Első randi

Kedveskék!

Mai napi csudás élményanyagunk főképpen arról szól, hogy miféle veszélyek fenyegetik az ember öreg (inkább csak idősödő, na) lányát a sűrű, sötét nagyvárosban, mely hátborzongatóbb, mint egy zs – kategóriás, mutáns pókokról és a biztonság kedvéért repülő zombikról egyidejűleg szóló film és egy közepes méretű gyermekkórus keveréke.

Hősnőnk, Zsuzsa, kedves és csudálatos egyaránt, ezt el kell ismernünk, ámde nyilvánvaló, hogy mindaddig, amíg az emberiség – a saját érdekében – nem rendszeresít számára egy nyugalmas zugolyt (lehetőleg valahol a dél-francia tengerparton), telítve nagyjából milliós nagyságrendű könyvgyűjteménnyel, elegendő élelmiszerrel és egy attraktív gondozófiúval, kinek jelentős tapasztalata van bizalmatlan természetű, nagytestű állatok kezelését illetően; nyomában baj jár majd, szenvedés, sóhajok és sikoltások.

Az undok módon sunyin leselkedő számtalan veszély közül a gyorséttermek övezte televényben merülünk el kissé.

Képzeljük el, hogy csodás, boldog délelőttre ébredünk, a madarak csiforognak, de épp amint idegesítővé válnának, elhallgatnak, hogy semmi se felhőzze eme lélekemelő napot, ámde Zsuzsánk szívét keserű (itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy azért, mert én időnként ostoba szóvicceket gyártok vezetéknevemmel kapcsolatban, egyáltalán nem veszem jó néven, ha ezt más is megteszi; tehát, ha egy mód van rá, tekintsünk el az olyan humorosnak szánt megjegyzésektől, mint a „te-tényleg-keserű-vagy-mert-akkor-nem-kóstollak-meg-höhöhö” és társai. Köszönöm.) gond szorítja: portfóliót kell elektronikus formában, határidőre célba juttatnia, de csak laptopot birtokland, az internet nevű, nagy hasznosságú vívmányt otthonában átmenetileg nélkülözi. Hamar megfogan azonban az ötlet (Zsuzsa ám a nagyeszű): Mekkaféba (reklám! reklám!) zarándokol (ahh, micsoda kifinomult humor J), ahol számolatlanul tömheti magába a cukrok és koffeinek (kilo)grammjait (a két alapvető táplálékcsoportot, mint az ismeretes) és mindehhez wifi is társul.

Egy percig sem habozik, gondolatait tettekre váltja.

(Ahh, a gyorséttermek! Zsuzsánk szerfelett egyedi módon reagáló emésztőszervrendszerének legkevésbé sem barátai ezek.)

Megérkezvén borús sóhajjal nyugtázza, hogy nincsen számára hely, de mivel irdatlanul bosszantja, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt ő előzetesen elképzelte (bizony, Kedveskék, egy kontrollálhatatlan kontrollmániás ő, de már kezelik J), kecsesen odavetül egy kétasztalos kutricához, amelynek belső asztalánál egy darab kellemmentes úriember hever, akitől megérdeklődi pillarebegtetve, s a csalódottságtól lágy altból mezzoszopránná hiszterizált hangon, hogy elgyötört testét elhelyezheti-e a kutricában, elfoglalván az ülőbútorzat egy kis részét s a másik asztalt, avagy testi valója zavart gerjeszt-e az Erőben.

Egy 10 (tíz!) perces beszélgetést vizionáljunk, Kedveseim, melynek során Zsuzsánk nagyjából ötször kap megerősítést, hogy abszolút pozitív és odaillő a jelenléte. Mikor hősnőnk konkrétan rákérdez a tálcán elhelyezkedő kettő darab kávé és miazmás kiskrumpli jelentőségére (amelyből nyilvánvaló, hogy beszélgetőtársa vár valakit; persze az is kiderülhet, hogy türelmetlen függő), a gaz lator csak legyint, így kedvesünk boldogan elhelyezkedik.

Boldogsága nem tart sokáig, ez olyannyira kiszámítható.

