Na Kedveskék!
Nem költözünk többé. Várjál, várjál. Inkább így: Nem. Költözünk. Többé.
Táttátáráááá.
Egy ideig.
Khm.
Helyette felújítunk, mert úgy szép az élet, ha zajlik, mondotta volt Csepregi Éva, akitől hamarosan a birtokomba fog kerülni számos vinyl; ha vannak még elvetemült nosztalgiajáraton robogó rajongók, nálam bátran jelentkezzenek, s megkaphatják. Nem Évát, természetesen, arra nincsen ráhatásom. Viszont szó van egy olyan lemezről is, melyen valamiféle nyolcvanas-évekbeli-élethű-nyomtatással készült állatfej vigyorog elő gyomortájékon, miközben hajzat pedig tupírolódott kegyetlenül, én attól zsenge szandálzoknis gyermekként rendre sikítófrászt kaptam (na melyiktől, vajon), mert akkor még nem gondoltam, hogy szekszes. Ma sem gondolom, ez talán azzal magyarázható, hogy nem én vagyok a célközönség és a retróvonatról még idejében leugrottam (köszönhetően a kilencvenes éveknek, ahol is kamaszéveimet töltöttem, kevés megalázóbb dolgot tudok ennél elképzelni). Most csak a ti kedvetekért felmentem az offisöll honlapra, Kedveskék, és lám, megtudhattam, hogy ennek az albumnak a címe: A sárkány éve. A sárkány éva. Persze, mi más lehetne, betépett rágcsálócicával az overallon.
Na igen, egyébként a tulajdonviszony-dolog elég zűrös. Korábban is az én lemezeim voltak ezek, valójában nővéremé, csak megörököltem hálásan vagy sem, s aztán - némi szándékossággal - ottfelejtődött a szülői hajlékban, hogy hátha valami lesz. És lett, mert onnan elkerülnek a cuccaim (a földgolyó számos random pontján vannak még további cuccok, természetesen) és pár válogatott és igényes vinylen kívül nem terveztem továbbiakat háztartásom elidegeníthetetlen részévé tenni, ám közbeszólt anyám, s kijelentette, hogy akkor a többit kidobja. Hát ez a halálom, Kedveskéim. Úgyhogy elhozom. Kerülgetni, feltehetően. Majdjóleszmégvalamire.
Ezzel természetesen nem azt akarom kifejezni, hogy ne volna helye nálam Évának. Amilyen lemezeket eddig én összeszedtem innen-onnan... Plavci, a csehszlovák countrybanda; Václav Kucera and His Ensemble, amint autentikus hawaii nótákat interpretálnak, Boney M. - Oceans of Fantasy, iiigen, az a kihajtós borítós, azokkal a szürreális tritónos... hmmm... grafikákkal, nem tudjátok?; Baccara, de csak mert megtalálható rajta a Szorriájmalédi és a Jeszszőrájkenbugi, illetve HotDogs, akik ennen bevallásuk szerint királyi bajor sörjazz-t játszanak az értő közönség épülésére és örömére, a kibuggyanó mellbimbókat - óóó, hetvenes évek, óóóó - mozgó szemekkel ragasztottam le, ha valakit érdekel. Igen kis szelet csupán, amelyet felsoroltam, de bármikor megtekinthető. ("De kazetták, Piros?", kérdezte Selma Blair karaktere a Hellboy 2-ben, s azt kapta válaszul: "A világ rá fog jönni, mekkorát tévedett." Pont így. Kazettáim is vannak, főleg Alvin és a mókusok, továbbá Szécsi Pálra felmásolt Eminemre felmásolt Aurórára felmásolt haveromzenéje. Költöznek ők is. Mit hittetek?)
Szóval Éva és a házfelújítás. Ezt a két tényezőt össze kellene kombinálni.
Csinálhatnék például Neoton Família - kiskerítést a rózsák köré, mert minden egyes alkalommal, mikoron csörtetek által a kerten, miképp egy gazella, vagy ha hűek akarunk lenni a valósághoz: vaddisznó, beleakadok a rózsacsomókba, lehántolják a lábam, én meg válogatott káromkodások kíséretében tüskétlenítem magam a kerti csapnál, gazdagítva a gyermekcs és übercukkerszembeszomszéd Margit néni szókincsét, kellemetlen lesz ez még az óvodában (nyilván nem Margit néni esetében, bár ő továbbadhatja a dédunokáknak, úgyhogy neki is). Legfeljebb akkor azt mondom, hogy "nem tudom, mit tehetnék, a nyóckerben szedte össze a játszótéren"; s pillarezgetek hozzá. Mint a drogos tűket, tenném még hozzá kajánul, de hazudnék, mert ottlaktunk alatt soha egyetlen tűt sem találtunk a játszótereken. Tévhitet oszlattam épp. Szívesen. Jut idő mindenre.
Az természetesen szóba sem jöhet, hogy maradjunk a klasszik óra és gyümölcsöstálka tengelyen, a hideg kiráz, hát senkinek nem jut eszébe bármi más, amit még lehetne csinálni lemezekből??? Különös tekintettel arra, hogy fent nevezett kreatív úrhölgyek és / vagy hölgyurak nyilvánvalóan sok ráfordított munkaóra árán kifundált és elkészített termékeiket (muhahah)
bakelit névvel illetik. Bakelit. Bak-elit. Bak Eli-t. Soha, soha nem készült bakelitből, a régi gramofonlemezek is általában sellakkal bevont üvegkorongok voltak, ázistenitmár. Kultúrötpercünket láthatták. (A sellak pedig a lakktetű váladéka, Kedveskéim, ráadásképpen a megtermékenyített nőstényé. Szívesen. Ha ez nem fun fact, akkor nem tudom, micsoda! Ja és még valami. E904. :D )
Mindeközben, Kedveskéim, ha rágugolunk arra, hogy "termékek vinylből", akkor nem igazán tudja a kereső ezt értelmezni nekünk és nyögve kihoz néminemű indokolatlan lófaszjóskát és egy remek padlólapot, mindeközben a "termékek bakelitből" szaktalan kifejezésre meg visítva ontja-dobálja magából a...namit? Órákat, kibaszott faliórákat, tálkákat meg ékszereket. Az órákat mondtam már?
Vááááááá.
Kerek, lyuk van a közepén, miaz, óra.
Semmi más.
Óra, bakelitből.
Egyszer csináltam táskát Haydn valamelyik Concertójából, amikor még több akaratom és Technokolom volt, mint kézügyességem, de a táska él és virul, bizonyítva, hogy a világon néhány dolog valóban örök, s ezek egyike a kilencvenes évek közepén felvitt piros tubusos Technokol. És Haydn. (Nem tévesztendő össze Hayden Christensennel, aki a Star Wars-széria Csepregi Évája.)
Mára azonban a fenti arányok eltorzultak a kézügyesség irányába, s piacra került egy kék-zöld ragasztó, Technokol Rapid néven, ami nettó hazugság. Idézhetném most a méltán hírtelen Detonic zenekar szívbemarkoló dalszövegét is akár (fejből, ezt tartalmazó hanghordozóm sajnos nincs):
Jöjj el hozzám is, szerelem.
Nem kell többé pálmatex.
A táskaprojekt ennélfogva egyelőre jegelve, mert fennforgás van, mint említettem, felújítunk, s közös pontot kerestem épp mondjuk a Védőháló nélküllel. Nos. A rózsakarám (micsoda áthallás, kéremszépen) után / helyett betömködhetném albumtörmelékkel például a lyukat, mely az egyik szoba ajtaja fölötti áthidalónál keletkezett azon egyszerű okból kifolyólag, hogy valaki azt képzelte, hogy elég lesz csak egy sornyi tégla, aztán kirakott mégis másfél sort, de elunta (idéznék egy másik örökbecsűt: "A reggel túl messze van / Addig elunom magam", na kitől? A helyes megfejtők között kisorsolok egy sárkányévát, muhah). Azt hiszem, alkatuknál fogva ide mégis kazetták illenének.
Apám szerint meg ki kell fújni purhabbal. Apámnak a purhab a Szent Grál. A bakelitóra. Valami nem működik? Purhab. Valami működik, de szép? Purhab. Valami van? Purhab. Valami nincs? Purhab.
A Neotonnak meg - észrevételem szerint - erős huzalma volt a felújítás iróniája iránt, ezt jól mutatják az albumcímek: Minek ez a cirkusz?; Magánügyek - Mottó: A csiga sértetlen marad; Marathon. Köszönöm a biztatást. És még fejesprintes kezeslábasom sincs. (Purhab.)
Csinálhatnék továbbá térelválasztó függönyöket. Ehhez elsődlegesen tér kellene, amit el bírok választani, másodsorban pedig nem elhanyagolandó tényező, hogy az égegyadta világon mindenből megpróbálok térelválasztó függönyöket csinálni, sörösdoboz-nyitófülekből, gyümölcspüré-kupakokból, PET-palackok aljából, s kaptam némi halovány ígéretet holmi bőrkarikákra vonatkozólag. Ezeket tehát mind gyűjtöm, természetesen, az eddigi mennyiség alapján ott tartunk, hogy egyes térelválasztó függönyöket fogok más térelválasztó függönyökkel elkülöníteni egymástól.
Vagy kilógatom őket a kertbe, mely egyelőre kietlen úgyis, leszámítva a rózsabokrokat és a betonjárdára ízlésesen elhelyezett macskafos-kupacokat.
Tér van elég. Kint.
S. Legyek lágy dala libeg. (Dala helyett jobb lett volna ladával. Lada. Mint Ladai Láma. Ugyehogy?)
Egyébként is odatelepülni óhajtunk a kertbe, mint a rednekkek, ezt meg is alapoztam azzal, hogy a nagy vihar idejére sikeresen kint hagytam a kanapét az udvaron, ahová addig került, míg falakat verünk szét és építünk újra kazettákból és nyitófülekből, hogy odabent ne essen különösebb bántódása. Ez is megvan. Majd becsűröm a kerti budi mellé, ahová - pusztán a szép emlékek miatt - már sikerült is beszereznem néhány '87-es Lúdas Matyit. Ah. Melegvizünk pedig tegnap lett a fürdőben. Fontossági sorrend is van a világon, kéremszépen. (Purhab.)
Amióta itt élünk, tulajdonképpen csak literes Faxe-kat iszom/iszunk, vikinges dekorral, így sosem kerülhetnek a Szelektív Valhallába, hanem belőlük is lesz majd valami. Térelválasztó, természetesen. Viccelek. (Azt hiszem.)
Egy doboz átlényegült újságtartóvá. Egy. Miért, mit kéne még? Órát?
Nagy a kísértés, hogy a többinél leragasztgatom a viking arcokat Neoton Família albumborítókból kivagdosott arcokkal.
Sima Technokol igénybevételével.
Természetesen.
Mert a Technokol a szegény ember epokitja.
Nem igaz, mert a bálamadzag.
Vagy a purhab.
Amit ezen anyagok egyikével sem lehet megjavítani, azt nem is KELL megjavítani. Nem érdemes.
(Házfelújítók szabálykönyve, 1. fejezet)
