Lányok a túlvilágról

Figyelem! Az úgynevezett érzékeny lelkületűek nyugalmának megzavarására alkalmas hanghatások következnek alant. Ez az utolsó figyelmeztetés! Ne fogyasszuk együttesen bárminemű gyógyszerrel, mert végzetes lehet! Belépés csak 18 éven felülieknek! Köszönöm.

Kedveskéim!

Miután túltettem magam a rémületes sokkon, hogy mily ügyesen ellehetetlenítettem magam egyetlen kecses mozdulattal, azáltal, hogy első felindulásból az összes eddigi írásomat felpakoltam ostobán, mert a tavasztól és az utcára kirajzott nagyszámú, kevés ruhában lófráló fiatal fiútól megrészegülve elfelejtkeztem arról a csekélységről, hogy a blog – mint műfaj – többé-kevésbé rendszeres jelenlétet kíván, ámde én önként szorítottam fejem rabigába ahelyett, hogy fondor módon heti egyre korlátoztam volna a dokumentumok számát; úgy döntöttem, ma egy igazán csodálatos és elképesztő témát fogunk együtt feldolgozni, mondhatni karonfogva és gyöngyöző kacajokat hallatva, valamint a zsenge fűben szaladozva, mindenki legnagyobb megelégedésére, tovább fokozva az enyhe szellő, a kirakatban félszemmel megpillantott jégkrémreklám és a napsütés keltette múlandó bizsergést a szívünk táján.

Mivel a korábban félkomoly szavazásra bocsájtott filmes témájú lehetőségek közül népszerűségével toronymagasan kiemelkedett a „Lányok a túlvilágról” (e helyütt meg kell jegyeznem, hogy leginkább 20 és 30 év közötti férfiismerőseim nyilvánítottak határozottan véleményt), meghajlok a nép (illetve a nép kommunikációra kész és – úgymond – a nemiségre történő legcsekélyebb utalásmorzsára valamelyest aktívabban reagáló tagjainak) akarata előtt, bár nem okoz problémát avagy lelki törést nekem megtenni, lévén ez nagyszámú lehetőséget felölelő s izgalmakban dúskáló témakör, mely szemlátomást közfigyelemre is számot tarthat, mindezek mellett legalább olyan szórakoztató, mint egy szép ruhában lévő másvalaki által zuhanykabinban kapkodva végrehajtott, célszerszám nélküli tésztaszűrés megfigyelése. (Mellékesen szólva, van bennem némi félelem és rettegés, mert az utánam következő, első körben megtekintett négy blog  - ennyit bírtam ki sikoltások nélkül - mind bájos, übercukor, szirupos-karamellás, fotókkal illusztrált családi oldal, ezzel szemben én a filmművészet legaljáról merítek, méghozzá nagykanállal és sokszor.)

Aki nem szokott effajta, cseppet sem komolyan veendő filmeket megtekinteni önszántából, itt még háborítatlanul abbahagyhatja.(A többiek addig elfuthatnak sörért illetőleg más tápanyagokért.)

Olcsó és meglehetőst elcsépelt poén lenne A halott menyasszonnyal kezdeni, tehát első választásom (itt is ABC-sorrendben fogunk haladni, remélem, senkinek nem támadt a legkisebb kétségbe sem efelől) a felül(alul-)múlhatatlan Barb Wire (amit ügyesen „barvájörr”-nek kell ejteni, miképp egy igen éhes, de annál sokkal lustább tigris mordul a vadonban, mikor vacsorája megfutamodik, s ő nem óhajt foglalkozni vele már, majd az asszony utánamegy), ami némileg ki is lóg a sorból, mert bár tagadhatatlanul lány ő, hagyományos (már ha helyénvaló ez a szóhasználat jelen esetben J) értelemben véve nem túlvilági. Mégis van kapcsolódás, Kedveseim, mert ez az alkotás túlvilágian rossz és fertelmes, azzal együtt, hogy Pamela Anderson itt még ugyancsak csúcsformában van, és nem hasonlít mostani, „alkoholista-konyhásnéni-aki-a-pólója-alatt-csempészi-ki-a-menzáról-az-egynapos-túrós-buktákat-hogy-a-sarki-presszóban-azzal-törlessze-a-tartozását” küllemére.

Nyilván lesznek majd, akik másképp vélekednek, én a magam részéről azt gondolom, hogy nem feltétlenül a színészi képességek legjava, mikor az ember lánya bőrruhában az irracionalitásba hajló méretű melleit mutogatja, bár kétségtelenül a film erényei közé sorolhatjuk, míg magát a történetet illetve a késztetést, hogy valamiféle történet legyen (mert ha csak minden logika nélkül rohangálnak egyedek ily öltözékben, az már egy egészen másfajta film, amely viszont a legkevésbé sem igényli, sőt taszítja a koherens eseményláncolatot, minő meglepő hasonlatosság), a legkevésbé sem. Hogy lássátok, feleim, mennyire meddő volt a forgatókönyvíró próbálkozása, ímhol egynémely szál: jövőbeni polgárháborús övezet, titkos információk birtokában lévő tudós, akit az utolsó szabad városból ki kell juttatni valahová máshová (az agy már itt összeomlik és eztán egy kérdést ismételget görcsösen: „Miért, ó, miért kell az utolsó szabad városból valamely más, ezek szerint nem szabad városba átküzdeni egy fontos személyt??”), ellenállás (az előzőek továbbgondolása, az agy itt adja fel végleg, és a film végéig lefuttat egy gyors teszter-programot), vak és többnyire részeg (lehet, hogy e kettő összefügg, mert a civilizáció csudás humanoid terméke egy jövőbeni vagonból szívta le a metil-alkoholt?) testvér halála miatti bosszú, személyazonosság-megváltoztató műírisz és az elmaradhatatlan szerelmi szál, ahhh. Köszönjük, Pamela, majd értesítjük.

Nyilvánvaló, hogy nem vagytok felkészülve rá, Kedveskéim, de a Beetlejuice jön, ami habfalat a továbbiakhoz képest, viszont számos lány vesz benne részt a túlvilágról, mondhatni seregnyi, és némelyikük kifejezetten szimpatikus, amúgy timbörtönösen, talán még kávézni is elmennétek együtt, ha a részükről mutatkozna erre a legcsekélyebb igény. Mindezen erények mellett azonban Michael Keaton sokáig hozzájárult az áhított férfi képének kialakításában. :)

Következő versenyzőnk a Leszbikus vámpírok gyilkosai. Na tessék, Drágák, ez már túlvilág a javából, főszerepben egy elhasznált, másnapos, enyhén kérődző Frodóra emlékeztető figurával, a „pszichosokk” felirattal a borítón, amit higgyünk el fenntartások nélkül, valóban így leszen, s ez már az első 2 percben (nem húzták el, annyi bizonyos) bizonyossággá válik, s valamely tompa sajgássá fejünk tarkóközeli részében, mert elhangzik e mondat: „Egy szent kardot kell kovácsolnia, melyen ősi babiloni átok ül, melyet saját vérével pecsételt meg.” (váááááá – a szerző megjegyzése, aki szerint kérdéses, hogy egy frissen kovácsolt kardon mi módon tud ősi átok ülni), és ez csak rosszabb lesz, mert egy rontással egybekötött fejlecsapással folytatódik kisvártatva emígyen: „Attól fogva a falu minden 18. életévét betöltött hajadonja leszbikus vámpírként született újra.”; fontosnak tartom elmondani, hogy itt még mindig csak 2 perc 48 másodpercnél tartunk. Nem mondható el tehát, hogy a készítők feleslegesen húzták az időt, az első átváltozott vámpírleányhoz fél órán belül szerencsénk lesz (meg is érdemli egyébként, miért zuhanyozott teljes sminkben az ostobája), kellemdús tanulságokat kapunk továbbá, például, hogy tompa faággal is lehet vámpírt fehér szutyivá szétkenni, ha nagyon akarja az ember lánya, míg a mamlasz férfiak (kettő darab) a háttérben szerényen bámulóznak (általános jellemző majdhogynem a végig); hogy óvakodj a volt barátnőtől, mert egy baltával a fejében is kitartó marad; a legnagyobb gyöngyszem pedig, hogy ha csak és kizárólag úgy tudnak bejutni a házba az undok fajzatok, hogy behívod őket, akkor NE HÍVD BE ŐKET. 83 percnyi tömény móka és kacagás, a stáblistával együtt.

Ehhez a témakörhöz kapcsolódik még egy keskeny kis határon a Mesék a kriptából című nagyszerű sorozat Vérbordély epizódja Erika Eleniakkal ugyebár, aki – mint tudjuk – korábban említett felejthetetlen Pamelánk úszócimborája volt mindannyiunk gyerekkorának a margarin ízű télifagyi melletti másik meghatározó élményében, a Baywatch-ban.

Újabb barátunk a Re-animátor 2., a sokatmondó „Az újraélesztő menyasszonya” alcímet viselvén, ami talán megtévesztő lehet gyertyafényes Vészhelyzeten edződött habos lelkületünknek, de nem, Kedveskék, még csak nem is a Grace-klinika (és nem is a Fekete-erdő, ha már itt tartunk); melyben egy komplett hölgy összerakása történik innen-onnan lenyúlt, elcsalt, összebolhapiacozott, az első epizódból igényesen megmaradt részekből, illetve a feszültség végett további más lények is keletkeződnek, kikre szívesen hoznék szemléltető példákat, de azért – bármily hihetetlen is némelyek szerint – maradt még bennem szemernyi jóérzés. Annyit elkotyogok azért, mert nagy kedvencem, hogy a „Bodri, adj egy pacsit!” – kitétel egészen más szemszögből kerül megvilágításra. J

Utoljára hagytam a Zombisztriptízt, mert a kedvencem mind közül, és mert z-vel kezdődik. Ez aztán a mulatság netovábbja! Van itt minden, mint a vurstliban: Jenna Jameson (igen, AZ a Jenna JamesonJ ), Robert Englund az Elm utcából, filozófusokat válogatás nélkül (ó, igen, még Nietzschét is beveszik) idéző sztriptíztáncosnők (a párbeszédeken még mindig hiénamód betegre röhögöm magam, ügyesen a fotelből kiesve), akik a síron túl is rivalizálnak, laborból kiszökő mutáns zombivírus és igen, az elmaradhatatlan KOMMANDÓSCSAPAT (megjegyezném, hogy a legremekebb kommandóscsapat, amelyet valaha láttam, mind összetételben, mind hatékonyságban, mind beszédkészség szempontjából, azzal együtt, hogy hitvány újoncfiú terjeszti el a káros kórt), továbbá mocsok és fertő minden mennyiségben, több szempontból is méltó befejezéssel.

Mára ennyit, Kedveskék, remélem, pokolian jól mulattatok. J Én igen.