Return of dö dzsedi

Kedveskéim!


Visszatértek. Mind tudtuk, hogy ez bekövetkezik. Vajon megakadályozhattuk volna? Vajon békések a szándékaik? Vajon megmenekülhet az emberiség?
Ki tudja?
Nemezisünk, a Sígyös (továbbra sem vagyok hajlandó sájgájsznak mondani, az egy undok megtévesztés, nincs benne magánhangzó, ajóéletbemár) újra együtt.
Ahogy egy korábbi dalukban elmondták: "nem a te hibád", hát ebben hajlamos vagyok kételkedni, valakinek a hibája biztosan, akár David Hasselhoff-é is lehet, ő is visszatért és most újra minden magányos háziasszony róla álmodik, mert annyira übermenő volt a Kung Fury-ban, hogy a fülünkön folyt ki a tesztoszteron és a nyolcvanas évek; az volt a fénykor, Drágáim, szandálzokniban homokoztam, miközben David leroncsolta a berlini falat. Davidünk újra fennen ragyog tehát, szerintem 5 percenként kap postán egy bugyit vagy az ifjabb generációtól egy hesteges fotót a bugyiról.
Na de a Sígyös.
Ha valaki még nem szembesült volna a valósággal, íme.

szembesülés a valósággal

Hagyok egy kis szünetet. Csak nyugi.


