Igen, Kedveskék!
Nagyrabecsült orvospajtásaink elérkezettnek látták az időt, hogy hősnőnket megszabadítsák terheitől, habár ezzel - elvileg - a már egyébként is régóta szünetelő izgalmas történeteknek is véget vetettek - nyilván emiatt volt a hangyányi habozás, hiszen kézgipszénél még azt mondták: "Jöjjön vissza, amikor úgy érzi, hogy már meggyógyult."
Ezután a kijelentés után K. Zsuzsa percekig visítva fetrengett, majd megfontolta egy röntgengép és egy azt kezelni tudó, fess fiatalember beszerzését, de ez utóbbi irdatlan nehézségekbe ütközött volna, így sóhajtva lemondott a megvalósítás nyújtotta előnyökről.
Tehát ment, mikor érezte, hogy jó. Kevésszer érzi mostanság, bár mondhatnánk, hogy akkor nagyon. :) Le is szedték kis kezéről a viseltes, étel - és bele-sem-merek-gondolni-még-milyen foltos gipszét.
Ekkor egy hipersokk következett: végtagja a gipsz alatt új életre eszmélt, s úgy döntött, hogy magáról az összes bőrt egyetlen gyors csapással dobja le, mert itt a tavaszi vedlés. Hősnőnk emiatt csak ujjvégekig lehúzott pulóverben mert közlekedni, napokig, miközben bevétele jelentős részét krémekre fordította abban a hiszemben, hogy használnak valamit. Milyen szerencse, hogy az adott időintervallumban nem volt semmiféle partnere, így legalább csak saját magát rémisztette halálra minden egyes zuhanyzás alkalmával.
Továbbra is azt gondolja persze, hogy Brad Pitt túlságosan korán pucolt el az országból a zombifilmjének előkészületeivel együtt. K. Zsuzsa a tökéletes zombi megtestesítője, s még sminkre sem kell költeni. (Fel kellene hívni s ezt elmondani neki. Csuda egy beszélgetés kerekedne ebből. "Helló, Bred, ájm a veri gud zombi")
Mivel minden rosszban van valami még rosszabb, ezért természetesen a remek kéz 2 napig nem volt képes semmiféle élettel összeegyeztethető mozgásra, csak meredt kifelé a testből, immáron csupaszon pisztolycsövet formálva.
Ez bankrabláskor előnyére is válhatott volna imádottunknak, de hosszas megfontolások után arra jutott, hogy 100% a lebukás esélye, tekintve, hogy karjáról másodpercenként fél kiló DNS omlik a világba.
Nem mondhatnánk, hogy karjának használatbavétele zökkenőmentes volt. Számos alkalommal különféle tárgyak csak úgy kizuhantak a kezéből, más tárgyakat, gipszeletlen végtagokat és kistestű állatokat sodorva el, teljes pánikot keltve a világban, kiérdemelve ezzel a Káosz kapitány nevet. (Arról nem is beszélve, hogy elpusztíthatatlannak nevezett növények egy éj alatti gyilkosa.)
Majd egy újabb csodálatos napon, melyen igazából csak következő adag injekciót felíratni tért be szórakozásainak színhelyére (ld.: kórház), (barátként üdvözölve a szépséges röntgeneseket, akiknek birtokában már teljes portfólió leledzik hősnőnk kecsteljesen törött végtagjairól), ahol lelkesült egészségügyi dolgozók egy hirtelen ötlettől vezérelve lábgipszét is lekapták, melynek során - döbbenet! vér! szenvedés! - az elvileg bőrt elvágni nem képes forgófejes fűrészeszközzel belehasítottak Zsuzsánk lábába. Zsuzsánk sikkantott, habár enélkül sem volt épp habostorta neki az élet, míg gipszezőfiú - aki nagyon nem barátunk többé - egy "hoppá" felkiáltással jelezte, hogy észrevette a malőrt.
Mi jöhet még, kérdem én? Legközelebb térdből levágott lábbal együtt gipszmentesítenek??? Mint valami iszonyú horrorfilmben, melyet hősnőnk olyannyira preferál? (Ez volna a büntetés talán?:)
S hogy a történet még szebb legyen, sikerült a bokáján elhelyezkedő, gyíkot ábrázoló tetoválásba belenyesni ügyesen, így az egyszerű, ámde tetszetős gyíkból sebet tartó gyíkká nemesült.
A gipszező őrült láncfűrészes megpróbálta elkedélyeskedni a dolgot egy laza "Hazaviheted a gipszet, ha akarod"-dal, de hősnőnk vérfagyasztó és egyszersmind megrovó pillantásával a tudomására hozta, hogy már túllépte azt a kort, amikor az embert még le lehet kenyerezni rohadó ajándéktárgyakkal.
Kikerülvén a kórház eme setét 101-es szobájából, teljes sokkban az iménti váratlan sebesülés miatt szóba elegyedett egy kötözött mutatóujjú fiúval, nem annyira annak tetszetőssége folytán, inkább azért, hogy hangosan is el tudja mondani, amit már percek óta ismételgetett: "Vá, belevágtak a lábamba."
