Fénykorunk, a 90-es évek

Kedveskéim!

Ma egy igazán fergeteges témával készültem, mely mindannyiunkban kitörölhetetlen nyomokat hagyott, s én és korosztályom csodálatos csillagként ragyogtunk fel a Kacsamesék, a magastalpú cipők, a neonszínek, a barna rúzs, az átlátszó piros cumik, Thomas Magnum és Freddy Prinze jr. árnyékában, hogy éltük túl, azt máig sem értem. Bár azt sem tudhatjuk biztosan, hogy valóban túléltük-e.

Nekem Jean-Claude van Damme miatt is megérte, micsoda haszon, ha az ember rendelkezik egy 10 évvel idősebb lánytestvérrel (vö.: nővér), ámde a korhatár-besorolásnak még híre-hamva sincs, így a 5452404429-edjére megnézett Blood Sport a mai napig nyugtató hatással van szervezetemre, bár a szocializációmat feltehetően rossz irányba mozdította el, különösen, hogy az újságírólány fél nap után Jean-Claude ágyában landol, aki mellesleg a verseny végeztével egyszerűen lelécel repülővel, és azt se mondja, hogy kántorbéka, csak szépségesen bámul, mondjuk én is így tettem volna a helyében, talán még annyit se vártam volna, mint az a későbbi életem példáján keresztül is érzékelhető. :)

Tovább könnyítette létünket, hogy frenetikus zenéket hallgathattunk naphosszat, s egy részét magyarul! Ezek némelyike ma is kísért, rosszabb, mint egy 100 éve időutazó, pszichopata alsószomszéd néni, ki setét sarkokban leskelődik, s harci dalt kántálva holland fapapuccsal veri az ajtót, amikor nem a csengőt nyomja 3 ököllel, kétnaponkénti festést és árvizet vizionálva (innen üzenem egyébként, Trójai néni, vagy kinek tetszik lenni, hogy a beázás, mint olyan, egészen bizonyosan nem tőlünk ered, de jó hír, hogy van egy szerepem az Ön számára a Paranormal activity 912-ben, illetve további horrorfilmekben, mindezt a magánkasztingnak köszönhetően); higgyétek el, Kedveskéim, mert rendszeresen próbálom az utóbbit is.

Mi mindenünk volt akkor? Freshen sohopartiztunk a Babysisters-re....ok, befejeztem, tudom, hogy nem annyira vicces fura nevű előadókat felsorolni egy mondaton belül, de volt egy magyar film, azt hiszem, amiben filmcímekkel csinálták ugyanezt, ami nem legitimálja az én tettemet, de ha nekik szabad, nekem is, na persze. :)

Elsőként talán nézzük meg, miféle értékeket tudtunk kitermelni e lángoktól ölelt kis országban, úúú, a bőség zavara, a legnagyobb kedvenc a Bestiák nevű fergeteges formációtól A reggel túl messze van című örökbecsű, hát meg kell a szívnek szakadni, miféle név ez, csak szerintem emlékeztet egy középiskolás gólyanap kényszeresen összesorsolt váltóversenyes csapatának minden mindegy alapon választott nevére, mert nem tudtak dűlőre jutni a Gyógyító hódok és a Sellőbarbik között, de valamit muszáj írni a lapra, mert összedől a világ, s a konyhásnéni nem ad repeta szójafasírtot? Na jó, ugorjunk. Magát a dalocskát, mindenki kívülről fújja, aki 2000 előtt született, meggyőződésem, hogy a fiúk is, ezért járunk retrópartiba meg dr. Albanért, de aki nem ismerné szeretné újra és újra és újra meghallgatni, annak itt a kánaán:
http://www.youtube.com/watch?v=kCLDRQC25Wo
Ahh, micsoda képi világ. Férfiak közelednek öltönyben, de egyiket sem merik közelről mutatni, alacsony költségvetés ugye, valahonnan kivágták őket, majd nem szarakodnak, rögtön elkezdik indokolatlanul ütni egymást MÁR A 8. MÁSODPERCBEN, itt sejthettük, hová tart a világ, háttérben a bestiális lánykák afrikai altatódalt hünnyögnek szexesnek szánt torokhangokkal. Ok, verekedés, uncsi, a lányok is megjelennek, ha nem a lefosott / pöttyös öltözet lenne rajtuk, hihetnénk tiszta szívvel, hogy értük van ez a ramazuri, így hajlok arra, hogy csak miattuk, hát igen, a 90-es években mindenki olyan ruhát hordott, ami a lehető legelőnytelenebb volt, mert nem volt más, de akkor is lányok....ilyen névvel inkább egy állatmintás kertésznadrág, nem? És mire volt ez a nagy sietség, 0:26-nál már enerváltan ülnek az ütlegelők, ígéretes, hogy rögtön egy bébiii-vel indítunk, bestiáink úszómozdulatokat tesznek, mert félnek, hogy vízbe lesznek dobva a számomra nem beazonosítható tér közepén, ami nem valószerű, hacsak nem mentek el Velencéig forgatni. (Ebből is leszűrhető, hogy a 90-es évtized a cikis táncok gyors terjesztésében csúcsosodott ki, lásd még Backstreet Boys, esőkabátban és a tornateremszagú sulidizsik.)
Közben lemaradtunk, újra fennforgás van, de már egyszer abbahagyták, nem? Ajaj, a kezére ütünk a vágónak. Közben megtudjuk, amire vágytunk, "hátébreeeeeeedj", majd ezután: "mellettem nem alhatsz el", na akkor a kialvatlanság miatt fajult tettlegességig a helyzet, már ezt is tudjuk. Talán nálam szintén ez a probléma, de többszöri visszatekerés után sem tudom értelmezni azt a kitételt, hogy "de ha jó, é-ééé, bravó, é-éééé", és egyáltalán. kinek a fergeteges ötlete volt az é-ééé, csak nem egy csapatindulóhoz van szerencsénk itten, 0:56-nál egy remekívű fojtással körítve, a lánykák meg viháncolva szaladoznak nimfaként a verekvők közt, de senki nem vágja tarkón őket egy frissen felszedett kockakővel, akkor most miiiivaaaaaan. Semmi nincs, dalukkal, törzsi szokás szerint (erre utal a befejezés is), párzásra hívnák a hímeket, ámde azok inkább egymás sebeit ragasztgatják bájos gyengédséggel, hát, kisbestiák, ez nem jött be, talán az újratöltés 2011-ben, de akkor próbáljunk meg valami más öltözetet, és kevésbé örüljetek annak, ha nemzőképes hímek ütik, majd simizik egymást.

