Idén már nem költözöm többet...csak még ezt az egyet, lééééécciiiiii!

Kedveskéim!

Nyilvánvaló mindahányunk számára, hogy kedvenc Zsuzsánk egyszerűen nem képes bonyodalmak nélkül költözni, sőt, valójában létezni sem. Tartozéka ez, miképp a csokoládé, a hagyatéki ruhák és sikítva közlekedő rajongóhad. (A csokoládét ízlés szerint behelyettesíthetjük pálinkával, a rajongóhad pedig – hogy úgy mondjam – jelenleg tervezés alatt áll; minden csak nézőpont kérdése, mit is nevezünk hadnak, vajon egy biztos lábakon álló 15 fő az-e, s ha igen, elég-e az üdvözüléshez? Kedveskénk szerint igen, de ő roppant szerény és jólnevelt – na de kérem, nincs helye ördögi kacajoknak –, van olyan nap, amikor beérné mindösszesen egy fél rajongóval is, feltéve, ha jól át van sütve.)

Már számtalan hurcolkodást végigasszisztálhattunk mellette, így tudjuk, hogy ilyen alkalmakkor nem hiányozhat például a vér, csoda, hogy hősnőnk még életben van, mindent túlél, miképp Harry Potter és Marv, ez utóbbira talán még hasonlít is, bátran jelentkezhetne bármely akciófilmbe térdre ugorva keménykedni, nem is értem, miért nem teszi, talán majd eztán, még két-három áttelepedés és rájön, hogy ezt az utat szánta neki a sors. Addig pedig dacol tovább ádáz ellenfeleivel, a gravitációval és az élettel összeegyeztethetetlen pózokkal és sérülésekkel.

Nos, ezúttal sem történt másképp, továbbá bizonyítást nyert, kitudjahányadszorra már, hogy a tudatlanság boldogít és a könyvek ölnek és nyomorba döntenek.

Zsuzsánk pakol és dalolászik, okulva a korábbi hibáiból és kerüli pl. az AC/DC-t, nehogy újra erősnek higgye magát, épp Tom Waits szól, miszerint Hell Broke Luce - témábavágó képi anyag egyébként (http://www.youtube.com/watch?v=0Fju9o8BVJ8), és könyveket (ó jaj, balsejtelem, még mindig nem vett e-book olvasót) pakol szívecsücske ikejásdobozba (Hol van már a szatyrok iránt érzett olthatatlan rajongás??...Elmúlott, mint egy vaddisznócsorda által letiport hóvirág egy farkas gyomrában lévő őz gyomrában, Kedveskéim.) kellemdúsan (pedig ez nem szériatartozék őnála), majd félig telt avagy vérmérséklet szerint félig üres dobozait szinte szökellve szívében lehordja a galériáról.

Az első dobozzal még épségben lejut, ez önbizalmat ad neki, ám a második dobozzal nem ilyen szerencsés, szőrmamuszos lába orv módon megcsúszik a legfelső fokon és Zsuzsánk lezuhan, mint egy lelőtt kacsa (immáron újra „vidéken” élek, ezért a sok állatos hasonlat) és irtózatos robaj kíséretében, fejét Micimackóként minden kiszögellésbe beütvén a kőpadlóra hengeredik, jobb halántékával pont telibe kapva egy 15 kilós kézisúlyzó boldogabbik végét. Szíve majdhogynem megáll, mert minden bajok forrása, a doboz kívül esik látószögén, s nem tudhatja, hogy könyvei kiömlöttek-e papír szakadván, s pakolhat újra, avagy netalán még nagyobb szörnyűség, s a tároló megsemmisült. Mozgásképes, ám furcsa szögben álló lábával ellöki magát, nyögve tesz egy félfordulatot, s mindjárt két dolgot is konstatál:

1.    Ingóvagyonával minden rendben, a könyvek stabil részei a jószágkosárnak (ez a kifejezés még boldogult főiskolás korából jár vissza), nyilvánvalóan az e-book olvasó ellen szól, hogy egy negyedekkora esést sem bírt volna ki.

2.    Ruházatával ügyesen szétkente a fejéből folydogáló vérpatakot, rusztikus mészárlás hangulatát keltve. Ámbátor legalább esni tud s tompítani, kaszkadőröket oktat majd, dönti el, majd megpihen kicsit.

Meglepő, de a pakolás és az anyagmozgatás további atrocitások nélkül lezajlik, ha nem számítjuk azt az apró incidenst, hogy egy virgonc csótányfi, ki valószínűsíthetően a nyirkos pesti lépcsőház szülötte, bemászott csomagjába, s utazott vele egészen újdonsült lakhelyéig, ahol is váratlanul előugrott, azzal a szándékkal, hogy megosztja eztán Kedveskénkkel az élet búit s örömeit, de galád módon el lett tiporva minden vágya és reménye a padlószőnyegen, s útját a rejtélyes csatornahálózatban folytatta tovább.

Ó igen, az új lak: szerény becslések szerint nettó 50 kilónyi ráégett körtepüré, disznózsír és szójaolaj a gáztűzhelyen (melyet tisztaságmániás Zsuzsánk sorrendben az alábbi módszerekkel próbált meg 2,5 nap megfeszített munkájával eltávolítani:

·         mosogatószer

·         súrolókrém

·         Domestos (életem egyik nagy szerelme, úgy ám)

·         hideg zsíroldó (Valóban hidegen oldja a zsírt, Kedveskéim, méghozzá habzsolva, szinte harsan, ahogy zabálja magát egészen a szubkután rétegig, egy próba után visítva rohansz lehetőleg könyékig érő gumikesztyűért, amely szinte mindenféle színben és formában elérhető már; személyes kedvencem volt egy nagyszerű fekete, mely rózsaszín tollacskákkal, enyhe s ízléses csipkerátéttel valamint fehér műanyag gyöngyökkel volt díszítve, azonban az évek s a használat elkoptatták mellőlem, szívem azóta is fáj utána, jelenleg be kell érnem egy mezei sárgával, aaaaaahhh…)

·         hideg zsíroldóban történő áztatás

·         fentiek kombinálása fémdörzsivel illetve késsel

S bár minden egyes alkalommal újabb és újabb kérgek omlottak le a főzőrácsról, a sikert csak a hideg-zsíroldós-vízben-történő-16-órás-áztatás-utáni-késsel-való-kapargatás módszere hozta meg, s ez még mindig csak nagyjából 83 %-nyi szennyeződés-eltávolítást jelent.), több hónapja halott libazsír és kicsomagolt szottyadó margarin az árammentesítve mosolygó hűtőszekrényben, irdatlan porréteg (benne a Holdra lépők lábnyomával annak rendje és módja szerint) s legalább 8 személytől származó hajminta a legváratlanabb helyeken, úgymint konyhaszekrény belseje, hűtőajtógumi ráncai, csempeközök, tepsi, zárt fiók, zárt fiók mögötti rész, kilincsek; némely nyombiztosító sírva fakadt volna a gyönyörtől s térdre borulva rebegett volna hálát mindezekért. Nos, Zsuzsánk is elomolt a földön, ám teljesen más okokból, Kedveskéim, majd ipari mennyiségű fertőtlenítője után nyúlt.

Szépséges, napsütötte, boldog kis kuckójának teljes kipucolása után – el nem ítélhető módon – mobilinternetre vágyott. Felkeresett hát egy szolgáltatót, ahol megdöbbenve értesült róla, hogy a szerződéskötéshez 2, azaz kettő darab fényképes okmány szükségeltetik, azaz személyi igazolványa MELLÉ még egy érvényes útlevelet vagy jogosítványt is be kell mutatnia.

Hősnőnk egyikkel sem rendelkezik.

Felmerül a kérdés, hogy elismerhetjük-e ilyenformán létezését? Másfelől pedig a fenti esemény azt jelenti, hogy a személyi igazolvány nem alkalmas a személyazonosság igazolására? Akkor mire jó? Vajon nem kellene eztán közjegyző által hitelesített közjegyző által hitelesített nyilatkozatokat bekérni a szülőktől, a szülészorvostól, egy tetszőlegesen kiválasztott középiskolai tanártól és az állandó lakcím szerint illetékes polgármestertől azonosítás céljából, csak hogy biztos legyen? (Természetesen 3 eredeti példányban, melyeket 8 évig ugyan meg kell őrizni, ám csak egy alkalommal érvényesek.) Nem?

Ám láthatjátok, ez az akadály is elvonult, Kedvencünk átlibegett egy másik szolgáltatóhoz (áldassék szent neve), ahol magasról tettek rá, hogy ki ő, s vajh személy-e igazán avagy furmányos android, mindösszesen pénzét akarták, s legomboltak róla egy nagyobb összeget előleg címszóval.

Szép az élet.

Kissé megrogyva a hirtelen változásoktól, saját terminátorságától, kasszája teljes kifosztottságától és a feléje áradó érdeklődés hiányától, Imádottunk egy hangyányit talán összeomland, s a padlóra kerüle, ahol némileg fetrengett pár napig, de aztán felkele és megvigasztalóda, mivel új élettere számos meglepetést tartogat számára a hirtelen felbukkanó Artu Detu-kon és a leharapott fejű bárányokon túl.

Az egyik ilyen, Kedveskéim, hogy nincs a világnak oly szeglete, ahol ne lenne egy Amigo bár, második otthonunk. J

Attraktív, független és komonikatív

Kedveskéim!

Mint az közismert (vajon valóban közismert-e, avagy csak én hiszem, hogy életem apró történései bárki más számára is jelentőséggel bírnak, miközben mindenki unottan ásít és letiltogat), a közeljövőben Székesfehérvárra költözöm, mely egy nagyon bő órányira helyezkedik el hőn szeretett fővárosunktól, így nyilvánvalóan nem szabadulhattok tőlem, Drágáim, könnyeden felszaladozok állandóan, mielőtt szemen köpnétek egy lámát.
Akinek ez új információ volt, azt itt megvárom, tarthat egy kis szünetet s ocsúdhat kedvére, bár azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem halni megyek, mint azt sokan hiszik avagy vágyják, szóval a "Mikor tudunk elbúcsúzni?"- kérdésre a releváns válaszom, hogy reményeim és az idevonatkozó statisztikai adatok szerint nagyjából 52 év múlva. Köszönöm.

-------------------------------------------------------------------------------
Szünet vége.

Nos tehát, mint tudjuk, Zsuzsánk nem épp az előre megfontolt szándékáról híres, ő inkább hirtelen felindulásból követ el rémisztő tetteket, amelyekhez azonban onnantól kezdve makacsul és állhatatosan ragaszkodik. Remek kombináció, s egyértelműen üdvösséghez vezet.
Elkezdett tehát lakást és munkát keresni, tapasztalatból tudja már, tekintettel arra, hogy mindezek ellenkezőjét is kipróbálta viháncolva, hogy sosem árt, ha az ember lakik és időnként még bevétele is van. Az élet nagy megfejtése. (Persze a költözésnek egy teljesen új dimenziója nyílik meg előtte, de nem retten vissza, bár elképzelése sincsen, hogy hogyan fog ez történni, természetesen megoldja. Szorítsunk neki mindahányan és gondoljunk rá a hétvégén, miközben csokis fánkot majszolva elheverünk a meleg szobában bármiféle készülék előtt, hogy Zsuzsánk épp megint anyagmozgat minden eddiginél nagyobb távokra, sokkal ízesebb lesz a falat így.)

A székesfehérvári albérlet-és álláskínálat hihetetlenül széles palettán helyezkedik el. Nem is gondolnánk.
Zsuzsánk azzal kezdte, hogy jelentkezett egy fantasztikus irodai állásra, mert abból egész pofás önéletrajzot tud bemutatni és imád vég nélkül ABC-sorrendbe csoportosítani dolgokat, álommeló lenne számára egy milliós nagyságrendű magánkönyvtárat rendezni, katalogizálni s minden kötetről rövid, ám lényegretörő recenziót írni, hogy megkönnyítse a tulajdonos életét, majd mindezek végeztével ügyes Excel-táblákba gyűjteni az összes szereplőt például. (Ha netán valaki hall ilyenről - akár bentlakással - kérem, jelezze.).
Meglepő fordulat, hogy szinte azonnal érkezett a válasz, melyben repesve interjúra invitálták. Már itt kezdett gyanússá válni a dolog, s lőn: a személyes beszélgetésen, mely a legkevésbé sem volt személyes, tekintve, hogy hősnőnkön kívül még nagyjából 11-en toporogtak türelmetlenül a helyszínen, kiderült, hogy valójában csodatévő lámpákat kellene árusítani a köznek. Zsuzsánk végigülte az előadást, mert mérhetetlenül kedves, de minduntalan küzdenie kellett a nevetéssel, különösen olyankor, mikoron élénk színekkel ecsetelték előtte, hogy feladatai közé tartozna idegen emberek lakásába előre egyeztetett időpontban behatolni, s ott a jelenlévőket megvillanyozni (avagy mi a szakkifejezés, nem tudni) a csodalámpával., miközben kellemes, továbbá könnyed témákról beszélget velük. Nos. Ez Zsuzsánk fejében - fejlett vizuális kultúrájának hála - emígyen jelent meg: saját tulajdonú, kis kézilámpájával dzsinnként ül egy kutya által levizelt huzatú puffon, amit direkt erre a célra hoztak be őneki, miközben a kanapén apuka hever letolt nadrággal, hogy ugyan legyen már meggyógyítva az aranyere, miközben hipochonder nagyi sorban áll és fennhangon türelmetlenkedik, Zsuzsánk pedig kétségbeesve próbál beszélgetni mondjuk a meggyleves elkészítési módjáról avagy saját fiktív családjáról, amivel felbosszantja anyukát, akinek sajog a vakbelének helye, s így egy pohár vizet sem lehet majd tőle kérni, a gyerekek pedig egyre kétségbeesettebben várakoznak az óvoda előkertjében, míg meg nem szánja őket egy (vagy számos) szadista szatír.

Látható tehát, hogy ez nem kedvesünknek való foglalkozás, még akkor sem, ha beleszámítjuk, hogy előbb-utóbb elfogy a Föld lakossága, hiába a gyors ütemű gyarapodás, s mindenkinek villanyozva lészen a prosztatája; tekintve, hogy még saját festményeit sem tudja hatékonyan eladni, amelyekkel pedig tökéletesen azonosulni tud.
Tehát a pszichológiai alkalmassági teszt előtt kislisszol udvariasan, ámde egy rövid pillantást még sikerül rávetnie a lapra: eldöntendő kérdések sora, ilyenek, mint pl "Mindig igent mondok, amikor nemet szeretnék", hősnőnk szerint ez azért nem ennyire fekete-fehér, lehetne kissé árnyalni, hogy milyen gyakorisággal és a "nem" vajon itt azt jelenti, hogy "nem mindig" avagy "egyáltalán nem". Tehát balra el.
A történethez hozzátartozik, hogy egy másik irodai munkára való jelentkezéskor ugyanide hívtak újra vissza, hát köszönöm és még azt is megmagyarázták, hogy azért irodai munka, mert az irodából kell hívogatni az embereket és mindenkit, aki ajándék reményében botor módon megadta adatait önként ledér hosstess-eknek. :D Óóóóó, igen.

Ámde a lehetőségek végtelen tárháza hever előttem.
Mehetnék például asszisztensnek cégvezető mellé, nincsenek elvárások, pusztán egy egész alakos fénykép és az, hogy legyek attraktív és független. Feladataim közé tartozna a "kísérgetés", bármit is jelentsen ez.
Hmmm, még a varázslámpánál is vonzóbb számomra, pusztán dekorációs elemnek lenni s időnként  a kávéspulton elkapódni az irodában, ahol még zuhanyozni sem tudok utána. :)
Irodai munkák közt találtam szintén egy páratlan és csodás ajánlatot: "bejáratott lakásba, akár bentlakással is" keresnek "egyedülálló, mobil lányokat" és "ne legyen probléma, ha van vendéged", azt hiszem, mindig is erre vágytam, csak nem kerestem eléggé. Különösen tetszett, hogy a foglalkoztatás módja: alkalmazott, be lennék jelentve, nem semmi, vajon mi lenne a munkaköröm megnevezése a szerződésben? Mobil szórakoztatóipari szakmunkás, mi egyéb.
Rájöttem, hogy nagyon finnyás vagyok munkaügyben.
Kombinálhatnám a csodalámpával, fergetegesen sikeres lehetnék, napi 40 ezerért, aztán lennének saját bejáratott lakásaim, írhatnék egy szexbotránykönyvet rossz helyesírással és általános iskolás fogalmazásmóddal, a borítón csíkkal kitakart arccal, de egyébként teljesen meztelenül pózolnék, és ez lenne a címe: Kedves lányok, kispöcsök vagy valami hasonló, majd indulnék a megjelenést követő választásokon.

Megoldódna a lakhatás problémaköre is egy csapásra.
Na igen, a lakhatás. Kedvencem, a fukszialila hálószoba boltívvel, ki találta ki ezeket a színeket együtt, és miért van még szabadlábon, addig kísértett, hogy majdnem ki is vettem, láthatjátok alant, micsoda élvezet lett volna benne az élet, de aztán a józan ész szava, s a kissé ingatag pénzügyi helyzet megálljt parancsolt, hiába győzködtem magam, hogy nem oly szörnyű, ráadásul szinte utánad hajítják, mivel nincs kaució sem, szabadulnának nagyon, ezt meg is értem, ez nem egy bejáratott lakás, bár a környék, ahol volt szíves felépülni, meglehetősen puccos, mondá egy megbízható forrás.

Megjegyzés: Az előző álláslehetőségek után óhatatlanul felmerül a kérdés: hát hogyan élnek ezek nemi életet, ha nincsen ajtó??? :)

Na és a továbbiak:
"Lakótársat keresek komonikatív kreatív nyitott Lány személyében." Aztamindenit! Ez már egy komoly házassági ajánlat, de a nyomába sem érhet kedvencemnek, mely emígyen kiáltja világgá:
"Lakótársam keresem Attraktív független Lány személyében." (Ezek visszatérő hívószavak, úgy látszik, egyaránt elvárás munkához és lakhatáshoz, csinálok egy ilyen önéletrajzot, amin csak ez a két szó szerepel, komolyan, hogy sikerrel vegyem az akadályokat. Hoppá, csak az attraktív szerepelhet rajta, mint arra időben figyelmeztetett az illetékes, 50%-os hátránnyal indulok tehát.) Majd a következőeket tartotta fontosnak közölni még: "Lakás újszerű állapotban bútorozott. Érdekel írj magadról pár sort elképzelésed elvárásodról mért te vagy ideális Lakó?"
Kedveskéim! Majdnem sikítottam kínomban, miközben központozás nélkül idemásoltam ezt a mondatot, senki se próbálja ki, bár azt el kell ismernem, még sosem kellett albérlethez motivációs levelet írnom, nagyszerű újítás.

Mielőtt azonban aggódni kezdenétek, találtam lakást, mely csudás és napos, szívem ragyog, hétvégén költözés. Milyen szerencse, hogy mindenkitől bögrét kaptam születésnapomra. :) (S nem csodalámpát.)

Folytatása következik. Talán még meló is hullik az égből mannaként.
Ezután már Székesfehérvárról jelentkezem legközelebb, ahol még színházba is eljutok. (Micsoda előnyökkel jár, ha az ember lánya attraktív ugyan, de már nem független.)

Felmerülő problémák egy földönkívülivel folytatott szexuális kapcsolat során

Kedveskéim!

Figyelem! Egyes egyedek számára úgy általában a blogom és különösen ez a bejegyzés sértő lehet. Ha Önben felötlött a gondolat, hogy elképzelhető, hogy meg fog bántódni, a saját érdekében javaslom, ne olvasson tovább. Ha mégis megteszi, kérem, közvetlenül azután vessen magára. (És lehetőleg küldjön róla képet.) Köszönöm.

Először is mindenkinek szeretném megköszönni az előző bejegyzésemhez beérkezett, lelkesítő hozzászólásokat, melyeknek hála, gyanús blogom hamarost eléri azt a boldog mennybéli olvasottsági számot, amely biztosítja majd, hogy immáron fizetős reklámok nevethessenek orcátokba akarva-akaratlan, s üres kasszám megtelik csengő aranyakkal, reményeim szerint. (Ennek örömére ma este tűzijáték leend. :D ) E nagyszerű esemény utáni várakozásom fondor következménye, hogy majdnem teljes egy hónapig új bejegyzés nélkül maradtatok, titkon ugyanis reménylettem, hogy a felháborodás az egekbe csap, s nekem elég lesz Dagobert bácsi módon heverni, de jaj, a hullámok elcsitultak, s nem térnek vissza cápákkal telítetten sohamár, tehát fel kellett kászálódnom a kerevetről, ahova csokoládét enni hevertem, mindenesetre gyertek máskor is.
Mindazonáltal bizakodó vagyok. :)

Mai témánk a megjelenés időpontjától számítva nagyjából több mint két hete foglalkoztat, az pedig már komoly idő, tekintve, hogy időnként még a másnapom is ködbe vész, nem is beszélve a lehetséges harmadnapokról, ha ugyan.
Vágjunk is bele rögvest, el ne folyjon a szaftja idő előtt.


Tehát:
KI TUD SZEXELNI SUPERMANNEL????
És még mielőtt mindenki egyszerre bekiabálná, hogy "én, én!", megkérnélek titeket, Kedveskéim, hogy gondoljátok át még egyszer alaposabban. Egyrészt nem azt kérdeztem, hogy ki akar, másrészt pedig csak képzeljük el alaposan technikai akadályokat, talán más szemszögből, mint a Shop show című remekműben, nem vitatva annak létjogosultságát, ám megjegyezve, hogy csak a probléma felszínét súrolták lepkekönnyedséggel. Már hallom is az elégedetlen zúgolódást (milyen fegyelmezetlenség uralkodik ma itt, kéremszépen): "Nyilvánvaló, hogy Lois Lane tud szexelni vele!!" Ám legyen. Köszönöm, jogos a kritika. Tehát, átfogalmazom a kérdést úgy, hogy közérthető legyen, s a probléma magjára világítson rá:
Hogyan tud szexelni Lois Lane Supermannel, az alábbi feltételek teljesülése mellett, abban az esetben, ha a szexet kölcsönös örömszerzésként definiáljuk, s elvárjuk, hogy mindkét fél nagyjából hasonló mértékben helyeselje a részvételt. (Ó, félek, hogy valamely érzékeny lelkületű egyed felrója nekem majd ezt a kijelentést, mint a feminizmus mocskos befurakodását ebbe a boldogságos családi blogba itt, nos, ám legyen, habár jómagam soha nem égettem melltartót, már csak azért sem, mert rendkívül nehéz kényelmeset találni ilyen szélsőségesen kis méretben, és mikor sikerül, az ember lánya nem lesz olyan bolond, hogy tűz martalékául vesse önként, hanem ugrándozik és vesz egy jégkását még, megünneplendeni eme csudálatos eseményt, valamint albérletekben meglehetősen nehéz úgy felgyújtani valamit, hogy más ne kapjon lángra, épp a tulajdonos látogatásának első perceiben, amely nyilvánvalóan a bérleti szerződés azonnali hatállyal való felbontását vonná maga után, faképnél történő hagyással és veresegyházi asszonykórussal, valamint egy lemoshatatlan koromsávval a konyha plafonján):
1. Rendszeres szexuális életet élnek. (Nyilván mindenkinek más a rendszeres - ideális esetben kettesével más -, de mivel ők feltételezhetően párkapcsolatban élnek egymással, időnként elkerülhetetlen, hogy aktív testi érintkezés szövődjön lakukban, ezt nyugodtan tekinthetjük biztos pontnak, nem létezik olyan opció, hogy nem történik semmi, s tekintetbe véve a korukat, iskolázottságukat és külső adottságaikat - különösen Superman esetében, és a munkával járó stresszt - szintén inkább Supermanre vonatkoztatva, hiszen ő két helyen is dolgozik, újságot ír s világot ment; állapodjunk meg egy átlagon aluli heti 2-ben, a köz megnyugvására, de repesve várok egyéb javaslatokat, akár ide, akár a privát e-mail-címemre, de meg kell jegyeznem, hogy disznó telefonokra elvből nem válaszolok. A heti 2 meghatározásánál figyelembe vettem, hogy Loisnak nincs lehetősége fejfájást színlelni, mivel Supermannek, aki csodálatos infraszemével újra felépítette a kínai Nagy Fal egy részét, nyilvánvalóan egy kis fejfájás elmulasztása nem okoz problémát, kacagva megoldja, közben félkézzel rántottát süt, s dedet ment a vízárból.
2. Lois minden egyes nemi aktust túlél és nem, vagy csak kismértékben szenved maradandó károsodást. Maradandó károsodás alatt értem bármely végtag, testrészlet avagy szerv elvesztését, s természetesen az egyéb kategóriába tartozó 8 napon túl gyógyuló sérüléseket, a kék-zöld foltoktól a csonttörésekig,

Most, hogy ezeket letisztáztuk, vessünk egy pillantást kapcsolatuk mögött megbúvó titkos indokokra. Azt ugyebár cseppet sem nehéz megérteni, hogy Lois miért választotta Supermant (könyörgöm a keményvonalas rajongóknak, ne menjünk bele egy parttalan "igazából Clark Kentet választotta" - vitába, mert ez nem igaz, Supermannek Superman a valós személyisége, Clark csak az álruha, köszönöm. Bár...jobban belegondolva, de, menjünk csak bele, az összes megjegyzés érdekel, hiába, mindent a reklámokért. :) ), mert ugye nekünk gyenge nőknek mindig jól jön valaki, aki a Civilizáció Őrizője, mindeközben szögletes állkapcsú és komplett szekrénysorokat mozgat kisujjal, anélkül, hogy ki kellene belőlük pakolni, bár választhatta volna akár David Hasselhoffot is, nyilván előny volt, hogy egy földönkívüli entitással járhat, főleg, hogy a munkája során rengetegszer találkozhatott olyan történetekkel, hogy enyhén alkoholos befolyásoltság alatt álló, némileg bájtalan, vegyes rendű s rangú személyeket ufók raboltak el a kerti budi mellől kísérletek elvégzése céljából, s mint jó újságíró, utána óhajtott járni, igazán dicséretes, habár nyilván kisebb százalékkal járul hozzá a történethez, mint a belőtt haj és a szekrénysorok. Én a helyében mindenesetre a Támad a Mars! - féle népséget választottam volna vagy a Killer Klowns from Outer Space - ből a magas rózsaszínruhásat.

