Kedveskék!
Habár
valós, mások számára is értékelhető bizonyítékom nincsen rá, mivel mindahányan
az egyébként az én ismeretségi körömre cseppet sem jellemző módon, diszkréten
és magánlevélben, illetőleg sehol nem rögzített beszélgetések folyományaként követeltetek
folytatást (feltételezem, azért, hogy később hárítani tudjatok mindennemű
felelősséget), így kénytelenek vagytok elfogadni, hogy a nép akarata előtt
kecsesen meghajolva magamra vettem súlyos terhét trashfilm - téren való
kiműveléseteknek.
Szigorúan
korhatáros műsorsávba tévedtünk, Kedveskéim. Előző adásunkban alkalmazott
módszeremet frissiben elhagyva, akképp döntöttem, hogy felejtsük el talán az
ABC- sorrendet; részben, mert gyűjteményem állandó jellegű gyarapodás alatt
áll, melyet semmiféle racionális érv avagy természeti erő nem tud meggátolni,
lassan kiszorítva belső lakóterünkből mindennemű egyéb eszközt (kivéve az Elvis
– képeket), emiatt az általam oly forrón imádott logikus rendszerező elv egy
sötét lyukban tűnik el sikoltva (magával rántva egynémely használati tárgyat,
melyeknek nincsen többé létjogosultsága a fent említett ok miatt); másrészt,
mert így soha nem jutunk el az olyan remekművekhez, mint a talányos
Pterodactyl, vagy a sokat sejtető Zombi sztriptíz (van bennük közös, óh igen,
mégpedig egy-egy csudálatos, lobotómián átesett kommandóscsapat); és órákig
vitatkozhatnánk az olyan nüánszokon (megjegyezném, hogy önszántamból ezt
nüanszoknak írtam volna, de az ostoba vörd, aki nem más, mint egy gép belseje,
élettelen és kusza szövedéke máshol nem használható fémdaraboknak; sivítani
kezdett, hogy „h*lyevagyzsuzsa”, én pedig engedtem a nyomásnak, nem óhajtván
konfrontálódni, habár lelkem háborog), hogy A re-animátor menyasszonya
megérdemelt helyére, az „A” betűhöz kerüljön-e, avagy alantasan sunnyogjon be
„R” betűs társai közé, ahonnan hamarost kitaszítódnék.
Nos. Itt
megpihenhetünk kissé e szövevényes mondat után.
Cigarettaszünet
vége.
Mai témánk
tehát….. (sejtelmes ajtónyikorgás és valami undok csuszamló hang)…..
A KÍGYÓK!
Húú. (Fondorlatosan kapcsolódik valamelyest a múltkori szösszenethez az
Anakonda 3. által, aki szintén kígyó, ugyebár.) Legnagyobb bánatomra, mutáns
vízisiklókról sehol sem esik szó.
Kezdeném a
Boa – A rémület szorításában című klasszikussal, melyet a thai filmművészet
magasiskolájaként jegyezhetünk (nyilvánvaló, hogy az Ong bak sikerén
lelkesültek fel, de nem gondolták tovább, úgy hiszem), oly nagyszerű
színészekkel, mint Keeratikorn Ratkultorn avagy jópajtása, Chaiyapreuk
Preuksatikul. Imádom, hogy tényleg így hívják őket, ezentúl az általános állampolgár
megnevezéseként elhagyhatom a bután csengő Gipsz Jakabot, hogy a fél fokkal
jobban teljesítő Senkiházi Lóf*szjóskáról ne is beszéljünk. Már ezért megérte.
Ebbéli véleményemet - teljes bizonyossággal állíthatom – a legkisebb mértékben
sem osztja nővérem, aki kedvesen megrendelte nekem ezt a felbecsülhetetlen
remekművet, és játszi könnyedséggel át nem értékelve a helyzetet, munkahelyét,
a Debreceni Egyetem Humángenetikai Tanszékét nevezte meg szállítási címnek. Tájékoztatásul elmondanám, hogy a borítón egy
óriási, fogas J
(nem a főnévi, hanem a melléknévi értelemben, természetesen) kígyó található,
szájából egy hanyagul odafotosoppolt, teljes testén vérrel borított thai lány
lóg ki derékig, kinek arcán az elvárható félelem helyett a „Lajos, nem öntötted
ki a rohadó zöldbabfőzeléket a nyaralás előtt, te állat, ilyen szagra kell
hazajönnöm, és hiába próbálsz szexszel kiengesztelni mostan” kifejezés (bár
Lajos helyett ő vélhetően Tongrakot mond első felindulásában), míg a hátoldalon
egy észvesztő montázsban az állat a már ismert nézéssel és szájtartással éppen
egy helikoptert próbál lenyelni (nem, nem, nincs itt elírás, Kedveskék),
melyből – itt emelték a tétet szemlátomást – nettó kettő fiatal lóg kifelé,
áhítva a menekülést.
Ezen
ismeretek birtokában talán egyetértünk abban, hogy Judit akkor és ott erőst
kívánta, hogy bárcsak lenne az úgymond normálisabb fajtársaira csak egy
kicsivel jobban hasonlító húga, aki, mondjuk, inkább az ártalmatlan bélyeggyűjtés
szent tudományában mélyült el tarkóig. (Felteszem, más alkalmakkor is gondolja
ezt.)
A
magasművész filmről dióhéjban (bár a borító keltette izgalmakat nemigen lehet
fokozni), hogy rendkívül unszimpatikus, vélhetően agyhalott, hiénamód nevető (bár
erre vajmi kevés okuk marad), rosszul öltözött, a léghajót, mint valós 21. századi közlekedésre alkalmas eszközt igénybevevő
fiatalok alkotják a szereplőgárdát, kiknek mihamarabb bekövetkező, fájdalmas,
lassú pusztulását sóvárogva vágyja a legszendébb néző is nagyjából 15 perc
elteltével (hiába, a név nem minden); és grafikusuk valószínűleg (elképzelhető,
hogy tudtán és akaratán kívül) saját, tajvani Levi’s farmerre korábban
elcserélt, kiskorú ivadékának adta ki rosszul fizetett gyermekmunkába a kígyó animálását.
Nem úgy,
mint a következő nagyszerű versenyzőnknél, amely nem más, mint…..a Kígyók a
fedélzeten. Kedveskék, helyezzétek jóképességű állaitokat a padlóra, mert
rögvest odakerülnek maguktól is, mikor közlöm, hogy ez a műremek jelentős
ráfordított anyagiakkal gazdálkodott, főszerepben Samuel L. Jackson, akinek –
bár utáltam, hogy szégyentelenül meggyalázta a Star Wars-ot és még pénzt is
kapott érte – még én sem kívántan hasonló kínokat. A másik főszereplő (hamarost
egy nagyon gyenge szóvicc fog következni, de néha én is megengedhetek magamnak
ilyesmit) Julianna Marguiles, aki itt van igazán vészhelyzetben. Én szóltam. Bocsánat. :)
Ebben a
költségsávban már nem megengedhető, hogy ne legyen koherens történet, így a
következőket fundálták ki: egy hawaii maffiavezér által személyesen elkövetett
gyilkosság szemtanúja tanúskodni óhajtván, Samuel barátunk védelme alá kerül,
de az Egyesült Államok valamely civilizáltabb helyére, és ezzel karonfogva a
bíróságra való szállítását megelőzendő, a csúnya, gonosz – emlékeim szerint
japán – bűnöző cseles tervet eszel ki, melynek során balesetnek kívánja álcázni
hősünk a valóságban cseppet sem váratlan halálát, s ezt oly módon óhajtja
eszesen (fejében vajmi kevés kapcsolattal a realitással; így jár, aki
maffiavezér, és mindent megcsinálnak helyette) kivitelezni, hogy a repülőgépen, melyen
barátaink utazni fognak, időzáras ládát rejt el, illegális kígyókkal telítvén,
s ha ez még nem lenne elég, az utasok számára készült, hawaii virágkoszorúkat
undok feromonnal permetezi be, hogy a korántsem szelíd jószágok jobban
vaduljanak. Hát igen. El nem tudom képzelni, mit szívhattak a forgatókönyv
írása közben, esélyes, hogy a feromont.
Cserébe
viszont RENGETEG tanulság vár reánk; ezek közül ímhol néhány:
·
Ha
azt álmodod, hogy valami mászik a lábad, majd a melled között, akkor jó
eséllyel nem álmodod.
·
Ha
nyugdíjas sztyuvi vagy, akinek ez az utolsó útja, akkor tényleg az lesz az
utolsó utad.
·
Ha
odadobod a csivavát a kígyóknak, hogy megmenekülj, te is meg fogsz halni vele.
(Ez az abszolút kedvencem!)
·
Ha
kimentek kettecskén szeretkezni a wc-be, darabokra lesztek szaggatva közben.
·
Külön
öröm az előzőhöz, hogy haláltusátokat kívülről mindenki vad orgiának véli majd,
s elménc párbeszédeket folytatnak.
·
Ha
férfi vagy, és rendeltetésszerűen kívánod használni a mellékhelyiséget, a
kígyók a legkézenfekvőbb (és feltételezéseim szerint a legfájdalmasabb)
testrészre támadnak. Emiatt hülyeségeket kiabálsz és összevissza csapkodsz
viccesen.
·
Ha
a pilóta meghal, még feltámad egyszer, hogy megmentsen, de másodjára nem fog.
·
Egy
csapás nem csapás: nem elég a kígyók jelenléte, még zuhanni is kezdtek.
·
Kígyók
ellen hiába építesz barikádot vagy mászol lépcsőre.
És további
nyalánkságok, ha mondhatom így.
Ezen
magvas gondolatokkal zárnám, Kedveskék! A továbbiakra nézve annyit, hogy az
alábbi 6 témát tervezem kibontani a közeljövőben:
·
Rusnya
vízi állatok
·
Egyéb
rusnya szárazföldi állatok
·
Maradék
fertelmes állatok
·
Helyre
élőhalottak és víg társaik
·
Lányok
a túlvilágról
·
Általam
leforgatni kívánt iszonyfilmek rövid összefoglalója
Lehet
szavazni nagy erőkkel, Drágicák, hogy mi legyen a sorrend. (Bár elképzelhető,
hogy saját izgalmas életem részletei is betüremkednek majd.) További szép
napot! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése