlanul. Pacuha Lány ujjal mutogat a zenekarnak, hát ez meg mit akar és kitől, fenyegetőzködik, ha nem teszi valaki magáévá azonnal, bajok lesznek, ki is nézem belőle, csak ordítva képes kommunikálni, megriasztott gyors egymásutánban többször is; Minimális Lány éteri neonszínben pedig pórázon vezeti 190-es barátját, fel-le, fel-le, saruból kiröffenő lábujjai közt megszorul a földigolyó, nyamnyam.
A zene - hiába élvezhető - szemlátomást mindenkit zavar, a fejükben lévő csendesdiszkóra táncikóznak, más és más ritmusra, csak Illuminált Tántorgóművész Kopaszunk konstans, még mindig a kör közepén áll, ezt néha be is üvölti, sebaj, hiszen Nyakmentesítési Projektmenedzser oldalról támadva elkezdi bedobálni a lábacskáit, élettel összeegyeztethetetlen módon, mindenki csak bámul, lecsatolta őket? Nem tudjuk meg, bár lehet, mindent lehet, csak elég erősen kell csapni a trágyát, mit se számít más, kivéve, hogy a frissiben érkezett Menőlányok Egyre Kevesebb Ruhában Formáció alpári tagozatának tagjai előtt mindig legyen narancssárga Alpári Szunszet koktél, mi lehet a beltartalma, minden, mi szem-szájnak ingere, elemsav és halott rozsomák, nem merem kipróbálni, ez valami helyi specialitás, egyre többen akarják, csak sörzök bájosan pillarebegtetve, persze táskám az elmaradhatatlan táskaakasztón lóg, már csak az hiányzik, hogy a kisujjamat is eltartsam.

Mindennek a megkoronázásaként újra kapok egy italt, de ezt sem tőlem kérdezték, velem nem lehet kommunikálni, érdeklődöm, mi ez, mert a belőle kipárolgó illat 5 méterről mellbe vág, de utasításba kapom, hogy azzal ne törődjek, hát megiszom, ez konkrétan cukrozott mandarinízű szeszesitalízű gazdaságos vodkaízű metil-alkohol, gazdag sütőrum-aromával, egy kis vegyes kommersszel megbolondítva, pár másodpercre a látásom is elmegy, de aztán rájövök, hogy csak a tömény bűz miatt, ami a számból illetőleg az összes pórusomból eme kortyantás hatására elkezdett utat törni, az alkoholisták hirtelen vágyakozva tekintgetnek felém, együvé tartozunk, kirabolt italnagyker odőrje leng körbe lágyan. (Ennél csak az volt kellemetlenebb, mikor egy rosszul lezárt pálinkásüveget kellett végighurcolnom egy forró nyár végi napon a városon busszal, s a táskám s pulóverem jó alaposan megszívta magát, mindenki körbegyűlt akkor, legalább a párától remélve némi kielégülést, s megérkezvén úti célomhoz, a pajtásaim kerti partijához, a kapuból meghallottam, hogy "Érzitek ezt a piaszagot? Mi ez, valami hajléktalan? - Nem, megérkezett Zsuzsa.", hát köszönöm, nem értékelték az erőfeszítéseimet, pedig majdnem szondáztatás lett a vége...ezt viszont már esélyem se lenne kimagyarázni, örüljek, hogy egyesek nyalogatni nem kezdik a tarkómat.)

A tulaj pedig szuperhősként kifut, s helyes lapátkával egy helyre tereli s jobb belátásra bírja a szertetappancsolt mócsingokat, nyilván azért nem korábban, mert így vérbeli. Ekkor döntöm el, hogy azon a szent helyen, ahol ülök, fogok letelepedni, s boldogan élek s iszom mindhalálig.

Kedveskéim! Emígyen megtalálván helyem a nagyvilágban, megosztom veletek, hogy életem egyik legjobb koncertélménye volt, emléke örökké szívemben él majd, köszönöm az illetékeseknek a lehetőséget, s szüleimnek, hogy nem támogatták a hazai műanyagipart.

Mivel elmulasztottam a fotózást, hogy teljesen át tudjam magam adni a pillanatnak, álljon itt egy magasztos kép egyenesen az alpári Kisbakter fészbukk-oldaláról. Ez lesz a csúcspont. Figyeljetek.

Csúszómászó csemegék a csatornából

 Kedveskéim!

Tudom, sokak irigykedését váltja ki a tény, hogy mindösszesen 100 Ft befektetésével sikerült szert tennem életem egyik legnagyszerűbb filmélményére, ez pedig nem más, mint a Boa vs. piton. Óhh, ha csak leírom ezeket a szavakat, kéjes borzongás fut végig bensőmön, és majdhogynem kétségbeejt a tény, hogy ez a műremek 2004 óta létezik, és én csak most fedeztem fel, elvesztegetve 8 teljes évet, azzal együtt, hogy tudatában vagyok: a nem túlzottan objektív imdb-n 2,9 ponton áll, míg a legunalmasabb film, amelyet valaha volt balszerencsém látni (kövezzetek meg, mert művészfilm, nem vagyok fogékony a kultúrára, ám legyen;  Jim Jarmusch 1995-ös Dead man-jéről van szó, én leírom és felvállalom; pusztán azért küzdöttem magam végig rajta, mert Johnny Depp  és őt szívesen nézem még egy patkányirtóreklámban is, remélve, hogy szükséges levetni a ruháit, de hibás ez a gondolat, a végére semmi nem maradt kis fejemben, és emlékeim szerint a ruháit is csak részben vette le) 7,6-on áll, hát hová tették az emberek a szemüket? Méltánytalan, kérem, ez a bánásmód, én simán adnék boáéknak egy 7-est a 87 percnyi tömény élvezetért. Mire is? Lássuk.

Már a borító is sokat ígér, a két legrandábban megrajzolt állat vicsorít egymásra, amit csak sikerült eddig létrehozni bármiféle tesztelés alatt álló grafikai programmal, letaszítva trónjáról a Sharktopust és kedvenceinket, a Sígyöst; és nincsen magyar szinkron, senki nem vállalta, hogy ezzel roncsolja önéletrajzát, van viszont felirat 22 nyelven, az már igen, köztük hindi és izlandi, de mivel mindez magyarul van ráírva, nem érzem, hogy jól lőtték be a célcsoportot, mindegy, eredetiben egyébként sokkal viccesebb, törődjünk bele.

Aztamindenit, ez a film Columbiás!!!  Az első sokk.

Vááá, az első másodpercben azzal indítanak, hogy fentről ledobnak egy terepjárót, illetve úgy tűnik, de akkor is, miféle esemény, és megkapjuk a borítón beígért helikoptert is, amelynek valószínűleg nem lesz több szerepe, és a két állat egy másodpercet nem lesz az ábrázolt városi környezetben, fogadjuk el, kis költségvetés, városra nem futotta, csak mezőre és alufóliacsövekre, aminek megvan a maga bája, természetesen, mint ahogy a kilencvenes éveknek is megvolt, de azért jobb elkerülni.

Egy igen szórakoztató húzás 1:25-től: két pankrátor küzd, egyiküket Boának, ellenfelét Pitonnak hívják, intellektuális humor, ezt már szeretem, fetrengtem rajta vagy 10 percet, bár mindez jelentheti azt is, hogy alacsony az ingerküszöböm, eközben mutatnak egy óriáskamiont, melynek csukott ajtaját valamely előttem ismeretlen okból kukásmellényes férfiak nyomják nem túl meggyőzően, fekvőtámaszoznak talán,  elenyésző sikerrel, satnyák maradnak mindhalálig (ez relatív hamar bekövetkezik, talán ezért is nem adnak bele mindent?), egy fülbevalós elhasznált táncdalénekes felügyelete alatt, aki mellesleg dohányzik, mert annyira menő, szó nincs rá, a neve is Ramon, ő fel nem venne kukásmellényt soha és eközben elhangzik a „Royal Reptile Rumble” kifejezés a meccsen, aaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhhhh, a tökéletes zenekarnév. 1:53, megjelenik a bunyóra érkező főhős1, aki nem más, mint egy kissé lecsúszott Tom Cruise-klón, erre ügyeltek a készítők, hogy mindenki hasonlítson valami sztárra, köszönet érte, nem lehetett könnyű meló. Na, jönnek már a küzdők, semmi fontossággal nem bírnak a további történet szempontjából amúgy, Piton leggingben és kívülre felvett zöld bugyikában nyomul, maszkban, rosszul megrajzolt zöld célkereszttel a hasán, a menőségfaktor már  az egekben, pedig még csak 2:27, hátmileszmégitt, már a fülünkön folyik ki a tesztoszteron, Boa meg pirosban, de egyébként ugyanaz, mint Pitonpajtás, leszámítva, hogy akkora orra van, mint egy strucckölyök, szopóálarca sem takarhatja el. Ok, érdektelen verekvés, 3:37-nél csodálatos öblös fémlavórban visszahangzó hányáshanggal, annyira meglepődtem, hogy többször vissza kellett tekernem, plusz Klónka körbemutogatása minden szögből, ennek van némi dicsekvés-felhangja, látjátok, milyen életrevaló hasonmást találtunk.

A történet dióhéjban, hogy értsük: Tommyfiú rendelt egy kígyót, hogy gazdag barátaival arra vadászhasson, azt pakolta be Ramon és baráti köre a kamionba. Nnnna. Micsoda hitelesség, erős a késztetés, hogy házassági ajánlatokkal zaklassam a forgatókönyvírókat, akár férfiak, akár nem.

Szaladunk tova, „blúbaten”, mondja Ramon sokszor (minden alkalommal rosszabbul, mint előzőleg), na ő se általános óta tanul angolul, és a veszélyesen rosszul meganimált fertelmes polipcsápnak látszó kígyó szabad a 7. perc előtt, nem tudom, miért engedünk minden jöttmentet grafikusmeló közelébe, miért nem pucolnak inkább telefonkagylót vagy locsolnak pálmafát a Nagykörúton vagy csak üljenek össze és találják ki, mely filmből ismerős nekem a zene 7:39-nél, huhh, mire ezt leírom, mindenki meghal, a veszedelmes zállat pedig elfutik, a dinamit sem ártalmas az egészségére.

8:47, egyik kedvenc jelenetem: magánrepülőn (amelyben kitömött állatfejek vannak bévül, szükséges felszerelés) Cruise2 és nője, a férfi szivarzik, a nő meg elmegy fürdeni egy akkora kádban mintegy másfélszobás panellakás, itt meztelenkedik egyet, hurrá, hurrá, láthatjuk, hogy van egy iszonyúan béna kígyós tetoválás a hátán, vajon valódi-e  vagy csak felfestés, a jóég tudja, kicsit bosszant ilyenkor, hogy ezt tőlem is megkérdezik állandóan, de mindegy, e momentum nagy jelentőséggel bír a továbbiakban; ok, indokolatlan lassítások és mellközelik,a  Dredd bíróban nyilván innen nyúlták az epikusan sodródó vízcseppeket, és ekkor…  bemegy a lányhoz egy kígyó!!! Áááá. Honnan jön? És miért? Áthajították a Kígyók a fedélzeten második részéből? Mi ez? Mi ez? A lány persze azt teszi, ami ilyenkor helyénvaló, azon pucéran kipattan a kádból és a kígyót Tom2-vel való heveny ordítozás közben az ágyra hajítja, a kígyó gumiállat-csippanást hallat és békésen hever tovább. Úgy is van! Majd szép míves nyelven közlik egymással, hogy szarok, arra is fény derül, hogy a lány utálja a kígyókat. Hadd gratuláljak, pont jól passzol ez a kijelentés a hátán látható förmedvényhez, vagy pont azért csináltatta rondára, mert utálja őket? Vagy nem is tudja, hogy ott van? Vagy erőszakkal tetoválta rá valami mutáns bűnöző? Megannyi gyötrő kérdés, és válasz nem érkezik.

Ugorjunk tova.

Valamilyen ügynök érkezik a dinamitrobbantódás helyszínére (Megfigyeltétek, Kedveskék, hogy a titkosügynökök lépten-nyomon, széltében-hosszában azt üvöltik, hogy „Titkosügynök vagyok”, rögvest megszüntetve ezzel a „titkos” mivoltukat, hacsak nem mennek vissza a helyszínre és gyilkolnak meg minden szem-és fültanút?! Kitérő vége.), akit A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőből klónoztak ide (megmondtam! megmondtam!) hanyagul, megtudhatjuk, hogy a kígyó átharapja az acéltot és lenyeli, plusz ösztönös vonzódást érez a vízművek és dolgozói iránt, a lelassult Brendan Fraserre emlékeztető seriff arccal beleesik az egyik holttestbe a Carrie Fisher és egy orosz balerina keverékére hasonlítani igyekvő ügynöknő előtt, itt van némi remek szöveg: „Tegye le a bizonyítékot!” illetve „Törölje meg az arcát. Az állán van egy darab máj.”

Értelmetlen jelenet bikinis lányokkal, itt kapcsolódik be a történetbe a delfinkutatónő vagy mi a szar, mert az fontos, hogy legyen egy ilyen kéznél, ha randa kígyók özönlik el a vízvezetéket, 19:25-nél egy pólószétszakítással, túlleng a menőségmérő és 200 a tesztoszteronszint, sokat ront viszont, hogy a tépőfiúnak festett szőke, hátul hosszú haja van, enyhén ondolálva, kísért a kilencvenes évek, úúú, de az a bikanyak, és napszemüveggel takarja ritka értelmes nézését,de amikor lekerül, meglátjuk, hogy nem más ő, mint az elhízott George Clooney, aztaaaa, jelez a sztárfaktormérő.

Eltelt 23 perc és csak most lép be egy hüllőkutató, micsoda hozzáállás, ámde nyilvánvalóan megvan a szerelmi szál, köszönjük az erőfeszítéseket, mindemellett kifundálják, hogy egy kütyükkel felszerelt, további kígyókkal táplálkozó, mindeközben antitesteket előállító multifunkcionális másik kígyót eresztenek az előző nyomába, és ezek a diplomás krém, ezért kár volt fizetni az iskolákat, vettek voltak inkább vattacukrot abból a pénzből. Kedvenc mondatom: ”Szeretném az Ön boáját bevetni.”, mindenki gondoljon, amit akar, de egyértelmű, hogy én mire asszociáltam, fogom is alkalmazni ezt az idézetet valós élethelyzetben, vajon ki lesz a szerencsés alany?

Aaaa, 27:11, a legkedvencebb kedvenc jelenetem, érkezik a vadásztársaság, itt legalább három alkalommal halálos szerelembe estem végleg, és ki kell kapcsolni a férfiasságmérőt, mert ennyit már nem bír el, amerikai zászlós terepjáró, aligátorbőr csizma, lila zakó és alulról svenkelt bácsi, pont a zsánerem, ráadásul Texnek hívják, szóhoz sem jutok, aztán piros sportkocsi, tipikus agyhalott férfimodellel, lassítva filmezik profilból és a pólóját fújja a bérelt szél, napszemüvegén megcsillannak az autóskesztyűje szegecseiről visszaverődő fénynyalábok, ok, egy érdektelen páros következik, legalább kicsit tudok pihenni, aztazúristenit, terepruhára felvett narancssárga mellényben hódítanak, hát mégis hova készültek ezek, esőerdőbe narancsot szüretelni, és végül…gyalog a mezőn keresztül… Férfiállat, aki mestervadász!!!! (komolyan!)…az azt jelenti, hogy mestereket vadászik, ne legyenek kétségeink…és nem pofázik…és morcos… és íjjal közlekedik…és bőrmellénye kileng,  hatalmas medvetalp-tetoválás van a mellkasán…és…és…és….

Ha megbocsájtotok, ezt a részt egy párszor visszatekerném. Addig cigarettaszünet.

Csak vicceltem. :)

Ok, egy csomó érdektelen dolog, ami azon az elgondoláson alapul, hogy „tegyünk-úgy-mintha-színészek-lennénk-hátha-akkor-senkit-nem-háborít-fel-hogy-mennyi-pénzt-kaptunk”, majd 3 után megtekinthetjük, hogy a legkisebb erőfeszítéseket sem tették arra, hogy a kígyófajzat testének legalább csak a környezethez 10 %-ban idomuló fény-árny hatásai legyenek.

De mielőtt komolyan felbosszantanám magam, kárpótolnak egy hihetetlen jelenettel 35:02-től, köszönöm, hogy részese lehettem, mint a Dévidhasszelhoff-életérzésnek,  merthogy mi folyik itt, kéremszépen, egy kocsiban szeretkezni óhajtó, béna ifjú pár, a csaj kiköpött Novodomszky Éva parókában, lebutítva, Nevenincsfiú (Bár 35:33-nál egyetlen pillanatra van némi Kovács András Péter-fílingje, ha már itt tartunk) pedig nyilvánvalóan Ramon hullájáról nyúlta fülkarikáit és Lesternek hívatja a hímtagját, szerintem a Fester jobb lenne (ok, nem volt túl nagy poén, de nekem tetszett), szerencsére ezután rögvest piton által elhalálozik, ami Évának nem tűnik fel (nem kárhoztathatjuk ezért), majd a perverz állat, úúúhh, ezt inkább le se írom, mindenki tekintse meg, eufemizálva annyit mondhatok, hogy örüljünk, mert Éva boldogan válik vacsorává… Ki találta ezt ki? Ki engedte meg? Hogy vették rá Novodomszky Évát? És miért nincs bekorhatárazva ez a film? :)

Újabb időhúzó jelenet a kígyó implantbeültetési műtétjéről, ne tévesszen meg minket, Kedveskék, ez a szakszó, nem szilikonmellekről van szó, hanem megfigyelőkamerákról, felemelő érzés.

Ááááá, vadászós jelenet! Izgalom! Vér! Szenvedés! Terepruha alól kilógó csipkemelltartó! Fegyverek! Indokolatlan ásványvíz reklámsnitt! Polc az erdőben! Gyülemlő katonák! 46. percben elengedett másik kígyó! (Ideje volt, hisz elvileg erről szól a film.)

Innentől kezdve a film összes, még nem halott szereplője a vízvezeték-alagutakban tart barátságos pikniket és hatékonyan igyekeznek elkerülni illetve leölni egymást, csupa izgalom, kivonult egy teljes hadosztály, tankokkal és miegyéb, de a kígyók után már valamiért csak nettó négy darab szerencsétlen párát küldenek le. A tanulság: a vízvezeték káros az egészségre és a macsóságfaktort is roncsolja erőst (mivel életemértelmemestervadászom elég méltatlan arckifejezéssel távozik az élők sorából. Neki nem kellett volna meghalnia! Sztrájkolni fogok!). Ugyanígy a diszkóklubok, amit én már régóta mondogatok. Vajon ki marad életben? Vajon leölik-e végül az ártalmas bestéket? Vajon lesz-e folytatás? Vajon maradnak-e barátaim ezek után?

Kedvenc biológiai állításom: a kígyó teherbe esett (vagy minek mondják kígyóul) attól, hogy megevett más kígyókat. Hoppá.

Ezzel a magvas gondolattal búcsúzom, Kedveskék!

Nézzétek meg és mindig igyatok egy felest, akárhányszor feltűnik egy sztárhasonmás.

Egyébként személy szerint én nagyon szeretnék látni egy Hiperboa vs. Gigahomokcápa vs. Vérkoala vs. Mutánsszöcske filmet. Győzzön a talpraesettebb!

Költözés rílód a Holtak Házából

Kedveskéim!

Legkedvencebb Zsuzsánk, miképp egy rémisztő természeti erő, aminek mindahányan ismerjük és szeretjük, illetve megpróbáljuk elviselni egy szék alatt remegve, újfent költözésre adta a fejét, mint az nyilvánvaló volt, kettő másodpercet nem bír megülni óriásbálna fenekén, rosszabb, mint minden helyváltoztató lény egyszerre.
Mivel igencsak irányíthatatlan, ezért úgy döntött: az A-ból B-be történő anyagmozgatás nemes műveletét egyes-egyedül, mind az ötvenegynéhány kilójával (szemüveggel együtt, fémsarkú cipőben) önállóan óhajtja abszolválni. Tapsot neki és jutalomfalatot.

De ahh, mielőtt a költözés vészterhes műveletét boncolgatni kezdenénk (vér fog folyni, ahogy azt már megszokhattuk tőle, nem is telhet el nap enélkül kis világában), vizsgáljuk meg kissé, honnan is indult a fergeteges történet.

Mint azt előszeretettel szokta hangoztatni bármilyen társaságban, szülővárosa valójában egy horrorfilm elhagyatott díszletvárosa, melyet egy jövedelmező 2. rész reményében hagytak a pusztában állani, s az enyészet által félig elfogyasztódni, ám anyagi eszközök hiányában ez a folytatás nem jöhetett létre, s már lebontani sem volt idő, így aztán az évtizedek alatt szép lassan belakták a zombik és társaik, tehát nem ismeretlen számára a Félelmes Lelakott Lyuk fogalma, mint olyan, ámde az a lak, amelyet otthagyni készült, Kedveskék....
Nos, nyilvánvalóan oda küldték tanulmányútra a Pokol belsőépítészeit, feltételezéseink szerint macska formájában (lásd még: Behemót a Mester és Margaritából), Zsuzsánk némelyikükkel találkozott is állítása szerint, már régi ismerősként üdvözlik ilyenkor, körbelakja ugyanis az összes lehetséges Lepattant Lakást, kedves hobbi ez, lehetőséget nyújt megismerni például a város élővilágát, mindenféle sosem látott mutáns rovaroktól egészen a denevérekig, a csótányok már integetve köszöntik, s sztorikat mesélnek neki, nem meglepő, de pontosan arról a helyről, ahonnan lélekszakadva hurcolkodott el Kedveskénk: átható néniszag minden zugolyban, 60 éves sötétre barnult tapéták, helyenként izgalmas foltokban leszaggatva, lehetőleg szemmagasságban, ha nagyon muszáj, akár alakzatok is beleképzelhetőek, például megvető farkasfej, amint téged bámul szex közben, lemosatlan, lemoshatatlan és kinyithatatlan ablakok, néminemű penész, leszaggatott konyhabútorfrontok, az Élet, a Világmindenség meg Minden legvisszataszítóbb fürdőkádja, és ugye már olvashattatok a Setétség Hűtőjéről és a Titanicot elsüllyesztő jégtábláról bévül egy korábbi bejegyzésben.
De mindezek eltörpülnek, ahhh, mindama rettenet mellett, melyet az élelmiszer jellegű készítmények támadása képviselt még beköltözésemkor. Gyomorforgató részletek következnek, mindenki készüljön, bár erre nem lehet.
Első megrázkódtatásom, mikor pakoláskor az ágyneműtartóban - számos más, félelmetes használt tárgy mellett, melyeket most nem részleteznék, de némi kapcsolatuk van a higiéniával, még ha kifordult formában is -  egy félig elfogyasztódott, immáron folyékony pizzaszeletet találtam, a tulaj kedves és nagylelkű ajándékaként, egy probléma volt, hogy óvatlanul belenyúltam, aztán sikoltva s remegve súroltam a kezemet mintegy fél órán át, de mint azt nagylelkű, s már sokat szenvedett lakótársamtól megtudhattam, ez csak a kezdet. És igen: további rejtelmes halálesetek következtek. :)

Mindezen csodákra gondolva, Zsuzsánk a boldogságtól és megkönnyebbüléstől üdén kipattant tehát az ágyból egy csudálatos csütörtök reggelen, de bár ne lett volna ily energikus: egy ikejászsák útját állta, s a bizonytalanul egymásra halmozott, sebtében s nem méret szerint elpakolt könyvek, melyekre kecsteljesen kilépett Halálos Rugótlan Heverőjéről, megcsuszamlottak, s Kedvencünk egy irdatlan nagyot vágódott hasmánt, de akkorát, hogy orra vére is eleredt (az első vér ebben a történetben...vajon lesz-e még?) Zsuzsánk halódni akar, de 10 perc hiszti után talpra áll, s anyagmozgatni kezd, őrületes szerencsének tartva, hogy régi s új helye egyaránt a Nagyszerű 7-es Busz vonalán helyezkedik el.
Az első kört még vidám mosollyal teszi meg, árad belőle a magabiztosság, olyannyira, hogy guberáló kinézete ellenére ketten megpróbálják felszedni, de cipekedni természetesen egyik sem segít (Zsuzsánk testét áhítják, ám ingóságait nem), s óriás kitérőre van kárhoztatva, mert holmi építőmunkások (ugyanazok, akik néhány nap múlva már füttyögetnek utána) átzavarják cuccaival együtt a másik oldalra a célállomás előtt 1.5 méterrel. A második kör közben már nem mosolyog, mert csak egy másnapos lekvártalan buktát falt be állva, és az ide-oda csapdosó, egyenként nagyjából 20 kilós szatyrok már elkezdték kékre-zöldre verni a testét. A 3. körnél beleakad a buszajtó nem rendeltetésszerűen kilógó alkatrészébe és felhasítja vele kedves térdhajlatát farmeron keresztül, helyes vércseppekkel jelölve cikkcakkban az utat, s felkenődik egy esőcsatornára, mert nem tud kitérni  egy hirtelen irányt váltó idős, lila hajú hölgy elől zsákjainak terjedelme okán, s megvető pillantások is osztályrészéül jutnak, mert undok, a közt zavaró, renitens tetovált fiatal, nyilván hullát cipel és drogokat, míg a 4. kör után teljesen reménytelennek látja a helyzetét és annyira fáradt már, hogy a Borzalmak Házában leheveredik a kitakaríthatatlan szőrszőnyegre és zokogni kezd, miközben a Hallucinogén Szereket Fogyasztó Néni üvöltve csenget 10 percen át, s a bedilizés határán álló bérelt cica csendesen folyatja nyálát nadrágszárára (nem a sajátjára, hanem kedvesünkére, persze).
De Zsuzsánk nem adja fel. Újabb két zsákot ragad, bár tudja, hogy kiskanállal hord vizet az óceánba, s miután bögréit átcipelte a fél városon, egy kicsit erőteljesebb földre helyezést követően már hallja is az ismerős csörömpölést, három bögre mínusz és hang alapján legalább egy tányér, mérgében belerúg  a cserepekbe, sejthetjük, újabb egy bögre mínusz, szerencsére az Elvis Presley-s biztonságban lapul biztonságos hátizsákjában, nemhiába volt rá 30 év garancia.

A második nap reggelén már látványosan szenved, legszívesebben Lakeside-on heverne, de nem adatott meg neki. Vagy mégis? Egy nagyszerű autós futárfiú a segítségére siet a 4135 kilós könyveknél, áldassék az ő neve, már olyan, mint egy kedves családtag, tekintve, hogy 3 hónappal ezelőtt is ő volt a megmentő, szeressük mind, bár a csetreszek tömege láttán elborzad és nem hiszi el, hogy több, mint a fele már át lett hordva kézi erővel. Megfontolandó, hogy némi jövedelem reményében garázsvásárt szervezzek, hogy túladjak a feleslegen, már gyártom is a táblát "minden öccá" - felirattal, kivéve persze a könyveket s a dvd-ket, melyek egyre csak gyarapodnak és gyarapodnak, valami rejtélyes módon.

Természetesen 2 hét múlva újabb költözés következik. Meglepő fordulat. Sebtapaszt kell szereznem és néhány új bögrét.

Patacipő kezdő terminátoroknak

Kedveskéim!

Nemrégiben egy fantasztikus, ugyanakkor megdöbbentő felfedezést tettem: generációm teljes nihilizmusáért és az általunk mély kétségbeesésünkben elfogyasztott nagy mennyiségű alkoholért mindössze két (azaz kettő, valóban), úgynevezett popzeneszám tehető felelőssé, egyik a korábban már túlzott alapossággal kitárgyalt Bestiák, a másik pedig a Shygys lelkén szárad. Na, arról nem is beszélve, hogy miféle név ez már megint, nincsen benne magánhangzó, könyörgöm, egy olyan nyelvben, ahol a két leggyakoribb betű két magánhangzó - az "a" és az "e" egyébként, mindkettő 10 %-nál nagyobb gyakorisággal, ha érdekel valakit, csak hogy képviselve legyen a kultúra is, míg az "y" különálló betűként szinte tájidegen (megelőzve a kérdéseket, igen, szabad akaratomból nézek statisztikákat, a belőlük nyerhető hasznos és számszerűsített - ahh, maga a mennyország - információk felmérhetetlen tömege folytán, melyeket könnyeden be lehet dobni bármiféle társalgásba, tudtátok-e például, Feleim, hogy a Drosophila bifurca nevezetű helyes kis muslica spermiummérete 5,8 cm körüli, míg ő maga csupán néhány milliméter?, na ugye, hogy nem, eztán minden bejegyzésben elrejtek egy Érdekes Biológiai Adatot :) - és értem én, hogy a találékony magyarok ezt a tényt könnyed vihánccal kezelve sájgájszként emlegetik a nagyszerűeket, de helytelen ez a hozzáállás, igenis tüntessünk és hasonlók, hiszen a helyes ejtési mód nyilvánvalóan sígyös.

S habár az általam is nagy kedvvel lakott háztartásban ifjonckorom idején még semmiféle zenetévé nem volt található, így valamiféleképpen kímélve voltam, annál nagyobb sokkhatásként ért, mikor beköltözvén a kollégiumba szembesültem eme remekművekkel, nem sokat segített ezen az általam elfogyasztott pálinka mennyiségének ugrásszerű növekedése sem, agyam azóta is folyamatos pusztulás alatt áll, bárki bizonyíthatja.

A két dal vagy szám vagy mittoméééén a Fáj még, ha néha felhívsz és a Hello. Feladat: mindenki kösse össze a címeket a megfelelő előadóval, hát ezt még mi is meg tudjuk csinálni, akármekkora is a roncsolódás, valószínűleg az öregek otthonában is menni fog, miközben ifjú ápolók kerek fenekét paskoljuk tolószékből élveteg vigyorral orcánkon. Az egyik 3:24, a másik 4:05, hát, életem leghosszabb 7 és fél perce fog következni. Csak Nektek. Becsüljétek meg magatokat.

Haladjunk tehát, hölgyeké az elsőbbség, nem jószántamból, de álljon itt okulásul a kép-és hanganyag:
http://www.youtube.com/watch?v=qXF3iUIiE3A

Rejtelmekkel teli indítás, zöld piknikpokróc, kék fények, Gigertől nyúlt csövek alufóliából és egy sziluett fura sisakban, tisztára, mint egy költséghatékony rajongói Star Wars - forgatáson, mindjárt előugrik Manci néni a közértből direkt e cél érdekében nem legyantázott bajuszkával, hogy egy rozzant neoncsővel lefénykardozza a háziak Rakéta porszívóját, melyre Pityuka szemeket festett, és egy beszélő maci játék szerkezete van a végére szigszalagozva, de nem, ehelyett tüzet köpnek, mondjuk ez még belepasszolhatna a koncepcióba, és ekkor...ahhh, a pokróc mögötti tartályban valamiféle zöld szmötyiben maga Ő, a Szeretet Egyetemes Földi Helytartója Egy Messzi-Messzi Galaxisból, Kozsó úszkál, miképpen Luke Skywalker A Birodalom visszavágban, mindjárt sírva fakadok, eddig le vagyok nyűgözve, George Lucas buzgón jegyzetel a 76582568718561875. részhez, még a 17. másodpercben előásító oroszlán is remek, nyilván egy ewokot helyettesít, az ezt követő másodpercekben láthatjuk, mi lesz a Mos Eisley-i csehóból, ha átalakítják epileptikus diszkóklubbá a galaxis söpredékének, de jaj, 0:31-nél elindul az ének, és a gondosan megszerkesztett sci-fi jeleneteket egyből hazavágják, szóval eddig érdemes nézni, utána vissza kell tekerni az elejére.
Lányok ezüst cuccban, az elmaradhatatlan barna rúzzsal, Kozsó a tartályban, már nem hat meg, mert biztosan tudom, hogy valaki kiszedte onnan és nem várták meg a logikusnak látszó végkimenetelt, arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy meztelen-e, de hiába minden, már nincs Csillagok háborúja - érzet, ha űrfilmet akarok nézni kevés ruhát viselő lányokkal, a Barbarellát választom és nem ezt. 0:47 (jaj, még csak itt tartunk????) oroszlán és citromlányok (a fűszerlányok után szabadon), minek ide ez az állat, nem is beszélve az oroszlánról??? Micsoda öltözetek, kéremszépen, térd alatt megkötött kendőfajzat, meg terheskertésznadrág, csőrikés póló (0:54-nél látható, hogy nincs új a nap alatt és kiafenefluortomi is a 90-es évekből nyúl ötleteket sapkahordásügyileg, remélvén, hogy célközönsége nem emlékszik ily nüanszokra, mivel még szüleik is csak homokoztak ekkor az óvoda udvarán), sísapkára feltolt napszemüveg, szopottgombóccsipkeskalap, biztos van hivatalos neve is, ennyire azért nem érdekel, basszus, cipzáras haspóló, ilyenem viszont volt zöld-fekete színben, szégyellem magam, és egy epikus pillanat 0:56-nál: A PATACIPŐŐŐŐŐ, avagy közismertebb nevén: a Csótánytipró első megjelenése e helyt. Nekem sosem adatott meg, nem tudok ezért elég hálás lenni konszolidált szüleimnek, bár nyilvánvalóan egyfajta társalmi státuszt jelentett a birtoklása, bárcsak tudnám, ki találta fel, biztosan egy férfi, hogy a felesége üljön meg a fenekén otthon, mert ilyen randa képződményt biztosan nem venne fel utcára, hogy elmászkáljon a szeretőihez, de alulbecsülte neje undorküszöbét, s nem számolt azzal, hogy a nők nagyon sok ocsmányságot képesek magukra aggatni, ha divatról van szó. Mondjuk legalább meggazdagodott belőle és vehetett magának fiatalabb feleséget.
Menni nyilvánvalóban nem lehet ilyen lábbeliben, igazából táncolni sem, ha bedobnak vele a Dunába, nincs menekvés, lent maradsz, közismert maffiamódszer, ugye; szerencse, hogy itt mozgáskultúrára nincsen szükség, láthatjuk az 1. perc (végre!) után. De hogy az oroszlán hogy nem falta fel őket eleddig, az rejtély, nem volt éhes, vagy vega, vagy undorodott, pedig szívességet tett volna az emberiségnek, hálából élete végéig áldozatok lettek volna bemutatva neki, hogy ne kelljen fárasztania magát a vadászattal és azóta feltaláltuk volna az oroszlánemésztés-könnyítő savlekötőt is, úgy bizony.

Na, haladjunk.

Egy ideje töprengek azon, hogy milyen képkeretek lógnak be oldalt állandóan.

Amúgy pedig miért van mindhárom lánynak egyazon hangja? Valami félresikerült genetikai kísérlet eredményei ők? Vagy rosszul megmunkált emberformájú robotok talán egyetlen cég által gyártott ikerhangszórókkal? Ez utóbbi abszolút hihető. Meg kellene kérdezni tőlük, hogy így van-e, bár ezzel a művészeti képződménnyel szerintem máris megsértették a robotika első alaptörvényét. (Mely - a kevésbé felkészültek kedvéért, a többiek bátran görgessék át - a következőképp szól: A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.) Bár hagyhattam volna, hogy mindenki igenis keressen utána, mivel meggyőződésem, hogy a kis falatokban felvett kultúra nem annyira ártalmas, mint mondjuk egy pterodactyl általi kettétépődés.

1:33-nál belibbennek az óriás piros műanyag telefonkészülékek (A Mystery Gang-et is nyilvánvalóan ez ihlette meg, mikor leírták: "When I call my baby / on my big red phone", tudtam, tudtam! Kikerülhetetlen műremek!), megy a táncitánci, felnőtt nők a kilencvennyolcban, na erről beszéltem az elején, mikor szóba került az ország teljes elalkoholizálódása.
Innentől kezdve a látványelemek közé nem szorul újdonság, ismétlések vannak nagy számban és az első fél percen kívül egyszerűen nem bírtam összefüggést találni, úgyhogy már csak néhány szót ejtenék egynémely felmerülő szemantikai problémáról.
"Néha úgy érzem / itt vagy még velem / rámtör a félelem", hát igazán kiegyensúlyozott és harmonikus kapcsolat lehetett, drágáim, ha az együttlét puszta gondolata rettegéssel tölti el a nőtagot, biztos valami pszichopata sorozatgyilkossal jött össze jó szokás szerint, mert ugye "jaj-de-remek-rosszfiú-ez-majd-én-megváltoztatom" és hasonló baromságok, amiknek hallatán az ember elképedt lánya (azaz én) "Agyaaaaat! Agyaaaaaaaat!" - kiáltásokkal közelít a pusztaságban, amúgy meg örüljön neki, hogy túlélte és nem lett feldarabolva egy vállfával, és talán nem kellene újra felhergelni a kis szociopatát azzal, hogy iszonyú éneket dalolászunk róla, hanem inkább kornyadó szobanövénynek álcázva lenne célravezető szepegni egy elfeledett padlás valamely setét sarkában. Nnnnnna. Bár a szobanövény, az stimmel.
Következő: "fájdalmam neked jááááááááááár", ezt még hiperintelligenciámmal sem bírom értelmezni, hát ki írja ezeket a szövegeket, egy csapat bélbajos vak mongúz írógéppel? (A Galaxis útikalauz óta tudjuk, hogy hasonló dolog lehetséges, de nem kellene így lennie, ó, nagyon nem.)
És a legkövethetetlenebb, nem tudtam eldönteni, hogy akkor most újra együtt akarnak-e lenni az Őrült Páncélöklös- Jégvágókéses Gyilkos Terroristával avagy mégsem, mert minden egyes sorban az előzőekben tett állításaikat cáfolják meg. Minden fáj nekik, az egész élet szenvedés, már az enyém is, így 1:42 táján, miért nem vetnek akkor véget neki, ez megfejthetetlen. Áááááááááááááá. Elég. Most elég.

Sajnos nincs vége, mert botor módon még az elején megígértem a Hello-t is. Igaz, kitörölhetném az erre vonatkozó részeket és úgy tehetnék, mintha mi sem történt volna, ámde ahhoz vissza kellene olvasnom és arra most nem vagyok hajlandó, nagyobb kín és szenvedés (tessék, rám is átragadt, fertelem) lenne végigpörgetni a bestiás részt, mintsem megnézni a Sígyös - műremeket.

Induljunk hát az újabb kaland felé:
http://www.youtube.com/watch?v=b3wfofHBgQ8

Itt nincs ám tétova totojázgatás, egyből belecsapunk a lecsóba 0:16-nál, lila villámokból kipattan az öt Pucérfelsőtestű, közvetlenül egy rendőrautó mellett, csak szerintem Terminátor-nyúlás ez? Hasonlóság az előző tünékeny szépségű késztermékkel tehát a sci-fi vonal és a robotok, ez volt a mi nagy űrkorszakunk, már csak a Xénia-láz hiányzik (nekem igazából nem). Majd a kis nyomoncok rögtön el is futnak, a rendőrök meg bámulóznak közben, lefagytak teljesen, hát ők sem a gyorsreagálású egység. Nagy szaladgálás van a gyártelepen, majd leállnak táncolni 22 mérettel nagyobb ingben (hiszem teljes szívemből egyébként, hogy ha a Skynet is ezt csinálta volna inkább, akkor az egész emberiség - John Connorral az élen - 15 perc alatt kipusztult volna, nem lett volna szükség harcokra és miegyéb) , mert hamis biztonságérzetbe ringatták magukat az általuk okozott rendőragyhalál miatt.

Honnan szereztek ilyen rövid idő alatt 5 egyforma fehér inget??? Válaszokat várok.

Ok, remek, 0:41, mindenki fut, addig se énekelnek, minő boldogság, jaj, táncolnak is, de ezt is el tudom viselni, mert vicces, nem megy egyszerre, nem gyakoroltak eleget, mert gondolták, annyira szekszesek, hogy minek. 0:47-nél még a motoros fűrészt is berántják, ez a kedvenc mozdulatom, el fogom tanulni és legközelebb bemutatom  mondjuk a Wild Wild Women című örökbecsűnél.
Huhúúúúú, be vannak mutatva a fiúk, kéremszépen, le van írva az ő nevük, szóval ez egy társkereső videó gyári hibás terminátoroknak, mindjárt elkezd alul villogni egy 90-es randiszám és a "Hívj most! Beszélgessünk bármiről!" - felirat, bár erőst kételkedem benne, hogy a "bármi"-ben náluk benne foglaltatna mondjuk az atomfizika témaköre, az ázsiai lábelkötési szokások vagy akár a pí utolsó ismert számjegyének meghatározása.
Lássuk tehát, kik is ezek a csudaszépek. Martin, van a fogsorában valami vámpírszerű balsejtelem, Jay Dee, amit angolul "dzséjdí"-nek, magyarul pedig "jajde"-nek kell ejteni, a fodrászok rémálma, és tegyük szívünkre a kezünket, kedves azonos generációs hölgytársaim, de legalább egyszer mindegyikünknek volt egy ilyen frizurájú fiúja, és milyen büszkék is voltunk akkor, Julian, ami szerintem a Juliannából lett rövidítve ránézésre, és állítása szerint félénk, hát ezt el is hiszem, ez tényleg randivideó. És a másik kettő? Azokról semmi? Hát ez miféle? Ők nem akarnak párt találni?
Ok, futnak, lengetnek, ingben, ing nélkül, ugyanazon a 8 m2-es sittlerakat udvaron, 1:31-nél felélesztik a népi hagyományokat az úgynevezett csűrdöngölő előadásával, hogy mindenki büszke legyen, igen, magyarok vagyunk, a Sígyös is, micsoda felemelő érzet, egy alomból jöttünk. Elmondják sokszor, hogy "tiéd mindenem", hát egy ház, az most speciel jól jönne, nagyon kétségbe lehetnek esve, ha már az első találka előtt a nőre hagynák anyagi javaikat, de ők tudják.

1:45-nél szerencsétlen alulfizetett, arcukat határozottan takarni igyekvő munkások Sígyös-zászlókat hoznak be, de mi célból? Újabb gyötrő kérdéskör.
Gyáááááááá, 2:54-nél reppeskednek öltöződve, istenem, micsoda csemege, és kiderül, hogy a másik kettő, Zak és Brandon is akar csajt, ennyi idő alatt átgondolták, de ők arra is rájöttek, hogy talán várni kellene még azzal az ingóságátadással, ezt jelzi a "miattad megyek.....(töttörö, nyönyönyö) tönkre" - kitétel, amely omolik kifele a szájukból ügyesen. És itt lesz nyilvánvaló, hogy robotok, mert azt mondják: "ölelj magadhoz és add a kezed", hát nincs olyan nő a Földön, aki ezt a két mozdulatot egyszerre tudná abszolválni, bármennyire igyekvő és gyakorolt előtte.

Köszönjük. Nem hívnám fel őket ezek alapján, de én nyilván másfajta terminátor vagyok, az én kezem nem lecsatolható; és irritál, ha valaki futás közben vetkőzik, ez nem az én műfajom.

De azért, hogy jó legyen nekem, és boldogság köszöntsön a vidékre, jöjjön a beígért Jutalom-Barbarella, 1968-ból, mert ügyes vagyok és megérdemlem. Ha valaki meg akarná tekinteni velem, jelentkezzen. (Lehetőleg ne randivideóval.) Köszönöm a figyelmet, Kedveskék! :)
http://www.youtube.com/watch?v=r6TgV2JAeJw

(Ez a remek fotó és a rajta szereplő tárgy egyaránt Nita B. Nitrow munkája, aki a legcukrabb volt lakótárs és pontosan tudja, mire is van szükségem. :) Tapsot neki!)

Na, hát ez volna a rákkenroll

Kedveskék!

Ímhol egy csudálatos történet bolondos ifjúságomból, mikor még bírtam az alkoholt, ámde roncsoló hatását többnapos tesztekkel igazoltam. Csak saját felelősségre fogyasztható, ez már felnőtt pite...:) (Sz. N. után szabadon és némileg jobb stílusban....)

I.

Gondolom, már mindannyian ébredtetek jéghideg, de egyébként valamiféle undok nyálkával borított kövön fekve, némi idegesítő és nem beazonosítható surrogásra a külvilágból vagy talán a fejetekből; az eszmélés pillanatától kezdve abban reménykedve, hogy nem a saját, random testnyílásaitokból származó bármiféle végterméketekben hevertek. Nem?

Nahát, pedig felülmúlhatatlan élmény. (Magasan veri a „jajj, felszedtem egy 15 éves, ijesztő fiút kávbojkalapban és nem tudom lerázni többé, miközben 21 éves vagyok és néznek a barátnőim” – élményt.) (Aki nem próbálta, feltétlenül tegye meg, bár javasolnám, hogy előszörre csak szigorúan ellenőrzött keretek között. A kávbojkalapos kisfiúkat pedig még úgy sem. Az már haladó szint.)

Nos, meglepő, de nekem ez meghatározó élményem az elmúlt x évből. (Más - szintén korhatáros - élmények mellett.)

Mikor kicsit sikerült feltisztulnom (talán 5 perc, talán 5 óra múlva), az első rettegésem helyét egy teljesen másfajta, ámde annál jogosabb félelem vette át. Az egy dolog ugyanis, hogy a saját hányásodban vagy anyagcseretermékedben sikerül kellemdúsan dagonyázni, de az már egész másfajta szintje a létezésnek, amikor ráébredsz: könnyedén lehet másvalakié is.

Ekkor felugranál, de egyrészt – az állapotodból kifolyólag – még tétova moccanásról sem lehet szó, maximum egy halk nyögéssel kombinált horkantásra futja, másrészt meg úgyis mindegy, hiszen valószínűsíthetően jó képességű öltözéked csurig szippantotta magát. (Itt határozod el, hogy hátralévő nyilvánvalóan kevés évedben csakis lakk cuccokat fogsz hordani, a kedvező tisztíthatósági tulajdonságok okán. Nem hinnénk, de aztán ténylegesen bekövetkezik.)

Életfelfogásom pedig, hogy igyekszem ignorálni a 30 napon túl gyógyuló problémákat. Bár ehhez tesztelni kellene, hogy ha 31 napig feküdnék, vajon öntisztulnék-e. Hasalsz hát tovább, és szívedben nem dalolnak madarak, a padló intenzíven forog és dobálja magát, nem növelve komfortérzetedet, viszont állandósítva azt a csalfa érzületet, hogy záros határidőn belül te magad fogod gyarapítani a testedet lágyan körbeölelő tenger ringatózó hullámait.

Szünet következik.

A tér-idő kontinuum nem annyira szabadon választott pontján ismét eszmélsz egyet (lehet, hogy közben évek teltek el és te a padló szerves részévé váltál, de semennyivel nem lettél tisztább, sőt) és – ahh, minő dőzs és boldogság, tested börtönéből szabadulva érzékelni kezded a külvilágot. Ebben csak az első másodpercekig leled örömöd. Mert akkor…tompult agyad elkezdi feldolgozni, amit lát. Az én esetemben ez egy irdatlan és legalább annyira szőrös férfifenék volt egy piszoár előtt, szüntelen dallamos csobogással körítve.

Az első dolog, amit ilyenkor tehetsz, hogy behunyod a szemed és megpróbálsz átjutni egy másik dimenzióba. A második, hogy ellenőrzöd a cipzáradat, hogy fel van – e húzva. Kezem zsibbadt testem alá szorulva, ezt nem tudtam abszolválni, úgyhogy mondjuk, hogy igen. Na, máris eggyel kevesebb probléma. Látjátok, feleim, minden csak hozzáállás kérdése.

Mindazonáltal kifejezetten igazságtalannak találtam, hogy más emberek delíriumban mindössze rózsaszín elefántokat látnak, míg nekem, aki ifjonti vagyok és ártatlan külsejű (még akkor is, ha éppen hányásban fekszem, mivel sikerül olyan benyomást keltenem, mintha egy különösen rosszindulatú valaki helyezett volna oda); egy undok, rücskös fenék jut.

Felháborodásomba újra kinyitom a szemem és erősen koncentrálok egy kedves állat képére.

Egy játszi koalamedvével bőven kiegyeznék, még akkor is, ha rózsaszín…. De nem. Továbbra is a fenék – nagy megkönnyebbülésemre már nadrágban. A hozzá tartozó két láb simán átlép, meg sem próbál segíteni. (Utólag visszagondolva én sem nyúltam volna magamhoz.

Vegyvédelmi ruhában sem. Persze mindenki másképp bolond.)

Hé, öreg – mondom, bár inkább csak nyünnyögöm rémisztően – nem tűnik fel, hogy egy lány heverészik a férfi WC kövén? Hát nem. Megszokott látvány errefelé. Természetesen meglehet, hogy eme random állampolgár szintén delíriumos rémlátomásnak vélt és titokban ő is szelíd színes élőlényekért imádkozott.

És ekkor…egy fura szögben heverő láb észlelése új gondolatkezdeményeket indít el bennem: lehet, hogy nem fekszem egyedül, hanem aktív részese vagyok egy kecses csoportosulásnak.

Újabb sikertelen cipzárellenőrzést követően erősen gondolom, hogy kövön heverő egyedek nem birtokolják nadrágok nyitásához szükséges tudásuk legjavát.

A tömény ködön át lassan beúszik egy üveg bor képe, majd az azt követő néhány abszint-spitzrum köré. Ez a legkevésbé sem tesz boldoggá. (Jelen állapotomban nagyon kevés dolog tenne boldoggá egyébként. Az például igen, ha valaki megmondaná, hogy van – e rajtam nadrág egyáltalán, mielőtt beleőrülök a cipzárproblémába.)

Minek ittam bort? Sose bírtam. Általánosságban véve szerényen pillogva utasítottam vissza a családunkban rendszeres kínálások alakalmával, miközben orvul a pálinkára vetettem sanda pillantásokat, melyek később érthetetlen módon átalakultak az üres poháraljakra vetett szomorú pillantásokká.

Mi ebből a tanulság, kedves gyerekek? Igyatok sört, abban sok a vitamin és pálinkát, mert az az égvilágon mindenfajta betegségre jó.

Nagyon remélem, hogy tablettás bor volt, ha már úgyis kihánytam.

Eme nemes gondolattal szétesni óhajtó fejemben megpróbálok evolválódni és megcélzom a két lábra állást. Már négykézláb támaszkodom, hosszú évezredek folyományaként, amikor megcsuszamlok egy ismeretlen eredetű miazmán, majd szép ívben arcra zuhanok. De ó. Arcom nem a követ éri (reménykedvén, hogy egy orrtörés kissé magához térítene, bár meggondolván, nem lenne túl higiénikus...nem mintha eddig a legcsekélyebb mértékben közöm lett volna a fent említett témakörhöz, ekkortól eredeztethető beteges vonzódásom a magányos  háziasszonyok kedvenc "d" betűs barátja, a Domestos irányába...), hanem egy rejtélyes 3. testet.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.....(igény szerint...:D )