Superman már nehezebb kérdés, a legkézenfekvőbb, hogy egy óriási, hozzá hasonló egyedekből álló, a hiperűrben felfegyverezve várakozó, minket leigázni kívánó csapat előőrse ő, aki felméri a terepet, s hamis jótettekkel mételyezi a nép szívét, hogy szeressük őt, hogy aztán pajtásaival elragadhassák lelkeinket, s brikettnek használják a grillezéshez (hasonló metódussal, ugyebár, mint a ssi-ruuk, Kedveskéim, a Különbékében). Nyilvánvalóan ezért választott újságírót, akit könnyedén tud befolyásolni, s rávenni, hogy reklámozza őt, s kitaláljon hézagos eredettörténeteket. (Az is meglehet, hogy semmi ilyes nem motiválja, pusztán jól akarja magát érezni, hát ki láthat bele egy ufo belsejébe, nyilván Superman, az igazi 22-es csapdája.)


Hogyan tudnak tehát aktív nemi kapcsolatra lépni?
I. lehetőség
Kézenfekvő, hogy kriptonitból készülő óvszert használnak, esküszöm, volt erről egy rajzom valahol, de lakókörülményeim ideáltalanok jelenleg bármiféle dolog megtalálásához, különösen, ha az egy rajz, könnyed szelet a szálló szélben, de ha megtalálom és az adott pillanatban emlékezni fogok rá, hogy kerestem, akkor felrakom ide, mert igen bájos. (Ne kérdezzük, hogy miért rajzoltam évekkel ezelőtt Supermant kriptonit óvszerrel, fogadjuk el, ez van, nincs rá racionális magyarázat, mint számos más csodára a világban.)
Nos, ezt a lehetőséget el kell vetnünk, több okból is:
1. Technikai fejlettségünk szerencsére nem áll azon a szinten, hogy egy távoli bolygóról származó fémet avagy drágakövet vékony, gumiszerű anyaggá alakítsunk át tartósan, egyelőre pusztán annyit sikerült elérnünk, hogy az emberek a valóságban ne kommunikáljanak egymással, így ha valaki esetleg mégis forradalmi újítással állna elő e téren, nem tudná senkinek elmondani.
2. Nyilvánvaló, hogy eme segédeszköz viselése oly mértékben károsítaná Superman szervezetét, amely egészen bizonyosan nem okozna neki örömet, ezzel máris áthágva a a kölcsönösséget, ugyebár, s ha már azt feltételként szabtuk, hogy a nyomorult kis kedves kis Loisnak ne essen bántódása, nem lenne fair, ha tétlenül tűrnénk, hogy a Világ, a Mindenség, meg Minden megmentőjének viszont igen.
3. Morális szempontból helytelen volna, ha egy bolygót pusztán azért igáznánk le, hogy megkaparinthassuk ásványkészletét, hogy egyetlen "ember" kielégülése biztosítva legyen. Habár jellemző ránk ez a mentalitás kissé, javaslom, maradjon csak "házon belül", ne terjesszük szét a galaxisban, mert egyszer érkezik valaki, aki sokkalta erősebb, mint mi (na, ez a rész nem lesz nehéz), és pusztán azért fog mindent kipusztítani, ahogy tőlünk tanulta, mert el szeretné vinni csótányainkat a levesébe, pedig tőlem aztán vihetné, még segítenék is csomagolni és javasolnám hangyáinkat is egyúttal. (Habár lehet, hogy Superman titkos célja valójában ezen alapszik: velünk végezteti el a piszkos munkát, s feláldozand minket egy csillagfényes háborúban.)
4. Logisztikai problémák: csak Superman levelezési címére érkezne postán, helyes kis csomagban, avagy minden drogériában lehetne kapni? Ha az utóbbi, félő, hogy galád és aljas random állampolgárok visszaélnének vele és lépten-nyomon világuralomra törnének, hatástalanítva a védelmezőnket egy jól irányzott tarkódobással, vízzel teli kriptonkotont használva lövedékként. (Egyébként nem is értem, miért ne uralkodhatnának egy kicsinykét, majd rájönnének, hogy milyen érzés 7 173 272 236 darab, közepesen buta embert irányítani úgy, hogy mindahányan épp 8 453 564 685 irányba tartanak. Ijesztő, de mire leírtam a mondat második felét, ez a szám máris 7 173 272 559-re növekedett a valós idejű világstatisztika szerint. Tényleg van olyan nő, aki szinte tizedmásodpercenként potyogtatja a gyerekeket? Ha van, ő kell Superman-nek!! Avagy ez is csak átverés, magától pörög egy szabadon választott számláló? Ellenőrizte ezt valaki? Valaha? Superman, hol vagy, amikor szükség lenne rád? Nyilvánvalóan Loisszal. Na szép.)

II. lehetőség
A 2. feltételnél hagytunk egy kiskaput, de szép szokás is ez, hiszen természetesen az a pont csak és kizárólag abban az esetben érvényes, ha Lois nem egyezik bele avagy nem igényli a károsodások létrejöttét, bár ez konfrontációhoz vezet nyilván, hisz Superman (ennél a pontnál kezdett idegesíteni, hogy a kikapcsolhatatlan helyesírás-ellenőrző - már ez is felháborít, az én helyesírásomat ne ellenőrizgesse önkényesen semmiféle gép, amely nem tud szöveget értelmezni - folyamatosan alácakkozza az összes Supermant és helyette a Permanens szót ajánlgatja undok konoksággal, majd mindjárt átírom az egészet Permanens Spermamanre, hadd örüljön) beteges megmentési kényszere nem tenné lehetővé, hogy nagyjából jószándékú emberi lényben kárt okozzon. (Élő szövet a fémvázon, ugye és a robotika.) Viszont felmerül a kérdés, ha elfogadjuk, hogy színlelt fejfájást gyógyít, vajon képes-e vérzés csillapítására például, bár azt a fal példájából tudjuk, hogy letépődött végtagokat simán visszanöveszt, hát ez is valami. Vajon korlátlan mennyiségben tud dolgokat teremteni a semmiből? Nem lenne jobb ezt a képességét kihasználni ahelyett, hogy mindenféle kisstílű bűnözők elfogására kell koncentrálnia, miközben leroncsolja a fél várost? (Ez egyébként általános szuperhős problémakör, több kárt csinálnak, mint hasznot, állandóan csak rombolnak, ami teljesen indokolatlan, kivéve, ha van némi részesedésük építőipari cégekben, kellene erre valami megoldás, kidolgozni a szuperhősitika 3 törvényét, ám szomorúan kell tapasztalnom, hogy eddigi ismereteim alapján mindösszesen a Bomb Queenben foglalkoztak érdemben a kérdéssel, ott is csak azért, mert a karakter ordenáré nagy mellekkel rendelkezik.)

III. lehetőség
Különféle légzéstechnikák, jógagyakorlatok, illetve hipnotizálás alkalmazása, amelyeket kizárhatunk rögvest, mert sértik a kölcsönös boldogság elvét.

IV. lehetőség
A sok, hideg szembeszélben való alsónadrágos repkedés, a bolygóméretű bolygók emelgetése, a stressz és a kapott ütések folyományaképp a szolgáltatás jelenleg 5,2 %-osan üzemel. (Kárörvendő vihogás a háttérből.)

V.lehetőség
63 további figura súlytalanság esetére

Nos, ha meg óhajtjuk ismerni a valóságot, Kedveskéim, nem tehetünk mást, mint iszunk egy keveset és kiállunk pendelyben a budi mellé egy fülledt nyári éjszakán.

Alpárkodunk, avagy cefregolyók

Kedveskéim!

A tiszaalpári Kisbakter kocsma - mily meglepő - a vasútállomás mellett helyezkedik el, mint ahogy azt nevéből is könnyeden kitalálhattátok, ámde arra már nem derül fény azonnal, hogy nemcsak a pálya -, hanem a  tyúkudvar mellett is fekszik. Ennek jelentősége a legélesebben akkor nyilvánult meg, mikoron a magukat kétséges párválasztási felhangokkal mutogatni igyekvő, setét ruhájú és tekintetű ifjoncok a nagy lelkesedéssel lefolytatott lábtengó-mérkőzések közben ügyesen a zöld drótketrecen túlra emelték a labdát, s valaki boldogtalannak mélyen be kellett hatolnia az állatok aurájába, hogy az eszközt kimenekítse, majd a továbbiakban néminemű sutyuló mozdulatsor elvégzésével - immáron kívül a veszélyzónán - megpróbálja a tyúkszart lábbelije talpáról eltávolítani.
De, mint az ismeretes, a tyúkszarral nem lehet ilyen könnyen elbánni. (Elpusztíthatatlan, mint a feketedoboz és mint a Bestiák; ezek nyilvánvalóan összefüggenek, mint a borsó meg a héja, bár ez nem értelmezhető számomra, mit akar egy zöldség egy ragadozómadártól? Tyúxart, mi mást.)
Veszélyes ez az elhelyezkedés, félő, hogy részegen több állampolgár számára is ínyenc fekvőhelyként definiálódhat a szárnyasok élettere, s valaki elhullik mindeközben, légyen baromfi avagy ember, bár a téglarakás a messzeségben még nekem is vonzó, lássuk be, ellenállhatatlan lehetőség azon nyugovóra térni, hátha leomlik és maga alá temet néhány vegyes rendű s rangú állatot.

Mindeközben úriasszony-postáskisasszonyos öltözetben, egyenes derékkal, kölcsönszandálkában, valamiféle kékcímkés sört kortyolgatva (a Borsodi kettő kör után elfogyott, és akkor még hittem naivan, hogy ez lesz az este legkülönösebb eseménye, de még csak a dobogóra sem jutott fel) észrevevém, hogy valamely fiatal a földön guggolva tiszteletlen közelségből tetovált lábaimat szemlézi ordenáré módon, de legalább nem tapogat, már ez is előrehaladás, így figyelmesen úgy teszek, mintha nem venném észre. (Innen jelezném, Fiú, hogy más esetekben, ha olvasni óhajtasz, végy egy újságot, mert a felirat eleje jóval túllóg az illendőségi határon és hiába Kisbakter, ez nem a Szigorúan ellenőrzött vonatok, máskor legyen nálad jól látható pecsételő, ha mégis az lenne, semmi rossznak nem vagyok a megjavítója.) Kárpótlásul kihoz nekem - kérdés nélkül, Kedveskéim, messziről süt rólam az alkoholfogyasztási szándék még ismeretleneknek is - egy szilvaízű nitrohígítót, kéremszépen, le akarnak itatni, de pálinkával próbálkozik, az egyetlen italfajta, amiből korlátlan mennyiséget képes vagyok bevinni károsodás nélkül, boldogan élünk, a májam és én, alföldi vagyok, hát van még mit tanulnia.
Koncertre várunk, nyilvánvalóan, az előzenekar fitogtat és labdát dobál a tyúkoknak, akik ezt nem kellő mértékben értékelik, úgy hiszem, ezért a közfigyelem Zsuzsánk felé irányul, neki is passzolnak egyet, de ő okosabb, mint a tyúkok, és vissza tud dobni kecsesen, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy oly szép kis gödröcskéket nem tud kaparni, mint amazok és a hangja alantasabb.
A várakozás unalmas perceire megosztanék egy receptet, amely érdekességben közvetlenül a perecleves előtt helyezkedik el (már csak az abc-sorrend miatt is), nem más ez, mint a paránybólé. Elkészítése egyszerű, könnyed, szórakoztató: műanyagvödörben érlelt, zselésre olvadt csokis paránymasszát felöntünk tejjel, ízlés szerint némi szesszel, miegyébbel, lehetőleg dobozból guberált alumíniumtepsiben kisütjük, majd egyperces néma megemlékezés után elénekeljük a "Paránybaulét sütöttéééééé'" munkacímű és kezdetű epikus népi metáldalt.

Máris kezdődik a koncert, micsoda izgalmak, habár igazából a 2., azaz a főzenekar miatt érkeztünk, lázat szimulálva is, de az első fellépők szintén tartogatnak meglepetéseket. Vagy csak azokat, leginkább.
Mindjárt a legszembeszökőbb ezek közül, hogy a valamelyik zenészhez tartozó, kellemdús (inkább dús, mint kellem) hölgy cipőtalpáról megrögzött pontossággal ismeretlen eredetű golyócskák potyognak lefelé, lába körül nagyjából egy 20 cm-es körzetben szétterülve, szemlátomást nem zavarja ez a tény, semmi jelentősége, mindeközben mi óriás izgalomban igyekszünk megfejteni a golyóbisok természetét, én szarra szavaznék, de a cefregolyók is felmerültek ötletként, aznap ismerkedtem meg eme fogalommal, így némi kétellyel a szívemben vonok vállat, mert az nem más, mint földre hullott, rohadó bogyósgyümölcs, és az kedves dolog, szorgalmatos ivócimboráink pedig nagy igyekezettel máris elkezdték belecsuszatolni a táncparkettbe illetőleg széthordani a szélrózsa minden irányába, különösen jó leend, ha majd telitalppal ütik a ritmust, frecsegni fog mindenfelé, bármi legyen is, kis dinnye vagy óriás uborka, ha pusztán szociológiai szempontok alapján vizsgáljuk, akkor szar, úgy ám, fergeteges estének nézünk elébe és fiatal az éjszaka, kérünk még egy kis sípolást a kontrollba bele.