Eközben kiderült, hogy nem egyedül szerencsétlen eme undok bolygón, Tetszetős Fiú ugyanis egy bejárati ajtóval teljesen letépte a saját ujját és vissza kellett varrni neki. Zsuzsánk ledöbbent, habár eddig sem volt épp üde, eszes virágszál, de hatalmas önuralommal visszafojtotta feltörni készülő nevetését. Így tett Tetszetős Fiú is, aki valószínűleg amiatt röhögött később - immáron biztos távolban hősnőnktől-, hogy hogy lehet ellentétes kezet-lábat törni. Ügyesek voltak, tapsot nekik.
Dupla öröm, hogy lába is ugyanúgy undorkodott, miképpen a karja, de szerencsére új krémeket már nem kellett vennie. :) Partnere továbbra is csak elvétve akadt és mily meglepő, nem volt köztük Brad Pitt. Tudható tehát, hogy a hőn áhított telefonbeszélgetés - habár a lábgipsz levétele után aktuálisabb lett volna, mint valaha - nem jött létre.
Zsuzsánk járása és ujjmozgása továbbra is véleményes maradt, így gyógytornára küldték, melynek hasznossági faktora nyilvánvalóan magas, miközben ezt megfelelően kompenzálja, hogy az inkvizíció által használatos, rég elfeledett, fondor technikákat és eszközöket alkalmaz, állítólag "gyógyításra". Ez azonban otromba hazugság. Lapzártánkkor ott tart az ügy, hogy hősnőnk lába dagadt, miként a tömött liba és sajog, mint bármi, ami sajogni szokott, csak megszorozva kettővel.
Valószínűleg az sem sokat javított a helyzeten az a mindezidáig gondosan titkolt tényadat, hogy kedvencünk Érdről egy alkalommal 75 db kötényt kínlódott el a munkahelyéig, melyeket ő - ostoba mód - pillekönnyűnek gondolt, amíg meg nem látta a 200 kg-os dobozt, mely az első lépés után 500, a második után pedig 756 kg - ossá változott. Gratulálunk, ismét tanúbizonyságát adta hihetetlen önfejűségének. Köszönjük az ovációt.
Véget ért a mese mára, Kedveskék. A világ szép és dallal telített, leszámítva hősnőnk agytörzsből kiinduló lezsibbadásait, melyet egy-egy, kedvencünk mellett elhúzó autó okoz.
De sebaj, sőt! Lábára kapott csodatévő (dagadásletépő s tehermentesítő) tapaszával a hegyomlásnyi problémákon is átbiceg. :)
Nagyrabecsült orvospajtásaink elérkezettnek látták az időt, hogy hősnőnket megszabadítsák terheitől, habár ezzel - elvileg - a már egyébként is régóta szünetelő izgalmas történeteknek is véget vetettek - nyilván emiatt volt a hangyányi habozás, hiszen kézgipszénél még azt mondták: "Jöjjön vissza, amikor úgy érzi, hogy már meggyógyult."
Ezután a kijelentés után K. Zsuzsa percekig visítva fetrengett, majd megfontolta egy röntgengép és egy azt kezelni tudó, fess fiatalember beszerzését, de ez utóbbi irdatlan nehézségekbe ütközött volna, így sóhajtva lemondott a megvalósítás nyújtotta előnyökről.
Tehát ment, mikor érezte, hogy jó. Kevésszer érzi mostanság, bár mondhatnánk, hogy akkor nagyon. :) Le is szedték kis kezéről a viseltes, étel - és bele-sem-merek-gondolni-még-milyen foltos gipszét.
Ekkor egy hipersokk következett: végtagja a gipsz alatt új életre eszmélt, s úgy döntött, hogy magáról az összes bőrt egyetlen gyors csapással dobja le, mert itt a tavaszi vedlés. Hősnőnk emiatt csak ujjvégekig lehúzott pulóverben mert közlekedni, napokig, miközben bevétele jelentős részét krémekre fordította abban a hiszemben, hogy használnak valamit. Milyen szerencse, hogy az adott időintervallumban nem volt semmiféle partnere, így legalább csak saját magát rémisztette halálra minden egyes zuhanyzás alkalmával.
Továbbra is azt gondolja persze, hogy Brad Pitt túlságosan korán pucolt el az országból a zombifilmjének előkészületeivel együtt. K. Zsuzsa a tökéletes zombi megtestesítője, s még sminkre sem kell költeni. (Fel kellene hívni s ezt elmondani neki. Csuda egy beszélgetés kerekedne ebből. "Helló, Bred, ájm a veri gud zombi")
Mivel minden rosszban van valami még rosszabb, ezért természetesen a remek kéz 2 napig nem volt képes semmiféle élettel összeegyeztethető mozgásra, csak meredt kifelé a testből, immáron csupaszon pisztolycsövet formálva.
Ez bankrabláskor előnyére is válhatott volna imádottunknak, de hosszas megfontolások után arra jutott, hogy 100% a lebukás esélye, tekintve, hogy karjáról másodpercenként fél kiló DNS omlik a világba.
Nem mondhatnánk, hogy karjának használatbavétele zökkenőmentes volt. Számos alkalommal különféle tárgyak csak úgy kizuhantak a kezéből, más tárgyakat, gipszeletlen végtagokat és kistestű állatokat sodorva el, teljes pánikot keltve a világban, kiérdemelve ezzel a Káosz kapitány nevet. (Arról nem is beszélve, hogy elpusztíthatatlannak nevezett növények egy éj alatti gyilkosa.)
Majd egy újabb csodálatos napon, melyen igazából csak következő adag injekciót felíratni tért be szórakozásainak színhelyére (ld.: kórház), (barátként üdvözölve a szépséges röntgeneseket, akiknek birtokában már teljes portfólió leledzik hősnőnk kecsteljesen törött végtagjairól), ahol lelkesült egészségügyi dolgozók egy hirtelen ötlettől vezérelve lábgipszét is lekapták, melynek során - döbbenet! vér! szenvedés! - az elvileg bőrt elvágni nem képes forgófejes fűrészeszközzel belehasítottak Zsuzsánk lábába. Zsuzsánk sikkantott, habár enélkül sem volt épp habostorta neki az élet, míg gipszezőfiú - aki nagyon nem barátunk többé - egy "hoppá" felkiáltással jelezte, hogy észrevette a malőrt.
Mi jöhet még, kérdem én? Legközelebb térdből levágott lábbal együtt gipszmentesítenek??? Mint valami iszonyú horrorfilmben, melyet hősnőnk olyannyira preferál? (Ez volna a büntetés talán?:)
S hogy a történet még szebb legyen, sikerült a bokáján elhelyezkedő, gyíkot ábrázoló tetoválásba belenyesni ügyesen, így az egyszerű, ámde tetszetős gyíkból sebet tartó gyíkká nemesült.
A gipszező őrült láncfűrészes megpróbálta elkedélyeskedni a dolgot egy laza "Hazaviheted a gipszet, ha akarod"-dal, de hősnőnk vérfagyasztó és egyszersmind megrovó pillantásával a tudomására hozta, hogy már túllépte azt a kort, amikor az embert még le lehet kenyerezni rohadó ajándéktárgyakkal.
Kikerülvén a kórház eme setét 101-es szobájából, teljes sokkban az iménti váratlan sebesülés miatt szóba elegyedett egy kötözött mutatóujjú fiúval, nem annyira annak tetszetőssége folytán, inkább azért, hogy hangosan is el tudja mondani, amit már percek óta ismételgetett: "Vá, belevágtak a lábamba."
Eközben kiderült, hogy nem egyedül szerencsétlen eme undok bolygón, Tetszetős Fiú ugyanis egy bejárati ajtóval teljesen letépte a saját ujját és vissza kellett varrni neki. Zsuzsánk ledöbbent, habár eddig sem volt épp üde, eszes virágszál, de hatalmas önuralommal visszafojtotta feltörni készülő nevetését. Így tett Tetszetős Fiú is, aki valószínűleg amiatt röhögött később - immáron biztos távolban hősnőnktől-, hogy hogy lehet ellentétes kezet-lábat törni. Ügyesek voltak, tapsot nekik.
Dupla öröm, hogy lába is ugyanúgy undorkodott, miképpen a karja, de szerencsére új krémeket már nem kellett vennie. :) Partnere továbbra is csak elvétve akadt és mily meglepő, nem volt köztük Brad Pitt. Tudható tehát, hogy a hőn áhított telefonbeszélgetés - habár a lábgipsz levétele után aktuálisabb lett volna, mint valaha - nem jött létre.
Zsuzsánk járása és ujjmozgása továbbra is véleményes maradt, így gyógytornára küldték, melynek hasznossági faktora nyilvánvalóan magas, miközben ezt megfelelően kompenzálja, hogy az inkvizíció által használatos, rég elfeledett, fondor technikákat és eszközöket alkalmaz, állítólag "gyógyításra". Ez azonban otromba hazugság. Lapzártánkkor ott tart az ügy, hogy hősnőnk lába dagadt, miként a tömött liba és sajog, mint bármi, ami sajogni szokott, csak megszorozva kettővel.
Valószínűleg az sem sokat javított a helyzeten az a mindezidáig gondosan titkolt tényadat, hogy kedvencünk Érdről egy alkalommal 75 db kötényt kínlódott el a munkahelyéig, melyeket ő - ostoba mód - pillekönnyűnek gondolt, amíg meg nem látta a 200 kg-os dobozt, mely az első lépés után 500, a második után pedig 756 kg - ossá változott. Gratulálunk, ismét tanúbizonyságát adta hihetetlen önfejűségének. Köszönjük az ovációt.
Véget ért a mese mára, Kedveskék. A világ szép és dallal telített, leszámítva hősnőnk agytörzsből kiinduló lezsibbadásait, melyet egy-egy, kedvencünk mellett elhúzó autó okoz.
De sebaj, sőt! Lábára kapott csodatévő (dagadásletépő s tehermentesítő) tapaszával a hegyomlásnyi problémákon is átbiceg. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése