Idén már nem költözöm többet...csak még ezt az egyet, lééééécciiiiii!

Kedveskéim!

Nyilvánvaló mindahányunk számára, hogy kedvenc Zsuzsánk egyszerűen nem képes bonyodalmak nélkül költözni, sőt, valójában létezni sem. Tartozéka ez, miképp a csokoládé, a hagyatéki ruhák és sikítva közlekedő rajongóhad. (A csokoládét ízlés szerint behelyettesíthetjük pálinkával, a rajongóhad pedig – hogy úgy mondjam – jelenleg tervezés alatt áll; minden csak nézőpont kérdése, mit is nevezünk hadnak, vajon egy biztos lábakon álló 15 fő az-e, s ha igen, elég-e az üdvözüléshez? Kedveskénk szerint igen, de ő roppant szerény és jólnevelt – na de kérem, nincs helye ördögi kacajoknak –, van olyan nap, amikor beérné mindösszesen egy fél rajongóval is, feltéve, ha jól át van sütve.)

Már számtalan hurcolkodást végigasszisztálhattunk mellette, így tudjuk, hogy ilyen alkalmakkor nem hiányozhat például a vér, csoda, hogy hősnőnk még életben van, mindent túlél, miképp Harry Potter és Marv, ez utóbbira talán még hasonlít is, bátran jelentkezhetne bármely akciófilmbe térdre ugorva keménykedni, nem is értem, miért nem teszi, talán majd eztán, még két-három áttelepedés és rájön, hogy ezt az utat szánta neki a sors. Addig pedig dacol tovább ádáz ellenfeleivel, a gravitációval és az élettel összeegyeztethetetlen pózokkal és sérülésekkel.

Nos, ezúttal sem történt másképp, továbbá bizonyítást nyert, kitudjahányadszorra már, hogy a tudatlanság boldogít és a könyvek ölnek és nyomorba döntenek.

Zsuzsánk pakol és dalolászik, okulva a korábbi hibáiból és kerüli pl. az AC/DC-t, nehogy újra erősnek higgye magát, épp Tom Waits szól, miszerint Hell Broke Luce - témábavágó képi anyag egyébként (http://www.youtube.com/watch?v=0Fju9o8BVJ8), és könyveket (ó jaj, balsejtelem, még mindig nem vett e-book olvasót) pakol szívecsücske ikejásdobozba (Hol van már a szatyrok iránt érzett olthatatlan rajongás??...Elmúlott, mint egy vaddisznócsorda által letiport hóvirág egy farkas gyomrában lévő őz gyomrában, Kedveskéim.) kellemdúsan (pedig ez nem szériatartozék őnála), majd félig telt avagy vérmérséklet szerint félig üres dobozait szinte szökellve szívében lehordja a galériáról.

Az első dobozzal még épségben lejut, ez önbizalmat ad neki, ám a második dobozzal nem ilyen szerencsés, szőrmamuszos lába orv módon megcsúszik a legfelső fokon és Zsuzsánk lezuhan, mint egy lelőtt kacsa (immáron újra „vidéken” élek, ezért a sok állatos hasonlat) és irtózatos robaj kíséretében, fejét Micimackóként minden kiszögellésbe beütvén a kőpadlóra hengeredik, jobb halántékával pont telibe kapva egy 15 kilós kézisúlyzó boldogabbik végét. Szíve majdhogynem megáll, mert minden bajok forrása, a doboz kívül esik látószögén, s nem tudhatja, hogy könyvei kiömlöttek-e papír szakadván, s pakolhat újra, avagy netalán még nagyobb szörnyűség, s a tároló megsemmisült. Mozgásképes, ám furcsa szögben álló lábával ellöki magát, nyögve tesz egy félfordulatot, s mindjárt két dolgot is konstatál:

1.    Ingóvagyonával minden rendben, a könyvek stabil részei a jószágkosárnak (ez a kifejezés még boldogult főiskolás korából jár vissza), nyilvánvalóan az e-book olvasó ellen szól, hogy egy negyedekkora esést sem bírt volna ki.

2.    Ruházatával ügyesen szétkente a fejéből folydogáló vérpatakot, rusztikus mészárlás hangulatát keltve. Ámbátor legalább esni tud s tompítani, kaszkadőröket oktat majd, dönti el, majd megpihen kicsit.

Meglepő, de a pakolás és az anyagmozgatás további atrocitások nélkül lezajlik, ha nem számítjuk azt az apró incidenst, hogy egy virgonc csótányfi, ki valószínűsíthetően a nyirkos pesti lépcsőház szülötte, bemászott csomagjába, s utazott vele egészen újdonsült lakhelyéig, ahol is váratlanul előugrott, azzal a szándékkal, hogy megosztja eztán Kedveskénkkel az élet búit s örömeit, de galád módon el lett tiporva minden vágya és reménye a padlószőnyegen, s útját a rejtélyes csatornahálózatban folytatta tovább.

