Kedveskéim!
Ez részben csak egy alibi-bejegyzés, mert már millió év óta nem jártam erre, mindazonáltal mérsékelt habzású rajongótáborom nyomására valamit ide is kell toljak, mert nem mindenki látja a fantasztikus fészbukkomat, ahol történnek az események. (Nem, az életben történnek amúgy.)
(Mellékszál: van-e olyan egyed, aki megvenne tőlem egy könyvet? Most állapotfelmérek és piackutatok. :) )
Naszóval.
Volt szerencsém egy nagyon kedves barátnőmnek megnyitni a kiállítását és bár eredetileg azt terveztük, hogy a képekről fogok beszélni, de aztán beintettünk mindenkinek, mert kis idővel a kiállítás előtt toltam fel egy vekengést arról, hogy milyen nagyszerű szopás is festőnek lenni valójában, ezért a megnyitón ezt a szép hagyományt folytatva összeírtunk pár Gyakran Ismételt Kérdést, azaz gyíkot a festőléttel kapcsolatban.
Ezek tipikusan olyan kérdések, amikre az adott pillanatban nem tudunk adekvát válaszokat adni, nem is akarunk, olyan, mint mikor azt mondják nekem: "Te tényleg keserű vagy, mert akkor nem kóstollak meg, hhhhhööööhöhöhöhö", és akkor szeretném szemenszúrni ezt az állampolgárt és felgyújtani, majd örömtáncot lejteni a hamvai körül. (Na jó nem, sötétedés előtt civilizált vagyok, így valami olyan tevékenységet képzeljetek ide, amit támogat a társadalom, pl alkoholmérgezés, hasonlók.)
Tehát akkor jöjjenek a festőgyíkok. (Azoknak, akik lemaradtak róla és azoknak, akik nem tudnak betelni vele.)
- Mit ábrázolnak a képeid?
- Kérlek, fáradj oda eléjük és tekintsd meg. A fejedben van legalább egy nagyon elmés kis szerkezet, úgy hívják, szem. (Nevem Sam. Ááááá, zsuzsabazmeg, állj le a hülye szóviccekkel. Ez természetesen nem képezi a műsor szerves részét, csak egy felvillanó gondolatpillangó.) Ez esetenként agyhoz kapcsolódik, de nem támasztok ilyen magas elvárásokat.
- Tényleg eladod ezeket? Van, aki megveszi?
- Egy gazdag olajsejk kérésére kezdtem el festeni, de állandó megrendelőim között van több államelnök és terrorszervezet is. Múltkor felhívott Picasso, hogy az egyik képemen átírhatná-e a szignómat a sajátjára, mert eladná, de az én aláírásommal túl drága lenne, neki meg sürgősen kell a pénz.
- Tényleg eladod ezeket? Nem sajnálod?
- De. Mindjárt megyek is és leiszom magam a pénzből. amit kaptam érte, aztán részegen megpróbálom visszalopni.
- Milyen stílusban festesz?
- A saját stílusomban.
- Sose hallottam róla.
- Nem véletlen. A 18. század közepén az ilyen stílusban alkotó festők létrehoztak egy titkos társaságot, mely azóta az Illuminatit és a titkos háttérhatalmakat is irányítja. És most, hogy ezt elmondtam neked...... (drámai zene, úgyismint töm-töm-töööömmmm)
- A festés valójában szórakozás, nem munka.
- Különösen, ha ilyen nagyszerű emberekkel beszélhetek róla.
- Akkor te nem is dolgozol semmit?
- Nem. Lefoglalja a teljes napomat, hogy olajos testű ifjak dobálnak a számba szőlőszemeket a saját szigetem tengerpartján, miközben telefonon instrukciókat adok a rabszolgáimnak, akik megfestik a képeket helyettem.
- Te mit szívsz, hogy ilyeneket festesz?
- Per pillanat sajnos egy levegőt veled.
(személyes kedvencem)
- Akkor te is le fogod vágni a füledet, mint van Gogh? (öblös, elnyújtott röhögés a kérdező ennen szájából)
- Természetesen. De előbb a tiédet.
+1
- Mit kérdeznél Leonardótól, ha megjelenne itt?
A) - Van tüzed?
B) - Te, haver, nem tudnál kölcsönadni egy ezrest elsejéig?
C) - Nehéz volt megfesteni a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóit? :)
D) - Nem vennéd meg egy képemet?
E) - Te hogy kerülsz ide, bazmeg?
F) - Miért vállaltad el a Titanic főszerepét?
Köszönöm a figyelmet! Ha további gyíkotok van, forduljatok hozzám bátran. :)