Az énekes egy kenguruvadász, szafarimellény és terepkalap, megemlíteném még a két basszusgitárost (lehet ám, hogy csak az egyik volt az, nem lehet ezeket megállapítani tisztes távolból, kívül a szóródás hatósugarán), el nem tudnám dönteni, melyikhez mennék férjhez hamarabb, egyenlő esélyekkel indulnak, Fiú, Aki Nekem Nyakatlanként Lett Beharangozva, De Csak A Tartása Rossz, Mert Van Neki Nyaka, Ugyan A Mellkasából Kifelé Előre vagy Hullámos, Ámde Kócos Hajú, Gorillakarú, Zord Arcú Fiú (a zord arc az egyik gyengém, lásd Dolph Lundgren és Batman, mellékesen nekem itt be lett ígérve egy Betmen, de távolmaradásával tüntet), óóóóó, nem lehet, felvilágosítanak, hogy az ő szériatartozéka az Ürüléklépő Lányzat, micsoda páros, remélem, sokasodnak mielőbb, s a nemzet felvirágozék.
Feldolgozásokat játszanak, köszönjük meg nekik, a közönségből egy darab ittas egyed még akkor is azt üvölti tele torokból, feszülős izompólóban, simára csiszolt fejjel (és aggyal), hogy "akőőrközepéééénááálok", mikor már 3 nóta is lecsengett azóta, érdekes módon azonban a játszott dallammal mégis kompatibilis marad, rémisztő koincidencia, és ügyesen széttántorogja a padlót belepő pottyantástengert, emberi (barokkos túlzás, elismerem, legyen pusztán szabású) flippergolyó ő.

Megéhezünk ám a vigalom közepette, végigesszük a menüt, sajnos szó sincs frissen levágott csirkékről a hamburgerhez, ami legalizálná a tyúkudvar jelenlétét, van azonban hagymaporos hungarocell, melyet ingyen megkapunk, hogy ne kelljen megfizetni a környezetvédelmi termékdíjat a szemételszállítás miatt, nyilván ott áll 4 éve, itt nem esznek, csak isznak, ez az egyetlen chips volt a polcrendszerben, lehet, hogy csak dekorációs célt szolgált, majd földimogyoró, és részemről egy meggondolatlan lépésnek bizonyuló bocicsokis jégkrém, bármit megennék most, ó, miért nem hoztam egy kis sült halat kecsappal, elénk kihelyezve egy üres pizzásdoboz, gunyorosan kacsint irányunkba, mindannyian megnéztük, nincs-e benne maradék, mellette egy pohárban valami paradicsomszósz, ha hamarabb észrevesszük, hogy nem hamuzó, akkor belemárthattuk volna a hungarocellt.

Affér a női mosdóban: Szartalpú Hölgyemény nyomakszik, s visszaszorítást végez rá a kefére, ahová ő is igyekszik. A férfiak számára rendszeresített illemhelyről egy ijedt arcú kisasszony perdül ki, nem tudom, mit kell rémüldözni, elvégre ő mentesült a Lánc- és másmilyen talpas támadása alól, mi mást várhat még az élettől, világítózöld kisruhácskát, értem én.

Na végre, érkezik az igazi attrakció, a döbbenet, hogy egy ilyen vékony fiúból, hogy jön ki ilyen hang, honnan, és mit csinál, amikor nincs lehetősége kiadni, kettő spontán egyenpóló, Nyakmentes Gavallér aktivizálja magát, pogóba kezd már a legelején, néhányan felborulnak és meghemperegnek a krumpli termesztésére is alkalmas padlaton, minden szaros vagy cefregolyós, mint egy nagy boldog család, a szag sem épp elenyésző. A törzsközönség susogósban ormótlan sportcipővel, egynémely lány pedig rövidke láthatósági ruhácskában, anya, elmegyek kocsmázni metálkoncertre és kilóg a seggem, jó menj csak, úgy is van, de aztán nehogy hazagyere hajnal 5 előtt tiporatlanul. Pacuha Lány ujjal mutogat a zenekarnak, hát ez meg mit akar és kitől, fenyegetőzködik, ha nem teszi valaki magáévá azonnal, bajok lesznek, ki is nézem belőle, csak ordítva képes kommunikálni, megriasztott gyors egymásutánban többször is; Minimális Lány éteri neonszínben pedig pórázon vezeti 190-es barátját, fel-le, fel-le, saruból kiröffenő lábujjai közt megszorul a földigolyó, nyamnyam.
A zene - hiába élvezhető - szemlátomást mindenkit zavar, a fejükben lévő csendesdiszkóra táncikóznak, más és más ritmusra, csak Illuminált Tántorgóművész Kopaszunk konstans, még mindig a kör közepén áll, ezt néha be is üvölti, sebaj, hiszen Nyakmentesítési Projektmenedzser oldalról támadva elkezdi bedobálni a lábacskáit, élettel összeegyeztethetetlen módon, mindenki csak bámul, lecsatolta őket? Nem tudjuk meg, bár lehet, mindent lehet, csak elég erősen kell csapni a trágyát, mit se számít más, kivéve, hogy a frissiben érkezett Menőlányok Egyre Kevesebb Ruhában Formáció alpári tagozatának tagjai előtt mindig legyen narancssárga Alpári Szunszet koktél, mi lehet a beltartalma, minden, mi szem-szájnak ingere, elemsav és halott rozsomák, nem merem kipróbálni, ez valami helyi specialitás, egyre többen akarják, csak sörzök bájosan pillarebegtetve, persze táskám az elmaradhatatlan táskaakasztón lóg, már csak az hiányzik, hogy a kisujjamat is eltartsam.

Mindennek a megkoronázásaként újra kapok egy italt, de ezt sem tőlem kérdezték, velem nem lehet kommunikálni, érdeklődöm, mi ez, mert a belőle kipárolgó illat 5 méterről mellbe vág, de utasításba kapom, hogy azzal ne törődjek, hát megiszom, ez konkrétan cukrozott mandarinízű szeszesitalízű gazdaságos vodkaízű metil-alkohol, gazdag sütőrum-aromával, egy kis vegyes kommersszel megbolondítva, pár másodpercre a látásom is elmegy, de aztán rájövök, hogy csak a tömény bűz miatt, ami a számból illetőleg az összes pórusomból eme kortyantás hatására elkezdett utat törni, az alkoholisták hirtelen vágyakozva tekintgetnek felém, együvé tartozunk, kirabolt italnagyker odőrje leng körbe lágyan. (Ennél csak az volt kellemetlenebb, mikor egy rosszul lezárt pálinkásüveget kellett végighurcolnom egy forró nyár végi napon a városon busszal, s a táskám s pulóverem jó alaposan megszívta magát, mindenki körbegyűlt akkor, legalább a párától remélve némi kielégülést, s megérkezvén úti célomhoz, a pajtásaim kerti partijához, a kapuból meghallottam, hogy "Érzitek ezt a piaszagot? Mi ez, valami hajléktalan? - Nem, megérkezett Zsuzsa.", hát köszönöm, nem értékelték az erőfeszítéseimet, pedig majdnem szondáztatás lett a vége...ezt viszont már esélyem se lenne kimagyarázni, örüljek, hogy egyesek nyalogatni nem kezdik a tarkómat.)

A tulaj pedig szuperhősként kifut, s helyes lapátkával egy helyre tereli s jobb belátásra bírja a szertetappancsolt mócsingokat, nyilván azért nem korábban, mert így vérbeli. Ekkor döntöm el, hogy azon a szent helyen, ahol ülök, fogok letelepedni, s boldogan élek s iszom mindhalálig.

Kedveskéim! Emígyen megtalálván helyem a nagyvilágban, megosztom veletek, hogy életem egyik legjobb koncertélménye volt, emléke örökké szívemben él majd, köszönöm az illetékeseknek a lehetőséget, s szüleimnek, hogy nem támogatták a hazai műanyagipart.

Mivel elmulasztottam a fotózást, hogy teljesen át tudjam magam adni a pillanatnak, álljon itt egy magasztos kép egyenesen az alpári Kisbakter fészbukk-oldaláról. Ez lesz a csúcspont. Figyeljetek.

Csúszómászó csemegék a csatornából

 Kedveskéim!

Tudom, sokak irigykedését váltja ki a tény, hogy mindösszesen 100 Ft befektetésével sikerült szert tennem életem egyik legnagyszerűbb filmélményére, ez pedig nem más, mint a Boa vs. piton. Óhh, ha csak leírom ezeket a szavakat, kéjes borzongás fut végig bensőmön, és majdhogynem kétségbeejt a tény, hogy ez a műremek 2004 óta létezik, és én csak most fedeztem fel, elvesztegetve 8 teljes évet, azzal együtt, hogy tudatában vagyok: a nem túlzottan objektív imdb-n 2,9 ponton áll, míg a legunalmasabb film, amelyet valaha volt balszerencsém látni (kövezzetek meg, mert művészfilm, nem vagyok fogékony a kultúrára, ám legyen;  Jim Jarmusch 1995-ös Dead man-jéről van szó, én leírom és felvállalom; pusztán azért küzdöttem magam végig rajta, mert Johnny Depp  és őt szívesen nézem még egy patkányirtóreklámban is, remélve, hogy szükséges levetni a ruháit, de hibás ez a gondolat, a végére semmi nem maradt kis fejemben, és emlékeim szerint a ruháit is csak részben vette le) 7,6-on áll, hát hová tették az emberek a szemüket? Méltánytalan, kérem, ez a bánásmód, én simán adnék boáéknak egy 7-est a 87 percnyi tömény élvezetért. Mire is? Lássuk.

Már a borító is sokat ígér, a két legrandábban megrajzolt állat vicsorít egymásra, amit csak sikerült eddig létrehozni bármiféle tesztelés alatt álló grafikai programmal, letaszítva trónjáról a Sharktopust és kedvenceinket, a Sígyöst; és nincsen magyar szinkron, senki nem vállalta, hogy ezzel roncsolja önéletrajzát, van viszont felirat 22 nyelven, az már igen, köztük hindi és izlandi, de mivel mindez magyarul van ráírva, nem érzem, hogy jól lőtték be a célcsoportot, mindegy, eredetiben egyébként sokkal viccesebb, törődjünk bele.

Aztamindenit, ez a film Columbiás!!!  Az első sokk.

Vááá, az első másodpercben azzal indítanak, hogy fentről ledobnak egy terepjárót, illetve úgy tűnik, de akkor is, miféle esemény, és megkapjuk a borítón beígért helikoptert is, amelynek valószínűleg nem lesz több szerepe, és a két állat egy másodpercet nem lesz az ábrázolt városi környezetben, fogadjuk el, kis költségvetés, városra nem futotta, csak mezőre és alufóliacsövekre, aminek megvan a maga bája, természetesen, mint ahogy a kilencvenes éveknek is megvolt, de azért jobb elkerülni.

Egy igen szórakoztató húzás 1:25-től: két pankrátor küzd, egyiküket Boának, ellenfelét Pitonnak hívják, intellektuális humor, ezt már szeretem, fetrengtem rajta vagy 10 percet, bár mindez jelentheti azt is, hogy alacsony az ingerküszöböm, eközben mutatnak egy óriáskamiont, melynek csukott ajtaját valamely előttem ismeretlen okból kukásmellényes férfiak nyomják nem túl meggyőzően, fekvőtámaszoznak talán,  elenyésző sikerrel, satnyák maradnak mindhalálig (ez relatív hamar bekövetkezik, talán ezért is nem adnak bele mindent?), egy fülbevalós elhasznált táncdalénekes felügyelete alatt, aki mellesleg dohányzik, mert annyira menő, szó nincs rá, a neve is Ramon, ő fel nem venne kukásmellényt soha és eközben elhangzik a „Royal Reptile Rumble” kifejezés a meccsen, aaaaaaaaaaaaaaahhhhhhhhhhhh, a tökéletes zenekarnév. 1:53, megjelenik a bunyóra érkező főhős1, aki nem más, mint egy kissé lecsúszott Tom Cruise-klón, erre ügyeltek a készítők, hogy mindenki hasonlítson valami sztárra, köszönet érte, nem lehetett könnyű meló. Na, jönnek már a küzdők, semmi fontossággal nem bírnak a további történet szempontjából amúgy, Piton leggingben és kívülre felvett zöld bugyikában nyomul, maszkban, rosszul megrajzolt zöld célkereszttel a hasán, a menőségfaktor már  az egekben, pedig még csak 2:27, hátmileszmégitt, már a fülünkön folyik ki a tesztoszteron, Boa meg pirosban, de egyébként ugyanaz, mint Pitonpajtás, leszámítva, hogy akkora orra van, mint egy strucckölyök, szopóálarca sem takarhatja el. Ok, érdektelen verekvés, 3:37-nél csodálatos öblös fémlavórban visszahangzó hányáshanggal, annyira meglepődtem, hogy többször vissza kellett tekernem, plusz Klónka körbemutogatása minden szögből, ennek van némi dicsekvés-felhangja, látjátok, milyen életrevaló hasonmást találtunk.

A történet dióhéjban, hogy értsük: Tommyfiú rendelt egy kígyót, hogy gazdag barátaival arra vadászhasson, azt pakolta be Ramon és baráti köre a kamionba. Nnnna. Micsoda hitelesség, erős a késztetés, hogy házassági ajánlatokkal zaklassam a forgatókönyvírókat, akár férfiak, akár nem.

Szaladunk tova, „blúbaten”, mondja Ramon sokszor (minden alkalommal rosszabbul, mint előzőleg), na ő se általános óta tanul angolul, és a veszélyesen rosszul meganimált fertelmes polipcsápnak látszó kígyó szabad a 7. perc előtt, nem tudom, miért engedünk minden jöttmentet grafikusmeló közelébe, miért nem pucolnak inkább telefonkagylót vagy locsolnak pálmafát a Nagykörúton vagy csak üljenek össze és találják ki, mely filmből ismerős nekem a zene 7:39-nél, huhh, mire ezt leírom, mindenki meghal, a veszedelmes zállat pedig elfutik, a dinamit sem ártalmas az egészségére.

8:47, egyik kedvenc jelenetem: magánrepülőn (amelyben kitömött állatfejek vannak bévül, szükséges felszerelés) Cruise2 és nője, a férfi szivarzik, a nő meg elmegy fürdeni egy akkora kádban mintegy másfélszobás panellakás, itt meztelenkedik egyet, hurrá, hurrá, láthatjuk, hogy van egy iszonyúan béna kígyós tetoválás a hátán, vajon valódi-e  vagy csak felfestés, a jóég tudja, kicsit bosszant ilyenkor, hogy ezt tőlem is megkérdezik állandóan, de mindegy, e momentum nagy jelentőséggel bír a továbbiakban; ok, indokolatlan lassítások és mellközelik,a  Dredd bíróban nyilván innen nyúlták az epikusan sodródó vízcseppeket, és ekkor…  bemegy a lányhoz egy kígyó!!! Áááá. Honnan jön? És miért? Áthajították a Kígyók a fedélzeten második részéből? Mi ez? Mi ez? A lány persze azt teszi, ami ilyenkor helyénvaló, azon pucéran kipattan a kádból és a kígyót Tom2-vel való heveny ordítozás közben az ágyra hajítja, a kígyó gumiállat-csippanást hallat és békésen hever tovább. Úgy is van! Majd szép míves nyelven közlik egymással, hogy szarok, arra is fény derül, hogy a lány utálja a kígyókat. Hadd gratuláljak, pont jól passzol ez a kijelentés a hátán látható förmedvényhez, vagy pont azért csináltatta rondára, mert utálja őket? Vagy nem is tudja, hogy ott van? Vagy erőszakkal tetoválta rá valami mutáns bűnöző? Megannyi gyötrő kérdés, és válasz nem érkezik.

Ugorjunk tova.

Valamilyen ügynök érkezik a dinamitrobbantódás helyszínére (Megfigyeltétek, Kedveskék, hogy a titkosügynökök lépten-nyomon, széltében-hosszában azt üvöltik, hogy „Titkosügynök vagyok”, rögvest megszüntetve ezzel a „titkos” mivoltukat, hacsak nem mennek vissza a helyszínre és gyilkolnak meg minden szem-és fültanút?! Kitérő vége.), akit A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőből klónoztak ide (megmondtam! megmondtam!) hanyagul, megtudhatjuk, hogy a kígyó átharapja az acéltot és lenyeli, plusz ösztönös vonzódást érez a vízművek és dolgozói iránt, a lelassult Brendan Fraserre emlékeztető seriff arccal beleesik az egyik holttestbe a Carrie Fisher és egy orosz balerina keverékére hasonlítani igyekvő ügynöknő előtt, itt van némi remek szöveg: „Tegye le a bizonyítékot!” illetve „Törölje meg az arcát. Az állán van egy darab máj.”

Értelmetlen jelenet bikinis lányokkal, itt kapcsolódik be a történetbe a delfinkutatónő vagy mi a szar, mert az fontos, hogy legyen egy ilyen kéznél, ha randa kígyók özönlik el a vízvezetéket, 19:25-nél egy pólószétszakítással, túlleng a menőségmérő és 200 a tesztoszteronszint, sokat ront viszont, hogy a tépőfiúnak festett szőke, hátul hosszú haja van, enyhén ondolálva, kísért a kilencvenes évek, úúú, de az a bikanyak, és napszemüveggel takarja ritka értelmes nézését,de amikor lekerül, meglátjuk, hogy nem más ő, mint az elhízott George Clooney, aztaaaa, jelez a sztárfaktormérő.

Eltelt 23 perc és csak most lép be egy hüllőkutató, micsoda hozzáállás, ámde nyilvánvalóan megvan a szerelmi szál, köszönjük az erőfeszítéseket, mindemellett kifundálják, hogy egy kütyükkel felszerelt, további kígyókkal táplálkozó, mindeközben antitesteket előállító multifunkcionális másik kígyót eresztenek az előző nyomába, és ezek a diplomás krém, ezért kár volt fizetni az iskolákat, vettek voltak inkább vattacukrot abból a pénzből. Kedvenc mondatom: ”Szeretném az Ön boáját bevetni.”, mindenki gondoljon, amit akar, de egyértelmű, hogy én mire asszociáltam, fogom is alkalmazni ezt az idézetet valós élethelyzetben, vajon ki lesz a szerencsés alany?

Aaaa, 27:11, a legkedvencebb kedvenc jelenetem, érkezik a vadásztársaság, itt legalább három alkalommal halálos szerelembe estem végleg, és ki kell kapcsolni a férfiasságmérőt, mert ennyit már nem bír el, amerikai zászlós terepjáró, aligátorbőr csizma, lila zakó és alulról svenkelt bácsi, pont a zsánerem, ráadásul Texnek hívják, szóhoz sem jutok, aztán piros sportkocsi, tipikus agyhalott férfimodellel, lassítva filmezik profilból és a pólóját fújja a bérelt szél, napszemüvegén megcsillannak az autóskesztyűje szegecseiről visszaverődő fénynyalábok, ok, egy érdektelen páros következik, legalább kicsit tudok pihenni, aztazúristenit, terepruhára felvett narancssárga mellényben hódítanak, hát mégis hova készültek ezek, esőerdőbe narancsot szüretelni, és végül…gyalog a mezőn keresztül… Férfiállat, aki mestervadász!!!! (komolyan!)…az azt jelenti, hogy mestereket vadászik, ne legyenek kétségeink…és nem pofázik…és morcos… és íjjal közlekedik…és bőrmellénye kileng,  hatalmas medvetalp-tetoválás van a mellkasán…és…és…és….

Ha megbocsájtotok, ezt a részt egy párszor visszatekerném. Addig cigarettaszünet.

Csak vicceltem. :)

Ok, egy csomó érdektelen dolog, ami azon az elgondoláson alapul, hogy „tegyünk-úgy-mintha-színészek-lennénk-hátha-akkor-senkit-nem-háborít-fel-hogy-mennyi-pénzt-kaptunk”, majd 3 után megtekinthetjük, hogy a legkisebb erőfeszítéseket sem tették arra, hogy a kígyófajzat testének legalább csak a környezethez 10 %-ban idomuló fény-árny hatásai legyenek.

De mielőtt komolyan felbosszantanám magam, kárpótolnak egy hihetetlen jelenettel 35:02-től, köszönöm, hogy részese lehettem, mint a Dévidhasszelhoff-életérzésnek,  merthogy mi folyik itt, kéremszépen, egy kocsiban szeretkezni óhajtó, béna ifjú pár, a csaj kiköpött Novodomszky Éva parókában, lebutítva, Nevenincsfiú (Bár 35:33-nál egyetlen pillanatra van némi Kovács András Péter-fílingje, ha már itt tartunk) pedig nyilvánvalóan Ramon hullájáról nyúlta fülkarikáit és Lesternek hívatja a hímtagját, szerintem a Fester jobb lenne (ok, nem volt túl nagy poén, de nekem tetszett), szerencsére ezután rögvest piton által elhalálozik, ami Évának nem tűnik fel (nem kárhoztathatjuk ezért), majd a perverz állat, úúúhh, ezt inkább le se írom, mindenki tekintse meg, eufemizálva annyit mondhatok, hogy örüljünk, mert Éva boldogan válik vacsorává… Ki találta ezt ki? Ki engedte meg? Hogy vették rá Novodomszky Évát? És miért nincs bekorhatárazva ez a film? :)

Újabb időhúzó jelenet a kígyó implantbeültetési műtétjéről, ne tévesszen meg minket, Kedveskék, ez a szakszó, nem szilikonmellekről van szó, hanem megfigyelőkamerákról, felemelő érzés.

Ááááá, vadászós jelenet! Izgalom! Vér! Szenvedés! Terepruha alól kilógó csipkemelltartó! Fegyverek! Indokolatlan ásványvíz reklámsnitt! Polc az erdőben! Gyülemlő katonák! 46. percben elengedett másik kígyó! (Ideje volt, hisz elvileg erről szól a film.)

Innentől kezdve a film összes, még nem halott szereplője a vízvezeték-alagutakban tart barátságos pikniket és hatékonyan igyekeznek elkerülni illetve leölni egymást, csupa izgalom, kivonult egy teljes hadosztály, tankokkal és miegyéb, de a kígyók után már valamiért csak nettó négy darab szerencsétlen párát küldenek le. A tanulság: a vízvezeték káros az egészségre és a macsóságfaktort is roncsolja erőst (mivel életemértelmemestervadászom elég méltatlan arckifejezéssel távozik az élők sorából. Neki nem kellett volna meghalnia! Sztrájkolni fogok!). Ugyanígy a diszkóklubok, amit én már régóta mondogatok. Vajon ki marad életben? Vajon leölik-e végül az ártalmas bestéket? Vajon lesz-e folytatás? Vajon maradnak-e barátaim ezek után?

Kedvenc biológiai állításom: a kígyó teherbe esett (vagy minek mondják kígyóul) attól, hogy megevett más kígyókat. Hoppá.

Ezzel a magvas gondolattal búcsúzom, Kedveskék!

Nézzétek meg és mindig igyatok egy felest, akárhányszor feltűnik egy sztárhasonmás.

Egyébként személy szerint én nagyon szeretnék látni egy Hiperboa vs. Gigahomokcápa vs. Vérkoala vs. Mutánsszöcske filmet. Győzzön a talpraesettebb!

Költözés rílód a Holtak Házából

Kedveskéim!

Legkedvencebb Zsuzsánk, miképp egy rémisztő természeti erő, aminek mindahányan ismerjük és szeretjük, illetve megpróbáljuk elviselni egy szék alatt remegve, újfent költözésre adta a fejét, mint az nyilvánvaló volt, kettő másodpercet nem bír megülni óriásbálna fenekén, rosszabb, mint minden helyváltoztató lény egyszerre.
Mivel igencsak irányíthatatlan, ezért úgy döntött: az A-ból B-be történő anyagmozgatás nemes műveletét egyes-egyedül, mind az ötvenegynéhány kilójával (szemüveggel együtt, fémsarkú cipőben) önállóan óhajtja abszolválni. Tapsot neki és jutalomfalatot.

De ahh, mielőtt a költözés vészterhes műveletét boncolgatni kezdenénk (vér fog folyni, ahogy azt már megszokhattuk tőle, nem is telhet el nap enélkül kis világában), vizsgáljuk meg kissé, honnan is indult a fergeteges történet.

