Hukdonafíííílin

Kedveskéim!

Ez a bejegyzés újra legkedvesebb Pej "Templar Moody" Mihályomnak köszönhető, innentől kezdve nem is vacakolunk tovább, kinevezem menyidzsernek, bárhogy is tiltakoznék, arcába nevetünk, az ő feladata lesz, hogy körömszakadtáig zargassa kis lelki valómat, hogy minden hétfőre készüljön el egy új bejegyzés, úgy ám. :D Ezt egyelőre önként és dalolva teszi, nem sejtve, hogy reászállt mindenféle felelősség, melynek terhét ledobva én könnyeden szaladozok a dús füvű réteken, karöltve kedves őzekkel és némi sörrel vegyes töménnyel persze, míg ő sunnyoghat eztán, s küldhet számonkérő üzeneteket (nem mintha eddig nem tette volna ezt, innentől azonban pénzre is számít, hahhh, s a köz haragja felé irányul).
Terroristáskodását megelégelve (nem mintha nem támogatnám őket egyébiránt, a grínpísz is barátom, pedig ők aztán tényleg...méghozzá gumicsónakostul) rávettem magam, hogy ismételten billentyűzetet ragadjak, de valamiért ezt mostanában mindig éjjel, kevés (sic!) alkohol befolyása alatt teszem, mintha nem is létezne más állapot; épp töltött káposztát habzsolok ordenáré módon, s szeretném tucc-kekszek tetejéről lenyalni a sonkaport, hálát rebegek, hogy senki nem látja, nyilvánvaló, hogy fele orcámon csorog lefelé, s közben arra gondolok szinte dalolva, hogy a Berentzen alma csak 18 % - os, így elvileg még a 25 % -os Sió is lehagyja, de ne higgyük el.

Mai témánk, ha már így szóba került az ital, mindahányunk ifjúkori bálványa, David Hasselhoff, óóó, igen, a  két számmal nagyobb nadrágos vízimentő (máig nem terem párja) és beszélőautó-sofőr, továbbá gyakorló alkoholista és (berlini) falakat ledöntő énekes, kigombolt nyakú ingben. Kívánhatnánk-e szebbet, jobbat, mást?!

Habár birtokomban van a Knájtrájder teljes első évada (valamiféle őrült vágyakozás folytán, és időnként meg is nézem, bár ezt sose vallanám be), melynek minden részében vélhetően más-más hölgyeket tesz magáévá nulla befektetett erőfeszítéssel, pusztán annak köszönhetően, hogy Barbie-hosszúságúak a lábai, s mellszőre a képernyőről orcánkba lifeg, most mégis dalnoki munkásságára koncentrálnék, melynek kiemelkedő darabja a Hukdonafíííílin, ezért ezt elemezzük mélyrehatóbban. Aki nem ismerné (Létezik ilyen egyed a Föld kerekén???? Alig hihető.), annak álljon itt okulásul:

http://www.youtube.com/watch?v=PJQVlVHsFF8

Nos, hol is kezdjük? Felteszem, mindenki a hatása alá került, így nagylelkűen várok 5 percet, annál is inkább, mert jómagam szintúgy. :D

.... .... .... .... .... .... .... .... ....
Ahhhh.

Miről szólhat ez a szám? Hátőőőőő...csak hukdonafííílin, és ne gondolkozz, rendben?

Eme vizuáltörténeti műremek soha nem látott karajokéval indít: csak teljesen random szótagokat jelöl ki kedves sárga pöttyel, a többit mindenki gondolja, ahová akarja, ezzel is nyilvánvalóvá téve, hogy csakis a művelt nézőfi juthat a katarzishoz karnyújtásnyira, itt bizony gondolkodni kell, mert ez még a kőkemény 90-es évek, Kedveskéim, nem a lebutított 21. század, úgy ám. 3 perc 31 másodpercben mindent elmond, ami általában az emberiségről tudható, nem is értem, miért nem ezt sugározzuk az űrbe, hogy szégyelljék el magukat a randa tömpe kiszöldek valamint a gigamutánsok, és gondolkozzanak el, kiket is akarnak leigázni illetve olcsó kínai cipőkkel elárasztani.