Ó igen, az új lak: szerény becslések szerint nettó 50 kilónyi ráégett körtepüré, disznózsír és szójaolaj a gáztűzhelyen (melyet tisztaságmániás Zsuzsánk sorrendben az alábbi módszerekkel próbált meg 2,5 nap megfeszített munkájával eltávolítani:

·         mosogatószer

·         súrolókrém

·         Domestos (életem egyik nagy szerelme, úgy ám)

·         hideg zsíroldó (Valóban hidegen oldja a zsírt, Kedveskéim, méghozzá habzsolva, szinte harsan, ahogy zabálja magát egészen a szubkután rétegig, egy próba után visítva rohansz lehetőleg könyékig érő gumikesztyűért, amely szinte mindenféle színben és formában elérhető már; személyes kedvencem volt egy nagyszerű fekete, mely rózsaszín tollacskákkal, enyhe s ízléses csipkerátéttel valamint fehér műanyag gyöngyökkel volt díszítve, azonban az évek s a használat elkoptatták mellőlem, szívem azóta is fáj utána, jelenleg be kell érnem egy mezei sárgával, aaaaaahhh…)

·         hideg zsíroldóban történő áztatás

·         fentiek kombinálása fémdörzsivel illetve késsel

S bár minden egyes alkalommal újabb és újabb kérgek omlottak le a főzőrácsról, a sikert csak a hideg-zsíroldós-vízben-történő-16-órás-áztatás-utáni-késsel-való-kapargatás módszere hozta meg, s ez még mindig csak nagyjából 83 %-nyi szennyeződés-eltávolítást jelent.), több hónapja halott libazsír és kicsomagolt szottyadó margarin az árammentesítve mosolygó hűtőszekrényben, irdatlan porréteg (benne a Holdra lépők lábnyomával annak rendje és módja szerint) s legalább 8 személytől származó hajminta a legváratlanabb helyeken, úgymint konyhaszekrény belseje, hűtőajtógumi ráncai, csempeközök, tepsi, zárt fiók, zárt fiók mögötti rész, kilincsek; némely nyombiztosító sírva fakadt volna a gyönyörtől s térdre borulva rebegett volna hálát mindezekért. Nos, Zsuzsánk is elomolt a földön, ám teljesen más okokból, Kedveskéim, majd ipari mennyiségű fertőtlenítője után nyúlt.

Szépséges, napsütötte, boldog kis kuckójának teljes kipucolása után – el nem ítélhető módon – mobilinternetre vágyott. Felkeresett hát egy szolgáltatót, ahol megdöbbenve értesült róla, hogy a szerződéskötéshez 2, azaz kettő darab fényképes okmány szükségeltetik, azaz személyi igazolványa MELLÉ még egy érvényes útlevelet vagy jogosítványt is be kell mutatnia.

Hősnőnk egyikkel sem rendelkezik.

Felmerül a kérdés, hogy elismerhetjük-e ilyenformán létezését? Másfelől pedig a fenti esemény azt jelenti, hogy a személyi igazolvány nem alkalmas a személyazonosság igazolására? Akkor mire jó? Vajon nem kellene eztán közjegyző által hitelesített közjegyző által hitelesített nyilatkozatokat bekérni a szülőktől, a szülészorvostól, egy tetszőlegesen kiválasztott középiskolai tanártól és az állandó lakcím szerint illetékes polgármestertől azonosítás céljából, csak hogy biztos legyen? (Természetesen 3 eredeti példányban, melyeket 8 évig ugyan meg kell őrizni, ám csak egy alkalommal érvényesek.) Nem?

Ám láthatjátok, ez az akadály is elvonult, Kedvencünk átlibegett egy másik szolgáltatóhoz (áldassék szent neve), ahol magasról tettek rá, hogy ki ő, s vajh személy-e igazán avagy furmányos android, mindösszesen pénzét akarták, s legomboltak róla egy nagyobb összeget előleg címszóval.

Szép az élet.

Kissé megrogyva a hirtelen változásoktól, saját terminátorságától, kasszája teljes kifosztottságától és a feléje áradó érdeklődés hiányától, Imádottunk egy hangyányit talán összeomland, s a padlóra kerüle, ahol némileg fetrengett pár napig, de aztán felkele és megvigasztalóda, mivel új élettere számos meglepetést tartogat számára a hirtelen felbukkanó Artu Detu-kon és a leharapott fejű bárányokon túl.

Az egyik ilyen, Kedveskéim, hogy nincs a világnak oly szeglete, ahol ne lenne egy Amigo bár, második otthonunk. J