Mint azt előszeretettel szokta hangoztatni bármilyen társaságban, szülővárosa valójában egy horrorfilm elhagyatott díszletvárosa, melyet egy jövedelmező 2. rész reményében hagytak a pusztában állani, s az enyészet által félig elfogyasztódni, ám anyagi eszközök hiányában ez a folytatás nem jöhetett létre, s már lebontani sem volt idő, így aztán az évtizedek alatt szép lassan belakták a zombik és társaik, tehát nem ismeretlen számára a Félelmes Lelakott Lyuk fogalma, mint olyan, ámde az a lak, amelyet otthagyni készült, Kedveskék....
Nos, nyilvánvalóan oda küldték tanulmányútra a Pokol belsőépítészeit, feltételezéseink szerint macska formájában (lásd még: Behemót a Mester és Margaritából), Zsuzsánk némelyikükkel találkozott is állítása szerint, már régi ismerősként üdvözlik ilyenkor, körbelakja ugyanis az összes lehetséges Lepattant Lakást, kedves hobbi ez, lehetőséget nyújt megismerni például a város élővilágát, mindenféle sosem látott mutáns rovaroktól egészen a denevérekig, a csótányok már integetve köszöntik, s sztorikat mesélnek neki, nem meglepő, de pontosan arról a helyről, ahonnan lélekszakadva hurcolkodott el Kedveskénk: átható néniszag minden zugolyban, 60 éves sötétre barnult tapéták, helyenként izgalmas foltokban leszaggatva, lehetőleg szemmagasságban, ha nagyon muszáj, akár alakzatok is beleképzelhetőek, például megvető farkasfej, amint téged bámul szex közben, lemosatlan, lemoshatatlan és kinyithatatlan ablakok, néminemű penész, leszaggatott konyhabútorfrontok, az Élet, a Világmindenség meg Minden legvisszataszítóbb fürdőkádja, és ugye már olvashattatok a Setétség Hűtőjéről és a Titanicot elsüllyesztő jégtábláról bévül egy korábbi bejegyzésben.
De mindezek eltörpülnek, ahhh, mindama rettenet mellett, melyet az élelmiszer jellegű készítmények támadása képviselt még beköltözésemkor. Gyomorforgató részletek következnek, mindenki készüljön, bár erre nem lehet.
Első megrázkódtatásom, mikor pakoláskor az ágyneműtartóban - számos más, félelmetes használt tárgy mellett, melyeket most nem részleteznék, de némi kapcsolatuk van a higiéniával, még ha kifordult formában is -  egy félig elfogyasztódott, immáron folyékony pizzaszeletet találtam, a tulaj kedves és nagylelkű ajándékaként, egy probléma volt, hogy óvatlanul belenyúltam, aztán sikoltva s remegve súroltam a kezemet mintegy fél órán át, de mint azt nagylelkű, s már sokat szenvedett lakótársamtól megtudhattam, ez csak a kezdet. És igen: további rejtelmes halálesetek következtek. :)

Mindezen csodákra gondolva, Zsuzsánk a boldogságtól és megkönnyebbüléstől üdén kipattant tehát az ágyból egy csudálatos csütörtök reggelen, de bár ne lett volna ily energikus: egy ikejászsák útját állta, s a bizonytalanul egymásra halmozott, sebtében s nem méret szerint elpakolt könyvek, melyekre kecsteljesen kilépett Halálos Rugótlan Heverőjéről, megcsuszamlottak, s Kedvencünk egy irdatlan nagyot vágódott hasmánt, de akkorát, hogy orra vére is eleredt (az első vér ebben a történetben...vajon lesz-e még?) Zsuzsánk halódni akar, de 10 perc hiszti után talpra áll, s anyagmozgatni kezd, őrületes szerencsének tartva, hogy régi s új helye egyaránt a Nagyszerű 7-es Busz vonalán helyezkedik el.
Az első kört még vidám mosollyal teszi meg, árad belőle a magabiztosság, olyannyira, hogy guberáló kinézete ellenére ketten megpróbálják felszedni, de cipekedni természetesen egyik sem segít (Zsuzsánk testét áhítják, ám ingóságait nem), s óriás kitérőre van kárhoztatva, mert holmi építőmunkások (ugyanazok, akik néhány nap múlva már füttyögetnek utána) átzavarják cuccaival együtt a másik oldalra a célállomás előtt 1.5 méterrel. A második kör közben már nem mosolyog, mert csak egy másnapos lekvártalan buktát falt be állva, és az ide-oda csapdosó, egyenként nagyjából 20 kilós szatyrok már elkezdték kékre-zöldre verni a testét. A 3. körnél beleakad a buszajtó nem rendeltetésszerűen kilógó alkatrészébe és felhasítja vele kedves térdhajlatát farmeron keresztül, helyes vércseppekkel jelölve cikkcakkban az utat, s felkenődik egy esőcsatornára, mert nem tud kitérni  egy hirtelen irányt váltó idős, lila hajú hölgy elől zsákjainak terjedelme okán, s megvető pillantások is osztályrészéül jutnak, mert undok, a közt zavaró, renitens tetovált fiatal, nyilván hullát cipel és drogokat, míg a 4. kör után teljesen reménytelennek látja a helyzetét és annyira fáradt már, hogy a Borzalmak Házában leheveredik a kitakaríthatatlan szőrszőnyegre és zokogni kezd, miközben a Hallucinogén Szereket Fogyasztó Néni üvöltve csenget 10 percen át, s a bedilizés határán álló bérelt cica csendesen folyatja nyálát nadrágszárára (nem a sajátjára, hanem kedvesünkére, persze).
De Zsuzsánk nem adja fel. Újabb két zsákot ragad, bár tudja, hogy kiskanállal hord vizet az óceánba, s miután bögréit átcipelte a fél városon, egy kicsit erőteljesebb földre helyezést követően már hallja is az ismerős csörömpölést, három bögre mínusz és hang alapján legalább egy tányér, mérgében belerúg  a cserepekbe, sejthetjük, újabb egy bögre mínusz, szerencsére az Elvis Presley-s biztonságban lapul biztonságos hátizsákjában, nemhiába volt rá 30 év garancia.

A második nap reggelén már látványosan szenved, legszívesebben Lakeside-on heverne, de nem adatott meg neki. Vagy mégis? Egy nagyszerű autós futárfiú a segítségére siet a 4135 kilós könyveknél, áldassék az ő neve, már olyan, mint egy kedves családtag, tekintve, hogy 3 hónappal ezelőtt is ő volt a megmentő, szeressük mind, bár a csetreszek tömege láttán elborzad és nem hiszi el, hogy több, mint a fele már át lett hordva kézi erővel. Megfontolandó, hogy némi jövedelem reményében garázsvásárt szervezzek, hogy túladjak a feleslegen, már gyártom is a táblát "minden öccá" - felirattal, kivéve persze a könyveket s a dvd-ket, melyek egyre csak gyarapodnak és gyarapodnak, valami rejtélyes módon.

Természetesen 2 hét múlva újabb költözés következik. Meglepő fordulat. Sebtapaszt kell szereznem és néhány új bögrét.

Patacipő kezdő terminátoroknak

Kedveskéim!

Nemrégiben egy fantasztikus, ugyanakkor megdöbbentő felfedezést tettem: generációm teljes nihilizmusáért és az általunk mély kétségbeesésünkben elfogyasztott nagy mennyiségű alkoholért mindössze két (azaz kettő, valóban), úgynevezett popzeneszám tehető felelőssé, egyik a korábban már túlzott alapossággal kitárgyalt Bestiák, a másik pedig a Shygys lelkén szárad. Na, arról nem is beszélve, hogy miféle név ez már megint, nincsen benne magánhangzó, könyörgöm, egy olyan nyelvben, ahol a két leggyakoribb betű két magánhangzó - az "a" és az "e" egyébként, mindkettő 10 %-nál nagyobb gyakorisággal, ha érdekel valakit, csak hogy képviselve legyen a kultúra is, míg az "y" különálló betűként szinte tájidegen (megelőzve a kérdéseket, igen, szabad akaratomból nézek statisztikákat, a belőlük nyerhető hasznos és számszerűsített - ahh, maga a mennyország - információk felmérhetetlen tömege folytán, melyeket könnyeden be lehet dobni bármiféle társalgásba, tudtátok-e például, Feleim, hogy a Drosophila bifurca nevezetű helyes kis muslica spermiummérete 5,8 cm körüli, míg ő maga csupán néhány milliméter?, na ugye, hogy nem, eztán minden bejegyzésben elrejtek egy Érdekes Biológiai Adatot :) - és értem én, hogy a találékony magyarok ezt a tényt könnyed vihánccal kezelve sájgájszként emlegetik a nagyszerűeket, de helytelen ez a hozzáállás, igenis tüntessünk és hasonlók, hiszen a helyes ejtési mód nyilvánvalóan sígyös.

S habár az általam is nagy kedvvel lakott háztartásban ifjonckorom idején még semmiféle zenetévé nem volt található, így valamiféleképpen kímélve voltam, annál nagyobb sokkhatásként ért, mikor beköltözvén a kollégiumba szembesültem eme remekművekkel, nem sokat segített ezen az általam elfogyasztott pálinka mennyiségének ugrásszerű növekedése sem, agyam azóta is folyamatos pusztulás alatt áll, bárki bizonyíthatja.

A két dal vagy szám vagy mittoméééén a Fáj még, ha néha felhívsz és a Hello. Feladat: mindenki kösse össze a címeket a megfelelő előadóval, hát ezt még mi is meg tudjuk csinálni, akármekkora is a roncsolódás, valószínűleg az öregek otthonában is menni fog, miközben ifjú ápolók kerek fenekét paskoljuk tolószékből élveteg vigyorral orcánkon. Az egyik 3:24, a másik 4:05, hát, életem leghosszabb 7 és fél perce fog következni. Csak Nektek. Becsüljétek meg magatokat.

Haladjunk tehát, hölgyeké az elsőbbség, nem jószántamból, de álljon itt okulásul a kép-és hanganyag:
http://www.youtube.com/watch?v=qXF3iUIiE3A

Rejtelmekkel teli indítás, zöld piknikpokróc, kék fények, Gigertől nyúlt csövek alufóliából és egy sziluett fura sisakban, tisztára, mint egy költséghatékony rajongói Star Wars - forgatáson, mindjárt előugrik Manci néni a közértből direkt e cél érdekében nem legyantázott bajuszkával, hogy egy rozzant neoncsővel lefénykardozza a háziak Rakéta porszívóját, melyre Pityuka szemeket festett, és egy beszélő maci játék szerkezete van a végére szigszalagozva, de nem, ehelyett tüzet köpnek, mondjuk ez még belepasszolhatna a koncepcióba, és ekkor...ahhh, a pokróc mögötti tartályban valamiféle zöld szmötyiben maga Ő, a Szeretet Egyetemes Földi Helytartója Egy Messzi-Messzi Galaxisból, Kozsó úszkál, miképpen Luke Skywalker A Birodalom visszavágban, mindjárt sírva fakadok, eddig le vagyok nyűgözve, George Lucas buzgón jegyzetel a 76582568718561875. részhez, még a 17. másodpercben előásító oroszlán is remek, nyilván egy ewokot helyettesít, az ezt követő másodpercekben láthatjuk, mi lesz a Mos Eisley-i csehóból, ha átalakítják epileptikus diszkóklubbá a galaxis söpredékének, de jaj, 0:31-nél elindul az ének, és a gondosan megszerkesztett sci-fi jeleneteket egyből hazavágják, szóval eddig érdemes nézni, utána vissza kell tekerni az elejére.
Lányok ezüst cuccban, az elmaradhatatlan barna rúzzsal, Kozsó a tartályban, már nem hat meg, mert biztosan tudom, hogy valaki kiszedte onnan és nem várták meg a logikusnak látszó végkimenetelt, arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy meztelen-e, de hiába minden, már nincs Csillagok háborúja - érzet, ha űrfilmet akarok nézni kevés ruhát viselő lányokkal, a Barbarellát választom és nem ezt. 0:47 (jaj, még csak itt tartunk????) oroszlán és citromlányok (a fűszerlányok után szabadon), minek ide ez az állat, nem is beszélve az oroszlánról??? Micsoda öltözetek, kéremszépen, térd alatt megkötött kendőfajzat, meg terheskertésznadrág, csőrikés póló (0:54-nél látható, hogy nincs új a nap alatt és kiafenefluortomi is a 90-es évekből nyúl ötleteket sapkahordásügyileg, remélvén, hogy célközönsége nem emlékszik ily nüanszokra, mivel még szüleik is csak homokoztak ekkor az óvoda udvarán), sísapkára feltolt napszemüveg, szopottgombóccsipkeskalap, biztos van hivatalos neve is, ennyire azért nem érdekel, basszus, cipzáras haspóló, ilyenem viszont volt zöld-fekete színben, szégyellem magam, és egy epikus pillanat 0:56-nál: A PATACIPŐŐŐŐŐ, avagy közismertebb nevén: a Csótánytipró első megjelenése e helyt. Nekem sosem adatott meg, nem tudok ezért elég hálás lenni konszolidált szüleimnek, bár nyilvánvalóan egyfajta társalmi státuszt jelentett a birtoklása, bárcsak tudnám, ki találta fel, biztosan egy férfi, hogy a felesége üljön meg a fenekén otthon, mert ilyen randa képződményt biztosan nem venne fel utcára, hogy elmászkáljon a szeretőihez, de alulbecsülte neje undorküszöbét, s nem számolt azzal, hogy a nők nagyon sok ocsmányságot képesek magukra aggatni, ha divatról van szó. Mondjuk legalább meggazdagodott belőle és vehetett magának fiatalabb feleséget.
Menni nyilvánvalóban nem lehet ilyen lábbeliben, igazából táncolni sem, ha bedobnak vele a Dunába, nincs menekvés, lent maradsz, közismert maffiamódszer, ugye; szerencse, hogy itt mozgáskultúrára nincsen szükség, láthatjuk az 1. perc (végre!) után. De hogy az oroszlán hogy nem falta fel őket eleddig, az rejtély, nem volt éhes, vagy vega, vagy undorodott, pedig szívességet tett volna az emberiségnek, hálából élete végéig áldozatok lettek volna bemutatva neki, hogy ne kelljen fárasztania magát a vadászattal és azóta feltaláltuk volna az oroszlánemésztés-könnyítő savlekötőt is, úgy bizony.