Nyilván az volt az alapkoncepció, hogy a múltbéli tinikislányokból álló rajongótáboruk továbbra is létezik, csak már jelenbeli harmincas háziasszonyok és / vagy középvezetők formájában, akik nem kisfiúkat akarnak az ágyukba, hanem szexisen szarkalábas szemű negyvenes pocakosokat. Hát aha.
Ahogy egy másik dalukban mondották anno: "szeress akkor is, ha néha fáj", hát ebben nincs hiba, Kedveskéim, az új dal az fáj rendesen. (Most ide képzeljetek egy nagyon alpári hasonlatot, amiket szoktam mondani, de öncenzúráztam, mert felelős szülő vagyok mégiscsak, annyit segítek, hogy vazelin.)
Hát akkor kezdjük.
Első döbbenet: nem öten voltak? Hát de. Ketten lemorzsolódtak a hosszú-hosszú évek folyamán, nyilván ők kevéssé szexis negyvenesekké váltak, ami megdöbbentő a megmaradt 3 tagra nézvést vagy azóta Dzsásztinbíbör háttértáncosai. Vagy soha nem is léteztek, csupán CGI-klónok voltak, mert öt szépből könnyebb választani mindenkinek, mint háromból, főleg hogy nem is annyira szépek na.
Vágjunk is bele! (Természetesen nem az öt és nem is a három szépbe. Köszönöm.)
Öles léptekkel közeledik a három nagyszerű, támadóalakzatban, übermacsó fekete ruhában, a híd alól, a gaz közt, nyilván lassítva, mert Dévidhasszelhoff, ugye és béjvaccs. Nade. Három irányba indulnak aztán, elszánt arckifejezéssel, szerintem az öltözőslakókocsiba mennek, sietni kell, nehogy a többiek elkapkodják a jó cuccokat; esküszöm többször öltöznek át, mint Jane Fonda  Barbarellában, pedig ő amortizálta a ruhákat rendesen.
0:29, elkezdenek dalolni, Kedveskéim, eddig csak mentek, és néhány másodperc alatt elmondják a lényeget: "Mért nem maradsz mellettem / te vagy a legjobb dolog az életben", maradtak a régi vonalon, de úgy látszik nagy kedvencünkben, a Hello-ban megénekelt "legyen örök ezaszerelem" már a múlté, eddig tartott, nincs mit tenni, de Sígyösék azért megpróbálják visszahódítani a kedvest. Bevallom, zavarban vagyok, mert a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy szakítottak-e a múltban vagy ez most történik, esetleg a jövőben van-e erre szándék, felkérném a szövegírót, hogy ügyeljen az igeidők egyeztetésére, még akkor is, ha elragadja a hév, mert ez számomra, ki harmincas háziasszony vagyok, tehát abszolút a célcsoport, rettenetesen zavaró. Állok itthon otthonkában és nem értem, de annyira, hogy csak meredek magam elé és közben odakozmál a lecsó.
Vagy használjanak Sígyös-dalszöveg-generátort, mert így Dévidhasszelhoff a menő, aki szerint vi níd szam eksön, és ezzel egyet kell értsek, mert mélyebben ér szívembe, mint három, ennenmaguk számára is ismeretlen párkapcsolati státuszban leledző egyed.
Továbbá az sem tiszta, ha már így belemélyedtünk, hogy miért, ó miért gondolják, hogy ha fel-alá lófrálnak a tájban, miképp egy zanzásított Gyűrűk ura klipben, akkor szeretett kedvesük visszamegy hozzájuk / mégsem az elhagyás mellett dönt?
Szóval mennek, motroznak, lovzanak és üldögélnek, de a szép ruhákat viszont tényleg elhappolták a Dzsásztinbíber-háttértáncos távollévő csapattagok, az urak (srácokat akartam írni, de az nem helyénvaló már) különféle színű galléros pólókban feszítenek, melyek pocoktájon simulnak rendesen,  de az autóstáska hiányzik a kezükből nagyon, legalább mackónadrág nélkül, gondolom, ez némi meghittséget sugároz bele a célcsoport lelkébe, "nééé máá, apjuk, múltkor ugyanilyen pólót vettünk neked a kínaiban, vegyed csak fel, oszt gyerünk le a telekre", ahol aztán korai Ámokfutók-dalokat hallgatva nem történik semmi, anyjuk ifjúkorán ábrándozik a hűs szobában poliészter strandruhában, míg apjuk sígyösös beállásokat gyakorol titokban az udvaron a lomok közt, de megbánja, mert beleáll  a derekába a lumbágó.
Ami nem megy, nem kell erőltetni.
Vagyunk ezzel így egy páran, én például nagyjából 15 éves koromban, megunva az azzal kapcsolatos állandó megjegyzéseket, hogy miért ennyire fehér a bőröm és miért nem barnulok, mint más, normális állampolgárok, ahelyett, hogy azt válaszoltam volna, hogy mert mutáns vagyok és nincs meg rá a képességem, nehezen összekuporgatott zsebpénzemből egy krva önbarnítós testápolót vásároltam magamnak, mert valamiért azt hittem, hogy az kémiailag indukált folyamatokat indít be a szervezetemben, amelytől ügyesen lebarnulok. Meg a nagy lófszt, Kedveskéim, az önbarnítós testápoló egy kibszott BARNA FESTÉK, amelyre nettó másfél alkalom után rájöttem, mert erőst egy rühes és másegyéb bőrbetegségben szenvedő barnamedvére kezdtem hasonlítani, és levakarni csak rettenetes erőfeszítések árán lehetett, de bármilyen világos textilen rettentő csíkokat hagyott. Így maradtam ugyan a festékes vonalnál, de annyiban módosítottam, hogy sokáig fontolgattam, hogy mindkét lábamat betetováltatom világos karamellszínűre, és nem állítom, hogy ez mára ifjúkori ábránddá szelídült, miképp egy Sígyös-klip..

Mellékszál volt, de fontos tanulsággal.

De ugorjunk gyorsan vissza Legolas-ékhoz, mert 0:54 és újrakezdték a dalolást. Mindenféle derék belenézések vannak, ló szemében, tükörben (micsoda csalafinta megoldás, erre nem számítottunk) és tóban, valamint 2 tükröződő nagyszerűnek szerintem tökéletesen ugyanolyan a hangja, de ezzel nem célzok semmire és az égeegyadtavilágon nincs semmiféle jelentése, csak visszatért a mellékszál. (Mindenki visszatér! Nincs mit tenni.)
Na és itt mondják, hogy "elhagytál" illetve inkább "eeeeeeeeeeeeelhaaaaaaaaaaaagytááááááál", tehát múltbeli az esemény, de finoman bepöccintik egy "vááááááárj, vááááááárj, vááááárj'"-jal, mintha nem lenne végleges mégsem az az elhagyás, nyilván van erre valami definíció pl folyamatosan befejezett közelgő múlt és akkor erre még rádobják a már megismertetett "mért nem maradsz mellettem"-et, hogy csavarjon egyet az egészen, mert ez meg jelenidő. Megfájdult a fejem és a mikróban szétcsapott a sütőtökpüré emiatt.
 Hát erről beszéltem korábban, szeretve tisztelt szövegíró, és ha már itt tartunk, ne legyen a dal címében "miért", ha a nagyszerűek rendszeresen "mért"-et liholnak bele a szélbe.

