Hasznos Holmik

Kedveskéim.

Lassan átalakulunk lakberendezős bloggá.

Nem mintha zavarna, magam is átalakulok, nemcsak ez a blog, aztán szaladhattok majd, mikor függöny - és tapétamintacsíkokat húzva iramlok utánatok, mint egy megfáradt talajtorna-világbajnok (bokréta volnék Magyarország kalapján, hogy úgy mondjam, bár erőst kétlem, hogy érti-e valaki rajtam kívül), még a végén tv-műsorom is lesz a késői éjszakai sávban, ahol erőszakosan átrendezem valaki házát, aztán elvisznek az ápolók; nem zavar (semmi sem zavar, boldog mosollyal ülögetek kifacsart jóga-pózban a zen-szerűen egymásra hajigált dobozok közt és soha többé nem b.sz már fel semmi), csak megemlítettem, továbbra is hajthatatlanul ragaszkodva abbéli kényszerképzetemhez, hogy ez a sok felhalmozott dolog egyszer még hasznomra válhat, mert esetleg be tudom rendezni velük lakomat.
Vagy bármit. Bárki lakját. Amíg nem jönnek az ápolók.

Mert lássátok, feleim, tegnap kicsomagoltam egy olyan dobozt, amely több, mint 2 éve hányódott a költözések viharos vizén idáig bontatlanul és háborítatlanul. A szebbfajta felespoharaim voltak benne; s bár valahol az agyam egy hátsó zugában pontosan emlékeztem arra, hogy létezik egy ezeket magába foglaló képződmény a tér-idő kontinuum végtelen és nyálkás sötétjében (lásd még: raktár); most mégis rendezhetem át az egész krva konyhaszekrényt, mert már beépítettem a kevésbé, ám így is jelentősen szépfajta felespoharakat és a legszebbek egyszerűen nem bírnak beférni az autentikus pöttyös vitrinbe.
Ez van, amikor az ember nem hallgat ennenmagára.
Ámbátor felmerül a kérdés, hogy minek van 628435 felespoharam. Nem iszunk ennyit és ennyien, a látszattal ellentétben. (Vagy minden, az én cuccaimmal gerillaberendezett háznál iszom egyet. Az operatőrrel. És az ápolókkal.) Hát ezt nehéz elmagyarázni. Van, amikor nem hallgatok magamra, ugye. Például felespoharak vásárlásakor. Na jó, nem igaz, a tyúklábmintásakat és a betyárpoharakat vállalom, felelősségem teljes tudatában, ha a főorvos úrasszony kérdezi, akkor is. (A 70-es évekbeli irizáló mázas készletet pedig jóanyáméktól rekkentettem, így az nem számít. Szinte. Szegények sorvadoztak! Nem, nem beszéltek hozzám, de...nem. Az valami csudálatos, amikor teljes gyöngyházfényükben szivárvány-ragyognak és rájuk szárad a rosszul kiöblített unikum-maradvány. Ilyen lehet a többnapos egyszarvúszar. Hát ezért.)

Akkor sem hallgattam amúgy (lassan már arra is példát kellene hoznom, hogy előfordult, hogy igen... öööö.... felespohárvásárlás, lásd fentebb), mikor éppen lakhatásnézőben voltunk egy igen ijesztő néninél; a lakás szűk volt, a néni pedig zavarbaejtően meredtszemű és pislogásmentes, ideális horrorfilm-alapötlet, a továbbiakban bujkálhattunk volna előle a konyhaszekrényben; ha megvalósítják, kérem, hogy Pittné (Vagy már nem az? Pitt-patt?) Jolika játsszon engem; és megosztotta velünk azt az információt, hogy előző télen magától felrobbant a tökéletesen karbantartott kazán, és akkor azt hittem, hogy vége, mire kilépünk a zsebkendőnyi udvarra, ott lesz az egész Sziklák Szeme Boldog Család, és csak úgy tudunk menekülni, ha az üszkös kazánlemezeket magunk elé tartva védekező hídfőállást létesítünk a spájzban, bár hogy mit találtunk volna ott...; aztán beléptünk a szobába, és a szekrény teteje és a plafon közé beszorítva megláttam a Jézus élete-családi társasjátékot; és akkor éreztem, hogy erre most ajánlatot kéne tenni, de nem volt merszem végül, részben a kazán folyományaképpen, de azóta is fájlalom. Meg kellett volna venni. És ha nem adta volna? Akkor még mindig ott lettek volna a kazánlemezek. De késő, elszalasztottam az alkalmat, és már soha nem tudom meg, hogy miről szólhat. "Részt vettél az utolsó vacsora utáni mosogatásban, jutalmul lépj előre hármat."
Brájen élete. "Keresztrefeszítettek, két dobásból kimaradsz. Ólvéjsz luk on dö brájt szájd of lájf". Én kérek elnézést. Brájen nevében. Is. Kész, vége. Már biztos, hogy visszamegyek. Meg a kazánlemezekért. Vagy Monopoly? Az is lehet. Vedd meg a cateringcéget. Ééértitek.
(Jajjj.)