Dévidünk először egy partira montázsolva jelenik meg, valószínűleg, mert élőben már nem engednék be, bármennyire is félisten-jelleget ölt, az összes etil-alkoholt kiszippantaná a szökőkútból, mely hátul buzog az érthetetlen módon technóra táncoló báli ruhás közönség közt főhelyen, Dévid itt már laza, ing betűretlen, miféle mentalitás ez, tudja, hogy nem juthat be, de néhány nosztalgikus 30 körüli nőt még simán gerincre vághat, különösképp, hogy mélyen a kamerába nézve, vesénkig lelátva közli, hogy dípenszájdomíííí, hát engem megvett. A másik ilyen sarkalatos pont a venjúholmííííí, itt már őrjöngve akarunk hozzámenni, mindegy, milyen kedvezőtlen feltételekkel.
Következő snitt, irdatlan szőrbundában hólesiklik narancssárga kukából préselt kunkori lemezen, ezt is elhiszem neki, bár hogy a szeme miért van zorrósra festve, örök rejtély. A szőrt (s ezúttal nem az ő mellkasi szőrzetét, mily meglepő fordulat) lobogtatja a fotosoppolt szél, mint a tankcsapdások haját a ventilátor, 40 fölött is.
Ééééés.... itt átváltva szerencsétlen vadász - outfit-re, szállongani kezd, bár a későbbiekhez képest pusztán kispálya a történet, kalapjából vezetékek lógnak és egy azokon fennakadt gólya vagy a gyilkos gumiabroncs által önös érdekből széjjelrobbantott hollófajzat, ezzel is támogatva a repülés eszméjét, és még csak 0 perc 33 másodperc, nem győzzük kapkodni a fejünket, s a fent említett időpontban szép szerelmünk hamisítatlan pocokfejet képez, ahogy kell, jelezvén, hogy itt - egyelőre - még a szárazföldi létet preferálja.

0:37, és betoppannak hű barátaink, a kettő dagadt, az elzsámolyosodás alsó határát súroló tacskó és kettő angyal (vámpírangyalok lesznek, mert nincsen nekik tükörképük a vízben) valami mocsárzat mellé, őket szerintem Dévid saját háztartásából kölcsönözték a költséghatékonyság végett, el sem merem gondolni, mi pénzt leakaszthatott a grafikusgyerek a háttereivel, nem véletlen, hogy én is igyekeztem e szakma felé orientálódni, ám mindezidáig csak várva a kiugrásra, sehol egy igényes Dévid szőrben.
Száguldunk tovább, 0:47, maszájok, mit keresnek itt, miért nem mondjuk csipevák vagy magyarok, és egy újabb fergeteges látványelem: Dévidünk kényszeresen megkettőződik (egyikük lábszárközépig felhúzott zokniban, Afrikában ez különösképpen hihető), mint Jean-Claude van Damme a későbbi filmjeiben, hiszen ki más lehetne alkalmas arra, hogy vele szerepeljen, magán kívül. Itt már mi is magunkon kívül vagyunk és állva éneklendünk.
Az 50-es másodpercekben életünk értelme a már ismert, sorozatfüggő nők által a taxinál széjjeltépett, ám eltántoríthatatlanul Operabálba az ingyenpia miatt igyekvő urat játssza, először egy dobozzal, majd kettővel, ez a fordulat szemlátomást őt is meglepi, megcsillogtatva színészi képességeinek legjavát, tisztán leolvasható arcáról a "hogy-a-fszomba-lett-itten-két-doboz-hukdonafíílin" - kifejezés, még nekem is, pedig én alig valamelyest beszélek angolul. És még csak egy perc, Kedveskék, hát ez maga a Gyönyörök kertje. A háttér szalad, de a háttér-háttere hegyek moccanatlanok. Mert olyan nagyok, hogy nem tűnik fel, mennyire gyorsak, igenis hurrogjuk le a kétkedőket.

Szóval megijedtünk a dobozoktól, el is hajítjuk őket, majdhogynem fejbe találva Égbenszálló Dévidünket, itt már repül, bár olyan tartása van eközben, hogy egy kezdő kölyökgólyát tarkón vágnának érte a szülei, hátmégismitképzelszfiam, kontrasztként a vérszipoly angyallányok függőlegesben tolják szárnyrebbenés nélkül (tütütűrüttű), Dévidünk legalább csapdos, hátrébb profi varjak egy helyben, és annyi idő eltelt, hogy lemegy a nap a színskála szerint.
1:20: naugye, hogy naplemente, Dévidünk valami nádszigeten, egy kutya (hová lett a másik? Elhullott vagy öngyilkos lett a klip miatt), angyalok és / vagy vámpírok, mi mást akarhat egy női szív. Azt, hogy Szerelmünk közelről az optikába mondja, hogy görl, mert az vagyunk mi, de ne fájjon a szívünk, megteszi, fogai visszaverik a napsugarakat, vajon sajátjai-e vagy csak trükk.
1:29-nél egy jégtörő hajón ökölbe szorított kézzel "győőőztem" - bokszolómozdulatot tesz, hát meg kell a szívnek szakadni. Micsoda kecs és kellem, bár lehet, hogy köze van ahhoz, hogy egy szál bőrdzsekiben hukdon épp bele a legnagyobb télbe, és ez akaratlan fagyási idegzsába, ezzel együtt a leghihetőbb rész az egészből.