1:24-nél megindul egy zseniális körbeforgás, és 1:30-nál Egyforma Hangú Fiú 2  olyan szánalomteli és  kétségbeesett arcot produkál, hogy simán elmehetne "Ne altass el" - reklámnak, na ő vissza akar kerülni bármely igeidőben.
És akkor itt most álljunk meg.

"Mondd ki mit lát még bennem / Mikor a sorsom kulcs a lelkedben"
HÁTMIAKRVAÉLETFOLYITT?
Nem mozdulok el innen, amíg ezt valaki meg nem magyarázza.

Ülhetnék itt évekig, miközben negyvenes háziasszonnyá válnék.

Ámde. 1:42-nél, konkrétan a "tessst" szóra azért beköszön az ifjonti Sígyös mozgáskultúrája. Köszönöm. Oly jó ezt átélni.
És eltaláltátok, nem hiányozhat a "minden éjjjjjszakáááán" - kitétel sem, enélkül nem létezhet magyar szerelmi vallomás, tudja meg mindenki és irigykedjenek csak. A már említett apjuk a telken különösen erre a szókapcsolatra gyakorol rá, vissza is tekeri a magnót néhányszor, miközben anyjuk is ugyanerre gondol, csak ő Déviddel vagy a Sígyössel, tekintettel arra, hogy apjuk mennyit csúszott le a sármlétrán vagy hogy rajta volt-e valaha.
Nekem, mint harmicas háziasszonynak, a minden éjszakáról leginkább az jut eszembe, hogy nagyjából bárki fél karját odaadnám csak egyetlen olyan éjszakáért, amikor egyhuzamban tudok aludni 6 vagy több órát.
Mesélnék még erről, de nem lehet, a vonat nem vár ugye és máris behajítanak közénk egy újabb szóképet:
"...a titkok súlya / eltakarta / a végzet ajtaját"
Szívből remélem, hogy ez az az ajtó, amihez korábban megvolt a kulcs valakinek a lelkében benne, és mindnyájan bemennek azon az ajtón és magukra zárják és ott csendben elgondolkodnak a dolgokon.
2:23-nál megint belejönnek a táncba, ez csak ilyen szakaszosan megy, úgy látszik, de már ez sem vigasztal, mert senki sem szerepel a klipben rajtuk és egy darab lovon kívül és ez fáj. Nem annyira, mint az, hogy a kommentek le vannak tiltva a videónál, de azért eléggé.
Van itt még egy kicsiny hegymászós jelenet, instabil gyökerekbe kapaszkodva, mert veszélyesen élünk, bár nekem ez inkább azt jelenti, mikor kávéból készült jégkockával iszom a kávémat, de nem így a csodálatosék, akik leszámolósjelenet-szerűen megállnak körbe a magaslaton a naplementében és......
ennyi.
Ne már. Most kezdtem belejönni.
Állok terpeszállásban és otthonkámon csorog le a különleges alkalmakra félretett pezsgő.

De legalább a szöveget megtanultam.

Festői gyíkok

Kedveskéim!