Ez a "felhívás keringőre"-mentalitás egyébként is jellemző volt, vagy csak emlékeim szépültek meg, ám akkoriban egy hangyányit sem érzékeltük ezt, még akkor sem teljesen, mikor a már említett barna rúzzsal felvértezett lányféle az arcunkba kiáltotta, hogy "ezlegalábbszexbééébi", köszönjük szépen, főleg a bébit, nem létezhet enélkül dal, javasolnám, hogy időnként helyettesítsük be mondjuk kisbogarammal vagy fostos hupotámmal vagy olajostestű cukorpockommal, de tőlem akár lehet uszpi is, amit akartok, csak ne legyen bééééjbe már, nekünk is ez terelte el a figyelmünket a lényegről, de harsogtuk nagyszünetben két kidobózás közt, a régi szép idők és döbbenet, de nem lett ránk szólva, mert tantónéni már tudta, hogy nekünk se lesz jobb....

És aztán jött Betty Love és a Repülj tovább, amiből ugyan szintén egy hangot nem dolgoztunk fel, de általános iskolás osztálybulin félrehúzódva vágyakozva énekeltük az aktuális menőfiúnak tisztes távolból, mert lassú szám, így nyilvánvalóan szerelmetes, óóó, nem sejtve, hogy a pirosaranyas-uborkás szendvics maradéka szájunk sarkában fityeg és hogy a későbbiek folyamán felvezetett táncnak hazudott szuggesztív mozdulatsorunk miatt reputációnk a gondnokházig zuhan, de akkor Szerezsdatestembéjbe, fergeteges visongások közepette.És egyébként is, honnan tanultunk táncolni, nem volt még zenetévé, mindenki magát menedzselte e téren és figyelni kellett, hogy minden újszerűt be tudjunk építeni, mindegy, milyen ritmusra vagy zenére vagy szólt-e valami egyáltalán.

Később (vagy korábban?) ugyanez a remek Love-lány (sajnos nem Lovelace, ha már itt tartunk, mindannyiunk nagy bánatára) összeállt a nagyszerű DJ Bobo-val, ó egek, ki választott neveket ezeknek, vagy volt egy névgenerátor??, és létrehozták a Mijazaszóóóóót, ezt szerencsére csak mi értettük, közel 15 millióan, a többi sokmilliárd meg csak fülelt és jelentősen megugrott a magyar nyelvtanfolyamra jelentkezők száma, de ők a haladó kurzus elvégzése után sem lettek okosabbak.

Szövegileg egyébként sem vagyok kibékülve ezekkel, egy gyöngyszemet meg is osztanék legott,  "teddfelakezedmerténmásvagyok/jobbharámhagyod", jajsegítség, a másik nagy kedvencem pedig a "végtelen maraton", mert magában egyik sem elég kifejező, ugyebár.

Legnagyobb bánatomra agykapacitásom nagy százalékát foglalja el az évtized teljes dalszövegkészlete, hogy a legváratlanabb helyzetekben felszínre bukkanjon, s perverz vágyakozás töltse el szívemet a retróbulik után, ahol - immáron felnőttként csinálhatok magamból futóbolondot pirosaranyas szájjal.