Abban a megszentelt pillanatban ugyanis, amint elkezdi feltölteni extragigahipernagy portfólióját, megjelenik a kettes számú pohár és hasáb formájúra sajtolt fűrészpor mit sem sejtő tulajdonosa és rögvest kiderül, hogy Zsuzsánk egy internetes párkereső portál által egymásra talált kettő képződmény első randijának lett közvetlen szemlélője és résztvevője.

Kedvelt hősnőnk legszívesebben pixellé válna, hogy elrejtőzhessen laptopjában, vagy kóbor szalvétának álcázná magát, de nem teheti sajnos, arca bíborvörös, és hangtalan szájmozgással ösztökéli a galád portfólióját, hogy mihamarabb kerüljön fel a kultúrákat és miegyebet összekapcsoló hálózatra, ámde motiváció híján ez meglehetőst lassan történik. Az érkezett hölgy nemkülönben zavarban van, feltehetően nem rögtön egy hármas légyottra számított, pláne nem egy spórolós gazemberrel, aki képes meghívni egy négyszázas ajánlatra, és egy, önmagát láthatatlannak tettetni próbáló lánnyal, aki effektív a szájában ül; ámde társa, a lobotómián frissen átesett barnamoszat mindebből semmit nem érzékel, csak vigyorog tovább, fogai közül valószínűleg igényesen burgonya nevet kifelé; és partnernője lelkében kezd el olvasni hangosan, csillogtatva úgynevezett misztikus képességeit, szembeszökő közösülési szándékkal. Zsuzsánk nem bírja tovább, és beleprüszköl a billentyűzet határolta térbe, ami nem lendíti előre a helyzetet.

Micsoda megkönnyebbülés: munkái végre 100%-osan jelen vannak a világhálón, hősnőnk sikkant, randipartnernő újfent összerezzen, de nem mer kedveskénkre tekinteni, mert még hinni akarja, hogy ez csak egy rossz álom, a szörny nem válik egyre valósabbá, ha általnézünk rajta, ugyebár, de gondolatban egyre jobban belemelegedő társa fejét veri szét a piros tálcával avagy egy maradék lopott hamburgerrel; kár, hogy ezt a spiritualitás fekete öves mestere nem tudja kiolvasni az aurájából, legalább abbahagyná a nyáladzást.

Zsuzsánk villámként összepakol (mégis maradt egy szemernyi Lucky Luke, nem távozott nyom nélkül, hurrá), szigorúan lefelé szegezett tekintettel, így lehet, hogy némi ételmaradványt is táskájába lök (de erre leghamarabb 5 hét elteltével fog rádöbbenni az őt csordában követő csótánycimborák miatt); majd fontolóra veszi, hogy hangosan elköszönjön-e újdonsült pajtásaitól, vajh mit írhat elő effajta esetekre az etikett.

Hősnőnkre, aki egyébként sem jeleskedik az emberi kommunikáció elemeinek és finomságainak értékelésében, nyomasztó súlyként nehezedik a tudat, hogy jelen szituációban, ha akarna, sem tudna helyesen cselekedni, bár reményli, hogy visszatekintve pusztán tünékeny délibábként emlékeznek őreá, mintegy szomorú utóhatásaként az izgalom legyűrésére szolgáló elfogyasztott alkoholnak.

Már indulna, mikor – káosz és nyomorúság, Kedveskék – az agyhalott fejlábú HANGOSAN ELKÖSZÖN TŐLE, tovább legalizálva ezzel hősnőnk jelenlétét, hegynyi magasságokba emelve a helyzet abszurditását, fokozva hölgypárja valótlan rémületét, miszerint ismerkedési zsúrjukon egy lány analizálta laptoppal az életfunkcióit és vegetatív idegrendszeri aktivitását, mely adatok minden kétséget kizáróan gondos elemzésre, ezt követően pedig nemzetbiztonságilag rögzítésre kerülnek.

Tanulság, Kedvesek, hogy a gyorséttermek meglehetősen rémisztő helyek, főleg kicsi és magányos állatkáknak.