Na, hát ez volna a rákkenroll

Kedveskék!

Ímhol egy csudálatos történet bolondos ifjúságomból, mikor még bírtam az alkoholt, ámde roncsoló hatását többnapos tesztekkel igazoltam. Csak saját felelősségre fogyasztható, ez már felnőtt pite...:) (Sz. N. után szabadon és némileg jobb stílusban....)

I.

Gondolom, már mindannyian ébredtetek jéghideg, de egyébként valamiféle undok nyálkával borított kövön fekve, némi idegesítő és nem beazonosítható surrogásra a külvilágból vagy talán a fejetekből; az eszmélés pillanatától kezdve abban reménykedve, hogy nem a saját, random testnyílásaitokból származó bármiféle végterméketekben hevertek. Nem?

Nahát, pedig felülmúlhatatlan élmény. (Magasan veri a „jajj, felszedtem egy 15 éves, ijesztő fiút kávbojkalapban és nem tudom lerázni többé, miközben 21 éves vagyok és néznek a barátnőim” – élményt.) (Aki nem próbálta, feltétlenül tegye meg, bár javasolnám, hogy előszörre csak szigorúan ellenőrzött keretek között. A kávbojkalapos kisfiúkat pedig még úgy sem. Az már haladó szint.)

Nos, meglepő, de nekem ez meghatározó élményem az elmúlt x évből. (Más - szintén korhatáros - élmények mellett.)

Mikor kicsit sikerült feltisztulnom (talán 5 perc, talán 5 óra múlva), az első rettegésem helyét egy teljesen másfajta, ámde annál jogosabb félelem vette át. Az egy dolog ugyanis, hogy a saját hányásodban vagy anyagcseretermékedben sikerül kellemdúsan dagonyázni, de az már egész másfajta szintje a létezésnek, amikor ráébredsz: könnyedén lehet másvalakié is.

Ekkor felugranál, de egyrészt – az állapotodból kifolyólag – még tétova moccanásról sem lehet szó, maximum egy halk nyögéssel kombinált horkantásra futja, másrészt meg úgyis mindegy, hiszen valószínűsíthetően jó képességű öltözéked csurig szippantotta magát. (Itt határozod el, hogy hátralévő nyilvánvalóan kevés évedben csakis lakk cuccokat fogsz hordani, a kedvező tisztíthatósági tulajdonságok okán. Nem hinnénk, de aztán ténylegesen bekövetkezik.)

Életfelfogásom pedig, hogy igyekszem ignorálni a 30 napon túl gyógyuló problémákat. Bár ehhez tesztelni kellene, hogy ha 31 napig feküdnék, vajon öntisztulnék-e. Hasalsz hát tovább, és szívedben nem dalolnak madarak, a padló intenzíven forog és dobálja magát, nem növelve komfortérzetedet, viszont állandósítva azt a csalfa érzületet, hogy záros határidőn belül te magad fogod gyarapítani a testedet lágyan körbeölelő tenger ringatózó hullámait.

Szünet következik.

A tér-idő kontinuum nem annyira szabadon választott pontján ismét eszmélsz egyet (lehet, hogy közben évek teltek el és te a padló szerves részévé váltál, de semennyivel nem lettél tisztább, sőt) és – ahh, minő dőzs és boldogság, tested börtönéből szabadulva érzékelni kezded a külvilágot. Ebben csak az első másodpercekig leled örömöd. Mert akkor…tompult agyad elkezdi feldolgozni, amit lát. Az én esetemben ez egy irdatlan és legalább annyira szőrös férfifenék volt egy piszoár előtt, szüntelen dallamos csobogással körítve.

Az első dolog, amit ilyenkor tehetsz, hogy behunyod a szemed és megpróbálsz átjutni egy másik dimenzióba. A második, hogy ellenőrzöd a cipzáradat, hogy fel van – e húzva. Kezem zsibbadt testem alá szorulva, ezt nem tudtam abszolválni, úgyhogy mondjuk, hogy igen. Na, máris eggyel kevesebb probléma. Látjátok, feleim, minden csak hozzáállás kérdése.

Mindazonáltal kifejezetten igazságtalannak találtam, hogy más emberek delíriumban mindössze rózsaszín elefántokat látnak, míg nekem, aki ifjonti vagyok és ártatlan külsejű (még akkor is, ha éppen hányásban fekszem, mivel sikerül olyan benyomást keltenem, mintha egy különösen rosszindulatú valaki helyezett volna oda); egy undok, rücskös fenék jut.

Felháborodásomba újra kinyitom a szemem és erősen koncentrálok egy kedves állat képére.

Egy játszi koalamedvével bőven kiegyeznék, még akkor is, ha rózsaszín…. De nem. Továbbra is a fenék – nagy megkönnyebbülésemre már nadrágban. A hozzá tartozó két láb simán átlép, meg sem próbál segíteni. (Utólag visszagondolva én sem nyúltam volna magamhoz.

Vegyvédelmi ruhában sem. Persze mindenki másképp bolond.)

Hé, öreg – mondom, bár inkább csak nyünnyögöm rémisztően – nem tűnik fel, hogy egy lány heverészik a férfi WC kövén? Hát nem. Megszokott látvány errefelé. Természetesen meglehet, hogy eme random állampolgár szintén delíriumos rémlátomásnak vélt és titokban ő is szelíd színes élőlényekért imádkozott.

És ekkor…egy fura szögben heverő láb észlelése új gondolatkezdeményeket indít el bennem: lehet, hogy nem fekszem egyedül, hanem aktív részese vagyok egy kecses csoportosulásnak.

Újabb sikertelen cipzárellenőrzést követően erősen gondolom, hogy kövön heverő egyedek nem birtokolják nadrágok nyitásához szükséges tudásuk legjavát.

A tömény ködön át lassan beúszik egy üveg bor képe, majd az azt követő néhány abszint-spitzrum köré. Ez a legkevésbé sem tesz boldoggá. (Jelen állapotomban nagyon kevés dolog tenne boldoggá egyébként. Az például igen, ha valaki megmondaná, hogy van – e rajtam nadrág egyáltalán, mielőtt beleőrülök a cipzárproblémába.)

Minek ittam bort? Sose bírtam. Általánosságban véve szerényen pillogva utasítottam vissza a családunkban rendszeres kínálások alakalmával, miközben orvul a pálinkára vetettem sanda pillantásokat, melyek később érthetetlen módon átalakultak az üres poháraljakra vetett szomorú pillantásokká.

Mi ebből a tanulság, kedves gyerekek? Igyatok sört, abban sok a vitamin és pálinkát, mert az az égvilágon mindenfajta betegségre jó.

Nagyon remélem, hogy tablettás bor volt, ha már úgyis kihánytam.

Eme nemes gondolattal szétesni óhajtó fejemben megpróbálok evolválódni és megcélzom a két lábra állást. Már négykézláb támaszkodom, hosszú évezredek folyományaként, amikor megcsuszamlok egy ismeretlen eredetű miazmán, majd szép ívben arcra zuhanok. De ó. Arcom nem a követ éri (reménykedvén, hogy egy orrtörés kissé magához térítene, bár meggondolván, nem lenne túl higiénikus...nem mintha eddig a legcsekélyebb mértékben közöm lett volna a fent említett témakörhöz, ekkortól eredeztethető beteges vonzódásom a magányos  háziasszonyok kedvenc "d" betűs barátja, a Domestos irányába...), hanem egy rejtélyes 3. testet.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.....(igény szerint...:D )