Bírjátok még, Kedveskék?
:D
Nos, az óvodában tett rövid kitérőnk után térjünk is vissza főhősnőnk csodálatos életére.
Mint azt talán tudjátok is, e remek hét hétfőjén új gipszet kapott mindannyiunk K. Zsuzsája. Álnokul meg lett vezetve a szadista orvostársadalom által, ugyanis azt hazudták neki, hogy a kezéről eltávolítják eme napfényes napon a gipszet. Na igen. Felettébb kínos azonban, hogy egy újat tettek fel helyette a szokásos "minden apró csontot egyesével jól megnyomorgatok, hátha nem fáj eléggé" procedúra segítségével.
Az új jóbarát leghamarabb 2 hét múlva távozhat balfenéken, s formáját tekintve egy pisztoly és egy (Termékmegjelenítés, vigyázzatok!) iPhone-tartó szerelemgyerekére hasonlít.
Sajnos sokkal rosszabb vele az élet, mint ahogy azt alant példával is illusztrálom.
K. Zsuzsa óvakodva baktat hajnalban a buszhoz, mely - reményei szerint egészen a civilizáció széléig viszi. Lassan halad, igen meglepő lépéstechnikákat alkalmazva, melyeket látva Brad Pitt bosszankodhatna, hogy nem várt még egy kicsit a zombifilmje forgatásával. A hajnali ködben hősnőnk igen félelmetes látvány, különösen a masszív rózsaszín szőrkesztyűből terminátorszerűen kiliffenő fehér pisztolycső miatt, amely a kezét helyettesíti. Tehát lankadatlanul baktat - akik kinéznének ablakukon, ha ébren lennének, sikoltva rohannának szenteltvízért és a műanyag világítós Mária szobrocskáért - amikor...... elüti egy autó.
Csak vicceltem.
Teljesen magától csuszamlik el, ebben már óriás gyakorlata van egyébként is, az út jeges, s cipője nem nyújt védelmet.
Mesteri zakózást mutat be, kiszakad belőle egy messzire visszhangzó ... (szövegromlás!) ... Záros határidő belül már másodjára találja magát a földön elheverve, magánjellegű, zsebéből-innen-onnan származó tárgyakkal övezetten. Viszont kicsit elégedett is a nagy fetrengés közepette, hiszen még nem készült el új szemüvege, ami eme esés következtében biztosan eltört volna.
Néhány méterre alakok állnak. Megtorpanásra késztette őket a szentségtörő kiáltás, s megtekintették (majdhogynem popcornt ropogtatva, de nyálkifolyással kombinált szájtátás biztosan adódott), ahogy K. Zsuzsa Terminátor összekalászolja törött végtagjait és 10 méteres sugarú körben található holmijait. Ezután vidáman dudorászva indulnak tova. (Természetesen nem a holmik.) Terminátorunk továbbvonszolódik, merül már az elem erősen, már bal combja és könyöke is lerongyolódott, mindenhol lila és kék (A gipszből kiintegető lábujja is, amitől egy szép estén meg is rémül majd, hogy "ajaj, ebből vágás lesz" és miután mindenkit hihetetlen feszültségbe kerget, kiderül, hogy nem csak zúzódás az vagy óriás uborka). Kedve lenne az érdeklődőket meglepetésszerűen tarkón dobni egy hógolyóval, tervének problematikája, hogy nem tud egyetlen kézzel golyó formájúra tapasztani egy marék havat és a dobásból kifolyólag valószínűsíthetően újra lagymatag egyensúlyát vesztené.
A másik felmerülő gond a puszta járáson kívül az injekció beadása. Eleddig dalolva boldogult, mint egy igazi T-101-es, de irreális szögben rögzített mellső végtagja már inkább csak hátramozdító erő. Ámde nemhiába eszközhasználó ember ő: megtalálta a megoldást. Zöld műanyag ruhacsipesszel csípteti össze hasát és kíméletlenül döf. A csipesz korábbi, boldogabb életében rajztáblára rögzített rajzlapokat. Mivel az általános fogás még így sem kompromisszummentes, a tű időnként nem hasba, hanem szőnyegbe fúródik. Így mindenesetre könnyebb lesz a vérfoltokat kitisztítani.
Szép estét mindenkinek és szóljatok bátran, ha le akartok törölni.
Nos, az óvodában tett rövid kitérőnk után térjünk is vissza főhősnőnk csodálatos életére.
Mint azt talán tudjátok is, e remek hét hétfőjén új gipszet kapott mindannyiunk K. Zsuzsája. Álnokul meg lett vezetve a szadista orvostársadalom által, ugyanis azt hazudták neki, hogy a kezéről eltávolítják eme napfényes napon a gipszet. Na igen. Felettébb kínos azonban, hogy egy újat tettek fel helyette a szokásos "minden apró csontot egyesével jól megnyomorgatok, hátha nem fáj eléggé" procedúra segítségével.
Az új jóbarát leghamarabb 2 hét múlva távozhat balfenéken, s formáját tekintve egy pisztoly és egy (Termékmegjelenítés, vigyázzatok!) iPhone-tartó szerelemgyerekére hasonlít.
Sajnos sokkal rosszabb vele az élet, mint ahogy azt alant példával is illusztrálom.
K. Zsuzsa óvakodva baktat hajnalban a buszhoz, mely - reményei szerint egészen a civilizáció széléig viszi. Lassan halad, igen meglepő lépéstechnikákat alkalmazva, melyeket látva Brad Pitt bosszankodhatna, hogy nem várt még egy kicsit a zombifilmje forgatásával. A hajnali ködben hősnőnk igen félelmetes látvány, különösen a masszív rózsaszín szőrkesztyűből terminátorszerűen kiliffenő fehér pisztolycső miatt, amely a kezét helyettesíti. Tehát lankadatlanul baktat - akik kinéznének ablakukon, ha ébren lennének, sikoltva rohannának szenteltvízért és a műanyag világítós Mária szobrocskáért - amikor...... elüti egy autó.
Csak vicceltem.
Teljesen magától csuszamlik el, ebben már óriás gyakorlata van egyébként is, az út jeges, s cipője nem nyújt védelmet.
Mesteri zakózást mutat be, kiszakad belőle egy messzire visszhangzó ... (szövegromlás!) ... Záros határidő belül már másodjára találja magát a földön elheverve, magánjellegű, zsebéből-innen-onnan származó tárgyakkal övezetten. Viszont kicsit elégedett is a nagy fetrengés közepette, hiszen még nem készült el új szemüvege, ami eme esés következtében biztosan eltört volna.
Néhány méterre alakok állnak. Megtorpanásra késztette őket a szentségtörő kiáltás, s megtekintették (majdhogynem popcornt ropogtatva, de nyálkifolyással kombinált szájtátás biztosan adódott), ahogy K. Zsuzsa Terminátor összekalászolja törött végtagjait és 10 méteres sugarú körben található holmijait. Ezután vidáman dudorászva indulnak tova. (Természetesen nem a holmik.) Terminátorunk továbbvonszolódik, merül már az elem erősen, már bal combja és könyöke is lerongyolódott, mindenhol lila és kék (A gipszből kiintegető lábujja is, amitől egy szép estén meg is rémül majd, hogy "ajaj, ebből vágás lesz" és miután mindenkit hihetetlen feszültségbe kerget, kiderül, hogy nem csak zúzódás az vagy óriás uborka). Kedve lenne az érdeklődőket meglepetésszerűen tarkón dobni egy hógolyóval, tervének problematikája, hogy nem tud egyetlen kézzel golyó formájúra tapasztani egy marék havat és a dobásból kifolyólag valószínűsíthetően újra lagymatag egyensúlyát vesztené.
A másik felmerülő gond a puszta járáson kívül az injekció beadása. Eleddig dalolva boldogult, mint egy igazi T-101-es, de irreális szögben rögzített mellső végtagja már inkább csak hátramozdító erő. Ámde nemhiába eszközhasználó ember ő: megtalálta a megoldást. Zöld műanyag ruhacsipesszel csípteti össze hasát és kíméletlenül döf. A csipesz korábbi, boldogabb életében rajztáblára rögzített rajzlapokat. Mivel az általános fogás még így sem kompromisszummentes, a tű időnként nem hasba, hanem szőnyegbe fúródik. Így mindenesetre könnyebb lesz a vérfoltokat kitisztítani.
Szép estét mindenkinek és szóljatok bátran, ha le akartok törölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése