A farm, ahol élünk

Kedveskéim!

A napokban döbbentem rá, hogy a szülés illetőleg az ezt követő (Vigyázat! Cinizmus!) fantasztikus időszak –melynek során az ember lánya nem feltétlenül hatékony, ámde elenyésző külcsínnel rendelkező tejtermelő zombivá alakul és megpróbál megtanulni gyorsaludni, hogy 10 perc véletlen szünet alatt letudja legalább 5 órányi restanciáját, hiábavaló erőfeszítés –  egy tökéletesen kiaknázatlan terület a trashfilmek szempontjából. Ez egy roppant súlyos hiányosság, még akkor is, ha van rá magyarázat, a gyermekcsék cukik, hátpersze, miféle ember az, ki cáfolni meri, az ilyen mindenre képes, biztos tejterméket is eszik, én azonban kevéssé finomlelkűsködöm és térdig gázolok a tabu-mocsarakban, nem is beszélve a váratlanul összeszart ingóságokról. (Nem én szarom össze, mielőtt bárki megkérdezné, ó nem.)

A gyermekágy körül szinte minden egyes momentum egy önálló Zs-kategóriás filmért kiált, Tia Carrere-rel a főszerepben (ha valakinek nem rémlene, ő volt ifjonckorunkban az elveszett ereklyék fosztogatója, ezt a címet a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy a fenébe lehet fosztogatni egy ereklyét, amelynek ráadásul ismeretlen a lelőhelye, de T.C.  ezt is megoldotta, akkor mindent meg tud, nyakában egy idegesítő és mérsékelten művelt ifjúval, akivel még nem is dugtak ráadásul, de azért vitte rendületlen, pálmafának csak jó lesz, vagy feltétnek a spenóthoz, esetleg halálos ómaja átkot és / vagy mérgezett dárdát bevonzó áldozódásnak) illetve Daryl Hannah-val, aki képes volt egy Sas Tamás – filmben is szerepelni és ez már egy igen jelentős szintlépés a szilveszter délután leadott matinéhorrorok s az én szívem felé (ld.: Pinokkió bosszúja és hasonlók).

(Mielőtt felhördülnétek, Kedveskék, kik titkon rajongtok Sas Tamás munkásságáért, meg kell jegyeznem, hogy szerintem ő a romantikus magyar filmek Uwe Bollja. Uwe Boll művészete ugyan szintén fizikai fájdalmakat okoz, miképp a fogas koton és a kilencvenes évek, ámde valamely perverz vágyódás folytán hihetetlen viháncolást képezhet az arra fogékonyaknál. Nem, ez nem az annyira-szar-hogy-már-jó esete, a legalja filmek végtelen óceánjában lágyan libegő kis hajóroncsok között az említettek tevékenysége valóságos szellemhajó, méghozzá a Bermuda-háromszögben, ahová a legbátrabbak mernek belépni, de ők sem térnek vissza, csak évek múltán s zavarodott elmével.

(Ahh, milyen költői kép. Időzzünk itt el kicsinyt.)

A fenti állítás a szerzőre is vonatkozik, természetesen.

Köszönöm.

És Billy Zane legyen a férfifőszereplő, ki olyan, mint az ifjú Elvis, s méltánytalanul mellőzve van, ám társa Darylnek a rémítő sóslávban, ugye.(Nem írom ki rendesen, mert reklám, s még nem fizettek nekem, pedig megérné mindenkinek. Huhh, ez legalább annyira egomán volt, mint kedvenc Dévidünk, ki saját becenevét tetováltatta ennen nagyszerű testére óriás betűkkel. Hogy tudja, gondolom.)

Felhívás! Szeretnék egy manágert, aki meggyőzi az Asylumot, hogy rám van szükségük, lásd alant. J

(Illetve aki meggyőz bárkit, hogy rám van szüksége, köztük engem.)

Az első nagyszerű trash – téma a fejőgép. Kedveskéim a zúrban! Fogalmam sem volt ennek a tárgynak a létezéséről, pedig szinte sikonyál a megfilmesítésért.

Használati utasítása szerint „A Kézi Mellszívó egy mellszívó készülék.” Váó. Köszönjük. Aszittem, szőlőhámozó.  Illetve törekednem kell a Maximum Comfort Vacuum™ elérésére. Nyomasztó feladat, főleg, hogy nem is értem, mit akar, ezt a kifejezést teljesen más aspektusban használtam eddig, de nem fejteném ki, ez vezetett idáig, finoman fogalmazva.

Tuti, hogy svéd találmány, az összerakós bútorok mintájára, fejd magad otthon avagy útközben, kipróbálom majd a hetes buszon csúcsidőben, bár nem hiszem, hogy érdeklődést keltene. Hirtelen beugrott most, hogy gerillafejés, de ennyire még én sem vagyok bárdolatlan. (Valóban?)

Egy kedves kis kézi eszköz tehát – vannak elektronyos társai is, minő bűbáj és kellem, ül az ember és lelóg róla egy konnektorba dugott csapológépezet és ezek után próbáljunk úgy tenni, mintha ez normális lenne, keresztrejtvényt is fejthetünk közben -, mely elsődleges funkcióján túl a bicepszet is edzi, mert erőből kell ám húzni, nem csak úgy. (És mellesleg – óderosszvoltzsuzsaszégyelldmagadfujj –új értelmet nyer a zacskós tej kifejezés.)

Javasolnám, hogy a balatonszáundra egész évben kétségbeesetten gyúró ifjak (nemrég tudtam meg, hogy vannak ily embertársaim, random tv-készülék elé való tévedéseim egyikének alkalmával kaptam arcomba ezt az információt, melyet még a balatonszáundon is a száundra gyúró állampolgárok képével illusztráltak, én pedig őrlődtem a teljes döbbenet és a katatón kábulat között, miért nem gyűjtenek inkább virágot  vagy tiszta zoknikat, talán mert akkor nem dagadnak ki megfelelően a nyaki verőerek, ez a csábítás trükkje, netán leütik a kiszemelt nőneműt vagy megkötözik harsanva szétszakadó pólójukkal, amelyen előzőleg azért megbontották a varrást kissé) az edzőtermekben juthassanak hozzá fejőgépekhez, szebb lesz az élet és szívünk dalol, izmuk növend s a csajozásra fordított időt felhasználhatják további izomnövelésre, ha nem olajos mellbimbójukra csatlakoztatják, ugye. (Mert nem tudják, hogy leghatékonyabban csajozni randaszörnyesmutánsos szarfilmekben lehet.)

Mellékszál, de kis patácskáikat ők, az őzikők (szpesöltenksztu Orbán Ottó – a helyes megfejtő steril tejtároló tasakot nyerhet!) botorul edzetlenül hagyják, s kis pálcikákon lifegnek tova, a megfelelő technika elsajátítása után erre is megoldás lehet a fejőgép. (Mindenre jó, miképp a pálinka!)

S bár a Száundizomfiúkák önnönmagukban is megérnének egy jó kis vérbentocsogós filmet, mégis azt gondolom, hogy a Gyilkos fejőgépek támadásában nagyobb távlatok rejlenek, az alattomos eszközök lesből támadva váratlanul kiszivornyáznák a gyanútlan és terhességből kifolyólag véglegesen elbutult kismamák agyvelejét avagy pusztán szikkadtra szívnák őket – akik esetleg óriás bicepszekkel feltámadhatnának aztán, nem is beszélve a Mutáns fejőgépek – Az új generáció című lehetséges folytatásról.

A gyártó is retteg, mert  a használati útmutatóban félénken jelzik, hogy „A készüléket a megsemmisítés előtt használhatatlanná kell tenni.” Fhuuuu. Veszélyes. Így indul el a mészárlás, egy lomtalanítás során Gyanútlan Ám Ittas Apjuk felmarja és hazaviszi, azt hívén, hogy bicikliduda.

Sokkal rosszabb azonban, mikor az ember óvatlan lánya - inkább anyja - arra riad, hogy sugárban ömlik őbelőle a tej, teljesen kontrollálhatatlanul, minden irányba, ennyit a nedves álmokról, Kedveskéim, csak győzzek hirtelen alátartani edényt és / vagy gyermeket. Nem sikerül. Lepedőm vizes.

Ám lehetnék locsolókocsi a közterület-fenntartóknál, kerti zuhany vagy sima tehén kis kutricában.

Már értem, honnan jött az ötlet a Machete2  epikus mell-géppuskához, én ezt továbbfejleszteném savlocsolássá, melyet vérfagyasztó sikolyok kísérnek.

(A sikolyok mind a kibocsájtó, mind az atrocitást elszenvedő részéről helyénvalóak, alacsonyabb költségvetés esetén hasonló hatást érhetünk el vizes hungarocell dörzsiszivaccsal történő sutyulásával, de pl. Tia Carrere-nek vannak karatéjos harci kiáltásai, ha nincs más, ide is behelyettesíthetőek.)

És bár tudjuk Chucky óta, hogy a gyermekjátékok legalábbis megkérdőjelezhető erkölcsiséggel bírnak, mégis megdöbbenve kell tapasztalnunk, hogy a fiserprájsz játékok mindegyike igen perverz, gatyában / pelenkában turkálós mosollyal közelíti meg az objektumot (úgyis mint kiságy), nem is beszélve egyes öltözetekről, melyek erőltetett angol feliratokkal próbálják elnyerni bizalmunkat, s elhitetni, hogy nem tajvani, alienünkkel megegyező korú gyermekek gyártották őket.

Bizton állíthatom, hogy ha engem megpróbálna megtámadni egy vigyorgó, ötféle dallamot búgó műanyag kutya, „million baby” üzenetű pólóban, valószínűleg a sokktól egy helyben futva elvinne egy szívroham, eszembe sem jutva, hogy arcon lőhetném anyatejjel vagy Alienemmel, aki az elmúlt hetekben kiérdemelte a Vegyi Fegyver Alien nevet, mert minden létező testnyílásából sugárhajtással dobálja a dobálnivalókat, mozgó célpontra is ügyesen célozva, patroncserére ügyet sem vetve, sűrített levegős technikával. (Inkább Predator ő, Kedveskék, a legyet is leszarja röptében.)

Javasoltam egy forradalmi módszert, miszerint fektessük egy lavórba és csapassuk le slaggal a nap végén, de háztartásomban lehurrogták ezt az ötletet. A „kössünk rá szemeteszsákot” verzió sem aratott osztatlan sikert. Pfff. Dogmatisták.

Ehhez kapcsolódhatna a Fosos Pelenkák Leigázzák a Földet című leendő remekművem, a pelenkák szinkronjaként szigorúan hörgés, Az óriáshangyák támadása klasszikus nyomdokain.

És csak mellből locsolt Domestossal lehet őket megállítani.