Kedveskéim!
A napokban döbbentem rá, hogy a szülés illetőleg az ezt
követő (Vigyázat! Cinizmus!) fantasztikus időszak –melynek során az ember lánya
nem feltétlenül hatékony, ámde elenyésző külcsínnel rendelkező tejtermelő
zombivá alakul és megpróbál megtanulni gyorsaludni, hogy 10 perc véletlen
szünet alatt letudja legalább 5 órányi restanciáját, hiábavaló erőfeszítés
– egy tökéletesen kiaknázatlan terület a
trashfilmek szempontjából. Ez egy roppant súlyos hiányosság, még akkor is, ha
van rá magyarázat, a gyermekcsék cukik, hátpersze, miféle ember az, ki cáfolni
meri, az ilyen mindenre képes, biztos tejterméket is eszik, én azonban kevéssé finomlelkűsködöm
és térdig gázolok a tabu-mocsarakban, nem is beszélve a váratlanul összeszart
ingóságokról. (Nem én szarom össze, mielőtt bárki megkérdezné, ó nem.)
A gyermekágy körül szinte minden egyes momentum egy
önálló Zs-kategóriás filmért kiált, Tia Carrere-rel a főszerepben (ha valakinek
nem rémlene, ő volt ifjonckorunkban az elveszett ereklyék fosztogatója, ezt a
címet a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy a fenébe lehet fosztogatni egy
ereklyét, amelynek ráadásul ismeretlen a lelőhelye, de T.C. ezt is megoldotta, akkor mindent meg tud, nyakában
egy idegesítő és mérsékelten művelt ifjúval, akivel még nem is dugtak ráadásul,
de azért vitte rendületlen, pálmafának csak jó lesz, vagy feltétnek a spenóthoz,
esetleg halálos ómaja átkot és / vagy mérgezett dárdát bevonzó áldozódásnak)
illetve Daryl Hannah-val, aki képes volt egy Sas Tamás – filmben is szerepelni
és ez már egy igen jelentős szintlépés a szilveszter délután leadott
matinéhorrorok s az én szívem felé (ld.: Pinokkió bosszúja és hasonlók).
(Mielőtt felhördülnétek, Kedveskék, kik titkon rajongtok
Sas Tamás munkásságáért, meg kell jegyeznem, hogy szerintem ő a romantikus
magyar filmek Uwe Bollja. Uwe Boll művészete ugyan szintén fizikai fájdalmakat
okoz, miképp a fogas koton és a kilencvenes évek, ámde valamely perverz
vágyódás folytán hihetetlen viháncolást képezhet az arra fogékonyaknál. Nem, ez
nem az annyira-szar-hogy-már-jó esete, a legalja filmek végtelen óceánjában
lágyan libegő kis hajóroncsok között az említettek tevékenysége valóságos
szellemhajó, méghozzá a Bermuda-háromszögben, ahová a legbátrabbak mernek
belépni, de ők sem térnek vissza, csak évek múltán s zavarodott elmével.
(Ahh, milyen költői kép. Időzzünk itt el kicsinyt.)
A fenti állítás a szerzőre is vonatkozik, természetesen.
Köszönöm.
És Billy Zane legyen a férfifőszereplő, ki olyan, mint az
ifjú Elvis, s méltánytalanul mellőzve van, ám társa Darylnek a rémítő sóslávban,
ugye.(Nem írom ki rendesen, mert reklám, s még nem fizettek nekem, pedig
megérné mindenkinek. Huhh, ez legalább annyira egomán volt, mint kedvenc
Dévidünk, ki saját becenevét tetováltatta ennen nagyszerű testére óriás
betűkkel. Hogy tudja, gondolom.)
Felhívás! Szeretnék egy manágert, aki meggyőzi az
Asylumot, hogy rám van szükségük, lásd alant. J
(Illetve aki meggyőz bárkit, hogy rám van szüksége,
köztük engem.)
Az első nagyszerű trash – téma a fejőgép. Kedveskéim a
zúrban! Fogalmam sem volt ennek a tárgynak a létezéséről, pedig szinte sikonyál
a megfilmesítésért.
Használati utasítása szerint „A Kézi Mellszívó egy
mellszívó készülék.” Váó. Köszönjük. Aszittem, szőlőhámozó. Illetve törekednem kell a Maximum Comfort Vacuum™
elérésére. Nyomasztó feladat, főleg, hogy nem is értem, mit akar, ezt a
kifejezést teljesen más aspektusban használtam eddig, de nem fejteném ki, ez
vezetett idáig, finoman fogalmazva.
Tuti, hogy svéd találmány, az összerakós bútorok
mintájára, fejd magad otthon avagy útközben, kipróbálom majd a hetes buszon
csúcsidőben, bár nem hiszem, hogy érdeklődést keltene. Hirtelen beugrott most, hogy
gerillafejés, de ennyire még én sem vagyok bárdolatlan. (Valóban?)
Egy kedves kis kézi eszköz tehát – vannak elektronyos társai
is, minő bűbáj és kellem, ül az ember és lelóg róla egy konnektorba dugott csapológépezet
és ezek után próbáljunk úgy tenni, mintha ez normális lenne, keresztrejtvényt
is fejthetünk közben -, mely elsődleges funkcióján túl a bicepszet is edzi,
mert erőből kell ám húzni, nem csak úgy. (És mellesleg –
óderosszvoltzsuzsaszégyelldmagadfujj –új értelmet nyer a zacskós tej
kifejezés.)
Javasolnám, hogy a balatonszáundra egész évben kétségbeesetten
gyúró ifjak (nemrég tudtam meg, hogy vannak ily embertársaim, random
tv-készülék elé való tévedéseim egyikének alkalmával kaptam arcomba ezt az
információt, melyet még a balatonszáundon is a száundra gyúró állampolgárok
képével illusztráltak, én pedig őrlődtem a teljes döbbenet és a katatón kábulat
között, miért nem gyűjtenek inkább virágot
vagy tiszta zoknikat, talán mert akkor nem dagadnak ki megfelelően a nyaki
verőerek, ez a csábítás trükkje, netán leütik a kiszemelt nőneműt vagy
megkötözik harsanva szétszakadó pólójukkal, amelyen előzőleg azért megbontották
a varrást kissé) az edzőtermekben juthassanak hozzá fejőgépekhez, szebb lesz az
élet és szívünk dalol, izmuk növend s a csajozásra fordított időt felhasználhatják
további izomnövelésre, ha nem olajos mellbimbójukra csatlakoztatják, ugye. (Mert
nem tudják, hogy leghatékonyabban csajozni randaszörnyesmutánsos szarfilmekben
lehet.)
Mellékszál, de kis patácskáikat ők, az őzikők (szpesöltenksztu
Orbán Ottó – a helyes megfejtő steril tejtároló tasakot nyerhet!) botorul
edzetlenül hagyják, s kis pálcikákon lifegnek tova, a megfelelő technika elsajátítása
után erre is megoldás lehet a fejőgép. (Mindenre jó, miképp a pálinka!)
S bár a Száundizomfiúkák önnönmagukban is megérnének egy jó
kis vérbentocsogós filmet, mégis azt gondolom, hogy a Gyilkos fejőgépek támadásában
nagyobb távlatok rejlenek, az alattomos eszközök lesből támadva váratlanul
kiszivornyáznák a gyanútlan és terhességből kifolyólag véglegesen elbutult
kismamák agyvelejét avagy pusztán szikkadtra szívnák őket – akik esetleg óriás
bicepszekkel feltámadhatnának aztán, nem is beszélve a Mutáns fejőgépek – Az új
generáció című lehetséges folytatásról.
A gyártó is retteg, mert
a használati útmutatóban félénken jelzik, hogy „A készüléket a
megsemmisítés előtt használhatatlanná kell tenni.” Fhuuuu. Veszélyes. Így indul
el a mészárlás, egy lomtalanítás során Gyanútlan Ám Ittas Apjuk felmarja és
hazaviszi, azt hívén, hogy bicikliduda.
Sokkal rosszabb azonban, mikor az ember óvatlan lánya - inkább
anyja - arra riad, hogy sugárban ömlik őbelőle a tej, teljesen
kontrollálhatatlanul, minden irányba, ennyit a nedves álmokról, Kedveskéim, csak
győzzek hirtelen alátartani edényt és / vagy gyermeket. Nem sikerül. Lepedőm
vizes.
Ám lehetnék locsolókocsi a közterület-fenntartóknál,
kerti zuhany vagy sima tehén kis kutricában.
Már értem, honnan jött az ötlet a Machete2 epikus mell-géppuskához, én ezt
továbbfejleszteném savlocsolássá, melyet vérfagyasztó sikolyok kísérnek.
(A sikolyok mind a kibocsájtó, mind az atrocitást
elszenvedő részéről helyénvalóak, alacsonyabb költségvetés esetén hasonló
hatást érhetünk el vizes hungarocell dörzsiszivaccsal történő sutyulásával, de
pl. Tia Carrere-nek vannak karatéjos harci kiáltásai, ha nincs más, ide is
behelyettesíthetőek.)
És bár tudjuk Chucky óta, hogy a gyermekjátékok legalábbis
megkérdőjelezhető erkölcsiséggel bírnak, mégis megdöbbenve kell tapasztalnunk,
hogy a fiserprájsz játékok mindegyike igen perverz, gatyában / pelenkában
turkálós mosollyal közelíti meg az objektumot (úgyis mint kiságy), nem is
beszélve egyes öltözetekről, melyek erőltetett angol feliratokkal próbálják
elnyerni bizalmunkat, s elhitetni, hogy nem tajvani, alienünkkel megegyező korú
gyermekek gyártották őket.
Bizton állíthatom, hogy ha engem megpróbálna megtámadni egy
vigyorgó, ötféle dallamot búgó műanyag kutya, „million baby” üzenetű pólóban,
valószínűleg a sokktól egy helyben futva elvinne egy szívroham, eszembe sem
jutva, hogy arcon lőhetném anyatejjel vagy Alienemmel, aki az elmúlt hetekben
kiérdemelte a Vegyi Fegyver Alien nevet, mert minden létező testnyílásából
sugárhajtással dobálja a dobálnivalókat, mozgó célpontra is ügyesen célozva,
patroncserére ügyet sem vetve, sűrített levegős technikával. (Inkább Predator
ő, Kedveskék, a legyet is leszarja röptében.)
Javasoltam egy forradalmi módszert, miszerint fektessük
egy lavórba és csapassuk le slaggal a nap végén, de háztartásomban lehurrogták
ezt az ötletet. A „kössünk rá szemeteszsákot” verzió sem aratott osztatlan
sikert. Pfff. Dogmatisták.
Ehhez kapcsolódhatna a Fosos Pelenkák Leigázzák a Földet
című leendő remekművem, a pelenkák szinkronjaként szigorúan hörgés, Az
óriáshangyák támadása klasszikus nyomdokain.
És csak mellből locsolt Domestossal lehet őket
megállítani.