Mint ahogy hosszú évek gyötrő kínjai után sikerült teljesen váratlanul 50 (ötven) csillogó magyar forintért megvásárolnom (környezetvédő papírtokban) az élet, a világmindenség meg minden valaha volt legjobban legszarabb filmjét, a Return of the Roller Blade Seven-t, magyarul A szamuráj útjaként futott, angol címéből könnyeden kitalálható, hogy ez a 2. része a Roller Blade Seven című műalkotásnak; én ezt nagyon sokáig nem sejtettem egyébként, mert közvetlenül egymás után néztem meg a kettőt, krvára abban a meggyőződésben, hogy ez a közel 3, valós fájdalommal telített óra a rendezői változat. (Teljes és homályba rántó mellékszál, de Zsuzsa most tudja meg, hogy a Magyar Filmadatbázison minden 100. fimhez írt vélemény után adnak egy ingyen mozijegyet, váááááááá. Egyszerre kiélhetem a grafomániámat és a szarfilmek iránti szenvedélyemet. Bejött az élet, na. Elég sokszor kell mondogatni és valósággá válik, tán kovácspisti, áááádehogy, mint ahogy az álommunka. Úgyhogy még karácsonyig megírok 200 véleményt, és a zurammal elmegyünk ingyér moziba. Valami nyomorult blockbusterre. És aztán jól lepontozom. Idei újévi fogadalmam, átlagosan napi 7,4 véleményt kell megírnom, ez nem sok, tekintve, hogy naponta kicsivel több, mint 58,9 véleményem van. Reszkess, Filmadatbázis. Már csak egy jó kis felhasználónév kellene. Kazánlemez. Felespohár. Napihétnégy.)
(Közben elkezdtem beregisztrálni a mafab-ra, és látom ám, hogy egy hölgy igen erős véleményt fogalmazott meg: Igochpipzci. Kész. Vége. Ezt nem tudom felülmúlni. Mondjátok csak ki félhangosan. Baljóslatú. Inka papok átka a múlt ködén át. Még azt a szerencsétlen ingyen mozijegyet is sajnálják tőlem. )
Szóóóóval imádom a trashfilmeket, miképp a felespoharakat és a kazánlemezeket, a Roller Blade-dilógia (a helyesírás-ellenőrző szerint ez dildógia akarna lenni, de ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni....dildógia, az, hol jár az eszed, helyesírás-ellenőrző, gondolkozz, lassan tényleg átcsúszunk az illetlen műsorsávba, de ígérem nektek, hogy lesz egy kötetem, aminek ez lesz a címe, csudálatos cím, majdnem olyan jó, mint mikor megboldogult gimnazista koromban a német nyelvvizsgára készülvén német nyelvű csatornákat bűvöltem éjszakákon át - mert miből lehetne jobban felkészülni egy nyelvvizsgára, ha nem a későesti műsorsávból - és szinte rögtön belefutottam egy Fruchtbares Liebesleben című televíziós mannába (lakberendezős produkció nem akadt, nnna, szerintem még ki sem találták), professzordoktor Hans Ohnehose magyarázott nagy lendülettel teknőckeretben, majd mikor reggel családom megkérdezte, hogy mit is néztem én hajnal kettőig, boldog szívvel mondhattam, hogy egy ismeretterjesztő filmet az élővilágról, így mindenki megnyugodott, hát ennyit a dildógiáról, a nyelvvizsgám egyébként sikerült) egy örök klasszikus, méltányosan mellőzve, az ájemdibí-kommerszisták szerint 2.0 illetve 2.1 pontot érnek (mindeközben pedig a wikipédia szerint "cult", NEM ÉN VOLTAM, OK?), úgyhogy jól bejelentkeztem és megszavaztam a magam 10-ét, nehogymá, manapság olyan kevés igazán jó sikítvakómábaejtős-agyatkitépős filmet csinálnak (leszámítva természetesen az Asylum stúdiót, a fényt az éjszakában); Stella Speed (EZ LESZ A NICKNEVEM FILMADATBÁZISON) amúgy külön is megérne 10 pontot, emberek, kiváltképp, mikor pszichotikusan vonaglik a sivatagban egy darab konga nyújtotta aláfestő morajra béjvaccs-fürdőruhában, de egyébként kétféle cipőben és lábszárvédőben. Naugye. És a kihagyhatatlan Joe Estevez, kéremszépen. (Iiiiiiigen, az a fajta Estevez.)
Abszolút felesbarát film. Járna hozzá pohárkészlet, ha jól csinálná a forgalmazó. Csak egy javaslat.
(Ha már ott voltam, megnéztem, hogy a legeslegkedvencebb filmem EVÖR, a Faster, pussycat! Kill! Kill! - ugye, milyen bizalomgerjesztő már a cím, és akkor még szó sem volt Tura Satana-ról - hol is tart, 6,8-on. Óóó. Pussycatpower. :)
Szóval RB7. (A Seven-t mindezidáig nem bírtam megfejteni. Miéééért? Vagy volt Roller Blade Six is? Mert addig ok, hogy görkorival szamurájkardkodnak, tényleg, nem csalás, nem ámítás, ja és a SIVATAGBAN, holmáshol, kivéve Főszereplő Úr Hawk, aki motrozik, viszont legalább tökfeketében és szőkén (nyilván), na de seven?? Gyanúm szerint ennyiszer ismételnek meg minden egyes jelenetet, ez a kulcs.)
Ööööeeehh, hányinger, mondaná reszkessetekbetörőkKevin, erre inni kell, jó sokat, ezt már én mondom (bár ahogy elnéztem, az utóbbi 20 évben Kevin is mondaná vagy mondta, biztos szép felespoharai vannak, hiszen megteheti, hahhhh, megvan, így leszünk majd pajtik, küldök neki pár igen szépet, aminek nem tud ellenállni, még mindig a felespohárról van szó) hogy tetézzük, még néhány tonhalkémes szendvics hiányzik a cateringcégtől.
Mivel ennyire elmondhatatlanul olcsó volt (ezt fel sem bírom fogni, sok egyébbel együtt, de ezt különösen, hogy lehet, hogy???), ezért több példányt is beszereztem belőle (szóval: giveaway of the day, hogy úgy mondjam, a posztra reagálók közt kisorsolok egyet, ez lehetne ilyen ocsmonda-szégyentelen marketingfogás is, de nem :), csak tesztelem, hogy ki jut el idáig az olvasásban, úgyhogy tessetek tetszikelni, Kedveskéim, mondjuk a hónap vége éjfélig, aztán meglátjuk), karácsonyi ajinak. Mert tőlem ilyen kiváló dolgokat lehet kapni.
"Ha nem tudod, hogy mit tegyél, akkor ne tegyél semmit." Így. A Roller Blade Seven az én Ji Csingem. (Krvára nem, a TopJoy-os kupakok az én Ji Csingem. Vigyázat! Termékmegjelenítés. Egyelőre fizetetlen. És nyilván az összes TopJoy-os kupakom el van téve. Fehér textilben, külön polcon, fektetve, elvégre Ji Csing.)
Egyet meg be fogok keretezni, és kiteszem a falra, ha már lakberendezés; közvetlenül a netről pofátlanul lementett, és-valaki-teljesen-más-random-állampolgárúrnak-dedikált Faster, Pussycat!-plakát mellé. Munkácsym nincs, de tervezem. Mondjuk akkor inkább Csontváry. Eladogatom a Filmadatbázisos jegyeimet, és abból.