Ez részben csak egy alibi-bejegyzés, mert már millió év óta nem jártam erre, mindazonáltal mérsékelt habzású rajongótáborom nyomására valamit ide is kell toljak, mert nem mindenki látja a fantasztikus fészbukkomat, ahol történnek az események. (Nem, az életben történnek amúgy.)
(Mellékszál: van-e olyan egyed, aki megvenne tőlem egy könyvet? Most állapotfelmérek és piackutatok. :) )

Naszóval.
Volt szerencsém egy nagyon kedves barátnőmnek megnyitni a kiállítását és bár eredetileg azt terveztük, hogy a képekről fogok beszélni, de aztán beintettünk mindenkinek, mert kis idővel a kiállítás előtt toltam fel egy vekengést arról, hogy milyen nagyszerű szopás is festőnek lenni valójában, ezért a megnyitón ezt a szép hagyományt folytatva összeírtunk pár Gyakran Ismételt Kérdést, azaz gyíkot a festőléttel kapcsolatban.

Ezek tipikusan olyan kérdések, amikre az adott pillanatban nem tudunk adekvát válaszokat adni, nem is akarunk, olyan, mint mikor azt mondják nekem: "Te tényleg keserű vagy, mert akkor nem kóstollak meg, hhhhhööööhöhöhöhö", és akkor szeretném szemenszúrni ezt az állampolgárt és felgyújtani, majd örömtáncot lejteni a hamvai körül. (Na jó nem, sötétedés előtt civilizált vagyok, így valami olyan tevékenységet képzeljetek ide, amit támogat a társadalom, pl alkoholmérgezés, hasonlók.)

Tehát akkor jöjjenek a festőgyíkok. (Azoknak, akik lemaradtak róla és azoknak, akik nem tudnak betelni vele.)


- Mit ábrázolnak a képeid?
- Kérlek, fáradj oda eléjük és tekintsd meg. A fejedben van legalább egy nagyon elmés kis szerkezet, úgy hívják, szem. (Nevem Sam. Ááááá, zsuzsabazmeg, állj le a hülye szóviccekkel. Ez természetesen nem képezi a műsor szerves részét, csak egy felvillanó gondolatpillangó.) Ez esetenként agyhoz kapcsolódik, de nem támasztok ilyen magas elvárásokat.


- Tényleg eladod ezeket? Van, aki megveszi?
- Egy gazdag olajsejk kérésére kezdtem el festeni, de állandó megrendelőim között van több államelnök és terrorszervezet is. Múltkor felhívott Picasso, hogy az egyik képemen átírhatná-e a szignómat a sajátjára, mert eladná, de az én aláírásommal túl drága lenne, neki meg sürgősen kell a pénz.


- Tényleg eladod ezeket? Nem sajnálod?
- De. Mindjárt megyek is és leiszom magam a pénzből. amit kaptam érte, aztán részegen megpróbálom visszalopni.


- Milyen stílusban festesz?
- A saját stílusomban.
- Sose hallottam róla.
- Nem véletlen. A 18. század közepén az ilyen stílusban alkotó festők létrehoztak egy titkos társaságot, mely azóta az Illuminatit és a titkos háttérhatalmakat is irányítja. És most, hogy ezt elmondtam neked...... (drámai zene, úgyismint töm-töm-töööömmmm)


- A festés valójában szórakozás, nem munka.
- Különösen, ha ilyen nagyszerű emberekkel beszélhetek róla.


- Akkor te nem is dolgozol semmit?
- Nem. Lefoglalja a teljes napomat, hogy olajos testű ifjak dobálnak a számba szőlőszemeket a saját szigetem tengerpartján, miközben telefonon instrukciókat adok a rabszolgáimnak, akik megfestik a képeket helyettem.


- Te mit szívsz, hogy ilyeneket festesz?
- Per pillanat sajnos egy levegőt veled.


(személyes kedvencem)
- Akkor te is le fogod vágni a füledet, mint van Gogh? (öblös, elnyújtott röhögés a kérdező ennen szájából)
- Természetesen. De előbb a tiédet.


+1
- Mit kérdeznél Leonardótól, ha megjelenne itt?
A) - Van tüzed?
B) - Te, haver, nem tudnál kölcsönadni egy ezrest elsejéig?
C) - Nehéz volt megfesteni a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóit? :)
D) - Nem vennéd meg egy képemet?
E) - Te hogy kerülsz ide, bazmeg?
F) - Miért vállaltad el a Titanic főszerepét?


Köszönöm a figyelmet! Ha további gyíkotok van, forduljatok hozzám bátran. :)