Na, haladjunk.

Egy ideje töprengek azon, hogy milyen képkeretek lógnak be oldalt állandóan.

Amúgy pedig miért van mindhárom lánynak egyazon hangja? Valami félresikerült genetikai kísérlet eredményei ők? Vagy rosszul megmunkált emberformájú robotok talán egyetlen cég által gyártott ikerhangszórókkal? Ez utóbbi abszolút hihető. Meg kellene kérdezni tőlük, hogy így van-e, bár ezzel a művészeti képződménnyel szerintem máris megsértették a robotika első alaptörvényét. (Mely - a kevésbé felkészültek kedvéért, a többiek bátran görgessék át - a következőképp szól: A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.) Bár hagyhattam volna, hogy mindenki igenis keressen utána, mivel meggyőződésem, hogy a kis falatokban felvett kultúra nem annyira ártalmas, mint mondjuk egy pterodactyl általi kettétépődés.

1:33-nál belibbennek az óriás piros műanyag telefonkészülékek (A Mystery Gang-et is nyilvánvalóan ez ihlette meg, mikor leírták: "When I call my baby / on my big red phone", tudtam, tudtam! Kikerülhetetlen műremek!), megy a táncitánci, felnőtt nők a kilencvennyolcban, na erről beszéltem az elején, mikor szóba került az ország teljes elalkoholizálódása.
Innentől kezdve a látványelemek közé nem szorul újdonság, ismétlések vannak nagy számban és az első fél percen kívül egyszerűen nem bírtam összefüggést találni, úgyhogy már csak néhány szót ejtenék egynémely felmerülő szemantikai problémáról.
"Néha úgy érzem / itt vagy még velem / rámtör a félelem", hát igazán kiegyensúlyozott és harmonikus kapcsolat lehetett, drágáim, ha az együttlét puszta gondolata rettegéssel tölti el a nőtagot, biztos valami pszichopata sorozatgyilkossal jött össze jó szokás szerint, mert ugye "jaj-de-remek-rosszfiú-ez-majd-én-megváltoztatom" és hasonló baromságok, amiknek hallatán az ember elképedt lánya (azaz én) "Agyaaaaat! Agyaaaaaaaat!" - kiáltásokkal közelít a pusztaságban, amúgy meg örüljön neki, hogy túlélte és nem lett feldarabolva egy vállfával, és talán nem kellene újra felhergelni a kis szociopatát azzal, hogy iszonyú éneket dalolászunk róla, hanem inkább kornyadó szobanövénynek álcázva lenne célravezető szepegni egy elfeledett padlás valamely setét sarkában. Nnnnnna. Bár a szobanövény, az stimmel.
Következő: "fájdalmam neked jááááááááááár", ezt még hiperintelligenciámmal sem bírom értelmezni, hát ki írja ezeket a szövegeket, egy csapat bélbajos vak mongúz írógéppel? (A Galaxis útikalauz óta tudjuk, hogy hasonló dolog lehetséges, de nem kellene így lennie, ó, nagyon nem.)
És a legkövethetetlenebb, nem tudtam eldönteni, hogy akkor most újra együtt akarnak-e lenni az Őrült Páncélöklös- Jégvágókéses Gyilkos Terroristával avagy mégsem, mert minden egyes sorban az előzőekben tett állításaikat cáfolják meg. Minden fáj nekik, az egész élet szenvedés, már az enyém is, így 1:42 táján, miért nem vetnek akkor véget neki, ez megfejthetetlen. Áááááááááááááá. Elég. Most elég.

Sajnos nincs vége, mert botor módon még az elején megígértem a Hello-t is. Igaz, kitörölhetném az erre vonatkozó részeket és úgy tehetnék, mintha mi sem történt volna, ámde ahhoz vissza kellene olvasnom és arra most nem vagyok hajlandó, nagyobb kín és szenvedés (tessék, rám is átragadt, fertelem) lenne végigpörgetni a bestiás részt, mintsem megnézni a Sígyös - műremeket.

Induljunk hát az újabb kaland felé:
http://www.youtube.com/watch?v=b3wfofHBgQ8

Itt nincs ám tétova totojázgatás, egyből belecsapunk a lecsóba 0:16-nál, lila villámokból kipattan az öt Pucérfelsőtestű, közvetlenül egy rendőrautó mellett, csak szerintem Terminátor-nyúlás ez? Hasonlóság az előző tünékeny szépségű késztermékkel tehát a sci-fi vonal és a robotok, ez volt a mi nagy űrkorszakunk, már csak a Xénia-láz hiányzik (nekem igazából nem). Majd a kis nyomoncok rögtön el is futnak, a rendőrök meg bámulóznak közben, lefagytak teljesen, hát ők sem a gyorsreagálású egység. Nagy szaladgálás van a gyártelepen, majd leállnak táncolni 22 mérettel nagyobb ingben (hiszem teljes szívemből egyébként, hogy ha a Skynet is ezt csinálta volna inkább, akkor az egész emberiség - John Connorral az élen - 15 perc alatt kipusztult volna, nem lett volna szükség harcokra és miegyéb) , mert hamis biztonságérzetbe ringatták magukat az általuk okozott rendőragyhalál miatt.

Honnan szereztek ilyen rövid idő alatt 5 egyforma fehér inget??? Válaszokat várok.

Ok, remek, 0:41, mindenki fut, addig se énekelnek, minő boldogság, jaj, táncolnak is, de ezt is el tudom viselni, mert vicces, nem megy egyszerre, nem gyakoroltak eleget, mert gondolták, annyira szekszesek, hogy minek. 0:47-nél még a motoros fűrészt is berántják, ez a kedvenc mozdulatom, el fogom tanulni és legközelebb bemutatom  mondjuk a Wild Wild Women című örökbecsűnél.
Huhúúúúú, be vannak mutatva a fiúk, kéremszépen, le van írva az ő nevük, szóval ez egy társkereső videó gyári hibás terminátoroknak, mindjárt elkezd alul villogni egy 90-es randiszám és a "Hívj most! Beszélgessünk bármiről!" - felirat, bár erőst kételkedem benne, hogy a "bármi"-ben náluk benne foglaltatna mondjuk az atomfizika témaköre, az ázsiai lábelkötési szokások vagy akár a pí utolsó ismert számjegyének meghatározása.
Lássuk tehát, kik is ezek a csudaszépek. Martin, van a fogsorában valami vámpírszerű balsejtelem, Jay Dee, amit angolul "dzséjdí"-nek, magyarul pedig "jajde"-nek kell ejteni, a fodrászok rémálma, és tegyük szívünkre a kezünket, kedves azonos generációs hölgytársaim, de legalább egyszer mindegyikünknek volt egy ilyen frizurájú fiúja, és milyen büszkék is voltunk akkor, Julian, ami szerintem a Juliannából lett rövidítve ránézésre, és állítása szerint félénk, hát ezt el is hiszem, ez tényleg randivideó. És a másik kettő? Azokról semmi? Hát ez miféle? Ők nem akarnak párt találni?
Ok, futnak, lengetnek, ingben, ing nélkül, ugyanazon a 8 m2-es sittlerakat udvaron, 1:31-nél felélesztik a népi hagyományokat az úgynevezett csűrdöngölő előadásával, hogy mindenki büszke legyen, igen, magyarok vagyunk, a Sígyös is, micsoda felemelő érzet, egy alomból jöttünk. Elmondják sokszor, hogy "tiéd mindenem", hát egy ház, az most speciel jól jönne, nagyon kétségbe lehetnek esve, ha már az első találka előtt a nőre hagynák anyagi javaikat, de ők tudják.

1:45-nél szerencsétlen alulfizetett, arcukat határozottan takarni igyekvő munkások Sígyös-zászlókat hoznak be, de mi célból? Újabb gyötrő kérdéskör.
Gyáááááááá, 2:54-nél reppeskednek öltöződve, istenem, micsoda csemege, és kiderül, hogy a másik kettő, Zak és Brandon is akar csajt, ennyi idő alatt átgondolták, de ők arra is rájöttek, hogy talán várni kellene még azzal az ingóságátadással, ezt jelzi a "miattad megyek.....(töttörö, nyönyönyö) tönkre" - kitétel, amely omolik kifele a szájukból ügyesen. És itt lesz nyilvánvaló, hogy robotok, mert azt mondják: "ölelj magadhoz és add a kezed", hát nincs olyan nő a Földön, aki ezt a két mozdulatot egyszerre tudná abszolválni, bármennyire igyekvő és gyakorolt előtte.

Köszönjük. Nem hívnám fel őket ezek alapján, de én nyilván másfajta terminátor vagyok, az én kezem nem lecsatolható; és irritál, ha valaki futás közben vetkőzik, ez nem az én műfajom.

De azért, hogy jó legyen nekem, és boldogság köszöntsön a vidékre, jöjjön a beígért Jutalom-Barbarella, 1968-ból, mert ügyes vagyok és megérdemlem. Ha valaki meg akarná tekinteni velem, jelentkezzen. (Lehetőleg ne randivideóval.) Köszönöm a figyelmet, Kedveskék! :)
http://www.youtube.com/watch?v=r6TgV2JAeJw

(Ez a remek fotó és a rajta szereplő tárgy egyaránt Nita B. Nitrow munkája, aki a legcukrabb volt lakótárs és pontosan tudja, mire is van szükségem. :) Tapsot neki!)

Na, hát ez volna a rákkenroll

Kedveskék!

Ímhol egy csudálatos történet bolondos ifjúságomból, mikor még bírtam az alkoholt, ámde roncsoló hatását többnapos tesztekkel igazoltam. Csak saját felelősségre fogyasztható, ez már felnőtt pite...:) (Sz. N. után szabadon és némileg jobb stílusban....)

I.

Gondolom, már mindannyian ébredtetek jéghideg, de egyébként valamiféle undok nyálkával borított kövön fekve, némi idegesítő és nem beazonosítható surrogásra a külvilágból vagy talán a fejetekből; az eszmélés pillanatától kezdve abban reménykedve, hogy nem a saját, random testnyílásaitokból származó bármiféle végterméketekben hevertek. Nem?

Nahát, pedig felülmúlhatatlan élmény. (Magasan veri a „jajj, felszedtem egy 15 éves, ijesztő fiút kávbojkalapban és nem tudom lerázni többé, miközben 21 éves vagyok és néznek a barátnőim” – élményt.) (Aki nem próbálta, feltétlenül tegye meg, bár javasolnám, hogy előszörre csak szigorúan ellenőrzött keretek között. A kávbojkalapos kisfiúkat pedig még úgy sem. Az már haladó szint.)

Nos, meglepő, de nekem ez meghatározó élményem az elmúlt x évből. (Más - szintén korhatáros - élmények mellett.)

Mikor kicsit sikerült feltisztulnom (talán 5 perc, talán 5 óra múlva), az első rettegésem helyét egy teljesen másfajta, ámde annál jogosabb félelem vette át. Az egy dolog ugyanis, hogy a saját hányásodban vagy anyagcseretermékedben sikerül kellemdúsan dagonyázni, de az már egész másfajta szintje a létezésnek, amikor ráébredsz: könnyedén lehet másvalakié is.

Ekkor felugranál, de egyrészt – az állapotodból kifolyólag – még tétova moccanásról sem lehet szó, maximum egy halk nyögéssel kombinált horkantásra futja, másrészt meg úgyis mindegy, hiszen valószínűsíthetően jó képességű öltözéked csurig szippantotta magát. (Itt határozod el, hogy hátralévő nyilvánvalóan kevés évedben csakis lakk cuccokat fogsz hordani, a kedvező tisztíthatósági tulajdonságok okán. Nem hinnénk, de aztán ténylegesen bekövetkezik.)

Életfelfogásom pedig, hogy igyekszem ignorálni a 30 napon túl gyógyuló problémákat. Bár ehhez tesztelni kellene, hogy ha 31 napig feküdnék, vajon öntisztulnék-e. Hasalsz hát tovább, és szívedben nem dalolnak madarak, a padló intenzíven forog és dobálja magát, nem növelve komfortérzetedet, viszont állandósítva azt a csalfa érzületet, hogy záros határidőn belül te magad fogod gyarapítani a testedet lágyan körbeölelő tenger ringatózó hullámait.

Szünet következik.

A tér-idő kontinuum nem annyira szabadon választott pontján ismét eszmélsz egyet (lehet, hogy közben évek teltek el és te a padló szerves részévé váltál, de semennyivel nem lettél tisztább, sőt) és – ahh, minő dőzs és boldogság, tested börtönéből szabadulva érzékelni kezded a külvilágot. Ebben csak az első másodpercekig leled örömöd. Mert akkor…tompult agyad elkezdi feldolgozni, amit lát. Az én esetemben ez egy irdatlan és legalább annyira szőrös férfifenék volt egy piszoár előtt, szüntelen dallamos csobogással körítve.

Az első dolog, amit ilyenkor tehetsz, hogy behunyod a szemed és megpróbálsz átjutni egy másik dimenzióba. A második, hogy ellenőrzöd a cipzáradat, hogy fel van – e húzva. Kezem zsibbadt testem alá szorulva, ezt nem tudtam abszolválni, úgyhogy mondjuk, hogy igen. Na, máris eggyel kevesebb probléma. Látjátok, feleim, minden csak hozzáállás kérdése.

Mindazonáltal kifejezetten igazságtalannak találtam, hogy más emberek delíriumban mindössze rózsaszín elefántokat látnak, míg nekem, aki ifjonti vagyok és ártatlan külsejű (még akkor is, ha éppen hányásban fekszem, mivel sikerül olyan benyomást keltenem, mintha egy különösen rosszindulatú valaki helyezett volna oda); egy undok, rücskös fenék jut.

Felháborodásomba újra kinyitom a szemem és erősen koncentrálok egy kedves állat képére.

Egy játszi koalamedvével bőven kiegyeznék, még akkor is, ha rózsaszín…. De nem. Továbbra is a fenék – nagy megkönnyebbülésemre már nadrágban. A hozzá tartozó két láb simán átlép, meg sem próbál segíteni. (Utólag visszagondolva én sem nyúltam volna magamhoz.

Vegyvédelmi ruhában sem. Persze mindenki másképp bolond.)

Hé, öreg – mondom, bár inkább csak nyünnyögöm rémisztően – nem tűnik fel, hogy egy lány heverészik a férfi WC kövén? Hát nem. Megszokott látvány errefelé. Természetesen meglehet, hogy eme random állampolgár szintén delíriumos rémlátomásnak vélt és titokban ő is szelíd színes élőlényekért imádkozott.

És ekkor…egy fura szögben heverő láb észlelése új gondolatkezdeményeket indít el bennem: lehet, hogy nem fekszem egyedül, hanem aktív részese vagyok egy kecses csoportosulásnak.

Újabb sikertelen cipzárellenőrzést követően erősen gondolom, hogy kövön heverő egyedek nem birtokolják nadrágok nyitásához szükséges tudásuk legjavát.

A tömény ködön át lassan beúszik egy üveg bor képe, majd az azt követő néhány abszint-spitzrum köré. Ez a legkevésbé sem tesz boldoggá. (Jelen állapotomban nagyon kevés dolog tenne boldoggá egyébként. Az például igen, ha valaki megmondaná, hogy van – e rajtam nadrág egyáltalán, mielőtt beleőrülök a cipzárproblémába.)

Minek ittam bort? Sose bírtam. Általánosságban véve szerényen pillogva utasítottam vissza a családunkban rendszeres kínálások alakalmával, miközben orvul a pálinkára vetettem sanda pillantásokat, melyek később érthetetlen módon átalakultak az üres poháraljakra vetett szomorú pillantásokká.

Mi ebből a tanulság, kedves gyerekek? Igyatok sört, abban sok a vitamin és pálinkát, mert az az égvilágon mindenfajta betegségre jó.

Nagyon remélem, hogy tablettás bor volt, ha már úgyis kihánytam.

Eme nemes gondolattal szétesni óhajtó fejemben megpróbálok evolválódni és megcélzom a két lábra állást. Már négykézláb támaszkodom, hosszú évezredek folyományaként, amikor megcsuszamlok egy ismeretlen eredetű miazmán, majd szép ívben arcra zuhanok. De ó. Arcom nem a követ éri (reménykedvén, hogy egy orrtörés kissé magához térítene, bár meggondolván, nem lenne túl higiénikus...nem mintha eddig a legcsekélyebb mértékben közöm lett volna a fent említett témakörhöz, ekkortól eredeztethető beteges vonzódásom a magányos  háziasszonyok kedvenc "d" betűs barátja, a Domestos irányába...), hanem egy rejtélyes 3. testet.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.....(igény szerint...:D )

Fénykorunk, a 90-es évek

Kedveskéim!

Ma egy igazán fergeteges témával készültem, mely mindannyiunkban kitörölhetetlen nyomokat hagyott, s én és korosztályom csodálatos csillagként ragyogtunk fel a Kacsamesék, a magastalpú cipők, a neonszínek, a barna rúzs, az átlátszó piros cumik, Thomas Magnum és Freddy Prinze jr. árnyékában, hogy éltük túl, azt máig sem értem. Bár azt sem tudhatjuk biztosan, hogy valóban túléltük-e.

Nekem Jean-Claude van Damme miatt is megérte, micsoda haszon, ha az ember rendelkezik egy 10 évvel idősebb lánytestvérrel (vö.: nővér), ámde a korhatár-besorolásnak még híre-hamva sincs, így a 5452404429-edjére megnézett Blood Sport a mai napig nyugtató hatással van szervezetemre, bár a szocializációmat feltehetően rossz irányba mozdította el, különösen, hogy az újságírólány fél nap után Jean-Claude ágyában landol, aki mellesleg a verseny végeztével egyszerűen lelécel repülővel, és azt se mondja, hogy kántorbéka, csak szépségesen bámul, mondjuk én is így tettem volna a helyében, talán még annyit se vártam volna, mint az a későbbi életem példáján keresztül is érzékelhető. :)

Tovább könnyítette létünket, hogy frenetikus zenéket hallgathattunk naphosszat, s egy részét magyarul! Ezek némelyike ma is kísért, rosszabb, mint egy 100 éve időutazó, pszichopata alsószomszéd néni, ki setét sarkokban leskelődik, s harci dalt kántálva holland fapapuccsal veri az ajtót, amikor nem a csengőt nyomja 3 ököllel, kétnaponkénti festést és árvizet vizionálva (innen üzenem egyébként, Trójai néni, vagy kinek tetszik lenni, hogy a beázás, mint olyan, egészen bizonyosan nem tőlünk ered, de jó hír, hogy van egy szerepem az Ön számára a Paranormal activity 912-ben, illetve további horrorfilmekben, mindezt a magánkasztingnak köszönhetően); higgyétek el, Kedveskéim, mert rendszeresen próbálom az utóbbit is.

Mi mindenünk volt akkor? Freshen sohopartiztunk a Babysisters-re....ok, befejeztem, tudom, hogy nem annyira vicces fura nevű előadókat felsorolni egy mondaton belül, de volt egy magyar film, azt hiszem, amiben filmcímekkel csinálták ugyanezt, ami nem legitimálja az én tettemet, de ha nekik szabad, nekem is, na persze. :)

Elsőként talán nézzük meg, miféle értékeket tudtunk kitermelni e lángoktól ölelt kis országban, úúú, a bőség zavara, a legnagyobb kedvenc a Bestiák nevű fergeteges formációtól A reggel túl messze van című örökbecsű, hát meg kell a szívnek szakadni, miféle név ez, csak szerintem emlékeztet egy középiskolás gólyanap kényszeresen összesorsolt váltóversenyes csapatának minden mindegy alapon választott nevére, mert nem tudtak dűlőre jutni a Gyógyító hódok és a Sellőbarbik között, de valamit muszáj írni a lapra, mert összedől a világ, s a konyhásnéni nem ad repeta szójafasírtot? Na jó, ugorjunk. Magát a dalocskát, mindenki kívülről fújja, aki 2000 előtt született, meggyőződésem, hogy a fiúk is, ezért járunk retrópartiba meg dr. Albanért, de aki nem ismerné szeretné újra és újra és újra meghallgatni, annak itt a kánaán:
http://www.youtube.com/watch?v=kCLDRQC25Wo
Ahh, micsoda képi világ. Férfiak közelednek öltönyben, de egyiket sem merik közelről mutatni, alacsony költségvetés ugye, valahonnan kivágták őket, majd nem szarakodnak, rögtön elkezdik indokolatlanul ütni egymást MÁR A 8. MÁSODPERCBEN, itt sejthettük, hová tart a világ, háttérben a bestiális lánykák afrikai altatódalt hünnyögnek szexesnek szánt torokhangokkal. Ok, verekedés, uncsi, a lányok is megjelennek, ha nem a lefosott / pöttyös öltözet lenne rajtuk, hihetnénk tiszta szívvel, hogy értük van ez a ramazuri, így hajlok arra, hogy csak miattuk, hát igen, a 90-es években mindenki olyan ruhát hordott, ami a lehető legelőnytelenebb volt, mert nem volt más, de akkor is lányok....ilyen névvel inkább egy állatmintás kertésznadrág, nem? És mire volt ez a nagy sietség, 0:26-nál már enerváltan ülnek az ütlegelők, ígéretes, hogy rögtön egy bébiii-vel indítunk, bestiáink úszómozdulatokat tesznek, mert félnek, hogy vízbe lesznek dobva a számomra nem beazonosítható tér közepén, ami nem valószerű, hacsak nem mentek el Velencéig forgatni. (Ebből is leszűrhető, hogy a 90-es évtized a cikis táncok gyors terjesztésében csúcsosodott ki, lásd még Backstreet Boys, esőkabátban és a tornateremszagú sulidizsik.)
Közben lemaradtunk, újra fennforgás van, de már egyszer abbahagyták, nem? Ajaj, a kezére ütünk a vágónak. Közben megtudjuk, amire vágytunk, "hátébreeeeeeedj", majd ezután: "mellettem nem alhatsz el", na akkor a kialvatlanság miatt fajult tettlegességig a helyzet, már ezt is tudjuk. Talán nálam szintén ez a probléma, de többszöri visszatekerés után sem tudom értelmezni azt a kitételt, hogy "de ha jó, é-ééé, bravó, é-éééé", és egyáltalán. kinek a fergeteges ötlete volt az é-ééé, csak nem egy csapatindulóhoz van szerencsénk itten, 0:56-nál egy remekívű fojtással körítve, a lánykák meg viháncolva szaladoznak nimfaként a verekvők közt, de senki nem vágja tarkón őket egy frissen felszedett kockakővel, akkor most miiiivaaaaaan. Semmi nincs, dalukkal, törzsi szokás szerint (erre utal a befejezés is), párzásra hívnák a hímeket, ámde azok inkább egymás sebeit ragasztgatják bájos gyengédséggel, hát, kisbestiák, ez nem jött be, talán az újratöltés 2011-ben, de akkor próbáljunk meg valami más öltözetet, és kevésbé örüljetek annak, ha nemzőképes hímek ütik, majd simizik egymást.

Ez a "felhívás keringőre"-mentalitás egyébként is jellemző volt, vagy csak emlékeim szépültek meg, ám akkoriban egy hangyányit sem érzékeltük ezt, még akkor sem teljesen, mikor a már említett barna rúzzsal felvértezett lányféle az arcunkba kiáltotta, hogy "ezlegalábbszexbééébi", köszönjük szépen, főleg a bébit, nem létezhet enélkül dal, javasolnám, hogy időnként helyettesítsük be mondjuk kisbogarammal vagy fostos hupotámmal vagy olajostestű cukorpockommal, de tőlem akár lehet uszpi is, amit akartok, csak ne legyen bééééjbe már, nekünk is ez terelte el a figyelmünket a lényegről, de harsogtuk nagyszünetben két kidobózás közt, a régi szép idők és döbbenet, de nem lett ránk szólva, mert tantónéni már tudta, hogy nekünk se lesz jobb....

És aztán jött Betty Love és a Repülj tovább, amiből ugyan szintén egy hangot nem dolgoztunk fel, de általános iskolás osztálybulin félrehúzódva vágyakozva énekeltük az aktuális menőfiúnak tisztes távolból, mert lassú szám, így nyilvánvalóan szerelmetes, óóó, nem sejtve, hogy a pirosaranyas-uborkás szendvics maradéka szájunk sarkában fityeg és hogy a későbbiek folyamán felvezetett táncnak hazudott szuggesztív mozdulatsorunk miatt reputációnk a gondnokházig zuhan, de akkor Szerezsdatestembéjbe, fergeteges visongások közepette.És egyébként is, honnan tanultunk táncolni, nem volt még zenetévé, mindenki magát menedzselte e téren és figyelni kellett, hogy minden újszerűt be tudjunk építeni, mindegy, milyen ritmusra vagy zenére vagy szólt-e valami egyáltalán.

Később (vagy korábban?) ugyanez a remek Love-lány (sajnos nem Lovelace, ha már itt tartunk, mindannyiunk nagy bánatára) összeállt a nagyszerű DJ Bobo-val, ó egek, ki választott neveket ezeknek, vagy volt egy névgenerátor??, és létrehozták a Mijazaszóóóóót, ezt szerencsére csak mi értettük, közel 15 millióan, a többi sokmilliárd meg csak fülelt és jelentősen megugrott a magyar nyelvtanfolyamra jelentkezők száma, de ők a haladó kurzus elvégzése után sem lettek okosabbak.

Szövegileg egyébként sem vagyok kibékülve ezekkel, egy gyöngyszemet meg is osztanék legott,  "teddfelakezedmerténmásvagyok/jobbharámhagyod", jajsegítség, a másik nagy kedvencem pedig a "végtelen maraton", mert magában egyik sem elég kifejező, ugyebár.

Legnagyobb bánatomra agykapacitásom nagy százalékát foglalja el az évtized teljes dalszövegkészlete, hogy a legváratlanabb helyzetekben felszínre bukkanjon, s perverz vágyakozás töltse el szívemet a retróbulik után, ahol - immáron felnőttként csinálhatok magamból futóbolondot pirosaranyas szájjal.