És ha már ajik. Például kaptam magamtól (naugye, habár a gyermekcs használja, tehát ő is kapta, túinvan) egy 1984-es liszenszelt Mattel...ööö...zavarban vagyok, én úgy hívom, hogy Radarúr (ha nem az "úr"-on van a hangsúly, hanem a "dar"-on, akkor egész jól hangzik), a korai Tumak (jó, ez ostobaság, Tumakból csak korai létezik) címlapokon póverpózoltak hasonló egyedek, párducbőrke napozóban, ez a miénk szőke (nyilván), hajpánttal, kék-piros latexszerkóban (nyilván), furcsa idegenkedést tanúsítva a lábnapok iránt, viszont mellkasán egy böhömnagy kacsintós radarkör, miközben a derekán elhelyezett diszkrét tárcsával a teljes felsőtestét sokszor-360 fokban lehet sergetni, ilyenkor két kezét kitartja oldalra, nyilván radarkodik, mindenkit bemér, és azért fireg olyan krvagyorsan, hogy az ellenfél ne  tudja leolvasni a mellkasát, vagy hogy őt ne tudja bemérni egy Ellenradarúr vagy Radarasszony (vagy az Órakirály, szuperképessége, hogy mindig tudja a pontos időt, ha ezek ketten összefognának....), mosolya bárgyú, nyilván szédül; de ennyit megér. A piacról, honnan máshonnan. Micsoda kincs. Rá akartam keresni, hogy ki lehet, de a gugol lefagyott a keresőszavaimtól, persze, de dildógiát meg nem átall javasolgatni. Gugol, gugol. Csalódtam.
Mindenesetre Radarurat is be fogom építeni a dekorkompozícióba.

És amúgy meg: Igochpipzci.
TopJoy-os kupakba vele!

Addig pedig itt egy igényes Stella Speed. Karácsonyra.
Én szóltam.

Kép forrása: horrornews.net
Köszönjük.