Még mindig csak 1:42, és bemotrozik, az egész világot körbejárja, mert oly menő, ráadásul áll a motoron, talán félig repül, felmerül a kérdés, hogy minek neki akkor bármilyen jármű, ha - helytelen technikával ugyan, de - könnyeden változtat helyet. (A válasz: mert dobozokkal dobálják, ezért csak csínján.)
És amire vártunk: 1:46, Gugó Manó, hát ez meg ki a jó ég, nem voltak elegen, pilótaszemüvegben hódít és (szerintem) szopóálarcban, ritmikus guggolásokat végez (valaki más ritmusára), mégsem lesz elütve (ezentúl így megyek át a zebrán), Dévidünk áldást oszt, mekkora anakronizmus. A siker receptje egyébként együtt: Dévid, lányok angyalkaként, kövér, kistestű kutyák és Gugó Manó, ezzel a kombóval bármit el lehet adni, fogok alapítani egy pártot és ez lesz a kampányvideónk. (A szlogenünk pedig: "Minden nőnek jár egy Dévidhasszehoff vagy legalább egy futóbolond szopóálarcban.")

Na, Egyetlenünk mégis leugrik a járműről, bele egyenest a levegőégbe, megjegyzendő, hogy csak feketében repül (gondolom, hogy fürtjei miatt véletlenül se keverjék össze egy jóképességű bárányfelhővel) és lehagyja Gugókomát, pedig engem ő érdekelne, most tekerhetek vissza.
Ok pörögjünk, dallamos rész, kunsztok, melyeket megtekintve Besenyei Péter átképzi magát péknek, de jegyezzük meg, hogy ujjainkat szigorúan nyújtsuk ki, s szorosan zárjuk össze, máskülönben nem fog menni, lásd a tacskók példáján keresztül.

Itt egy frissítés következik, mert a kéjvágytól ellanyhult figyelmünk, fel kell eleveníteni az összes eddig megjelent Dévidet, többféle variációban, együtt, külön, repdesve, egy csúnya, börtönszagú hátulról való becserkészéssel 2:24-nél, nem is tetszik az elöl álló pajtinak, háttérben leopárdok, na jó, ilyenkor bezzeg ki vannak hagyva a szerencsétlen éhes maszájok, biztos nem bírták ők sem tovább, s kihullottak, mint Sámlikutya1. Á, nem is, megjelentek újra, biztos ment a fizetésemelés és az ígéret, hogy nem fogja több kivénhedt fehér nő fogdosni a feneküket.
Ismétlés 2, nem unjuk, ezt sosem lehet, hisz van benne motoros kaszkadőrmutatvány, címe: "Részegen átívelek a kormány felett, mert rosszkor fékeztem a képzeletemből hirtelen előtörő csigacsordát észlelvén", mestermunka.

És igen, 3:04-nél valaki egy óriás halat vág hozzá Szőrdévidünkhöz, ki lehetett és miért, mondjuk a Gugóból kinézek egy ilyen aljas húzást, vagy ő volt, vagy Dévid 156, de amúgy honnan jön ez az állat, biztos a rendező rokona vagy  a világosító karácsonyi vacsorája, csak beleszökött a hírnévbe, na mindegy, Dévidünk ahelyett, hogy visszadobná vagy zsebre rakná vagy akármi, nekiadná a tacskójának; nézi, nézi és beleharap!! Ezt a vámpírkislányoktól tanulta az égben szállingózva, az az állat él és nyers és piszkos. Hát jó, de véres lesz a szőrkabátja és ki mossa ki? Gugó Manó? Erre nem gondoltál, Dévid. Jaj, ne, és még viszi is. 3:10-nél bekúszik balról egy újabb klón és valami fergeteges viháncolás közepette öklözve táncol, minden múltbéli Retropolis-os élményemet messze lekörözve, biztos örül, hogy nem neki kell halat nyálzani, ezért már megérte. Mondjuk nem túl elővigyázatos, a szája neki is végig nyitva, nem számít rá, de még kaphat állatot, megnézném, mit kezd egy szkunkkal. Vagy egy tevével.

Ok, motor a jégen, majd 3:17-nél Gugó Manó újra, ezúttal közelről, most megfigyelhető, hogy nem is pilótaszemüveg az, hanem a saját szeme neki, bár a fétiskelléktől nem hagyom eltántorítani magam, ú, van két tokája, biztos ő ette meg az 1-es kutyát, mondjuk egy ideje vámpirik sincsenek, gondolom, Penge volt a háttérben, de cserébe otthagyta a motorját. Ők is visszajöttek, ez a boldogság klipje, plusz ugye halhatatlanok is, karó kell a szívükbe, de itt az nincs, csak hajigálóznak.
3:26, és ez már a vég, minden szinten, hát ezért az arcért érdemes volt élni és küzdeni és léggitároziiiiik.

Köszönöm a figyelmet. Ja és még valami: GUGÓÓÓÓÓ MANÓÓÓÓ A KIRÁÁÁLY! :)